JÓB KÖNYVE
KERETTÖRTÉNET: 1,1-2,10
Jób becsületessége 1 Volt Úc földjén egy férfi, akinek Jób volt a neve. Ez a férfi feddhetetlen volt és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó. És született neki hét fia és három leánya, vagyona pedig hétezer juh volt és háromezer teve, ötszáz iga szarvasmarha és ötszáz szamár; cselédje is igen sok volt, úgyhogy ez a férfi túltett az összes napkeletin.A fiai pedig vendégséget szoktak adni házanként, mindenki a maga napján, és meg szokták hívni a három nővérüket is, hogy evésben, ivásban velük tartsanak. 5Valahányszor a vendégség napjainak sora lejárt, Jób elküldött értük és megszentelte őket; majd korán reggel felkelt és egészen elégő áldozatot mutatott be külön mindegyikért. Azt mondta ugyanis: »Talán vétkeztek a gyermekeim és ‘áldották’ Istent a szívükben!« Így járt el Jób mindenkor.
A két próbatétel: 1,6-2,10
Jób elveszíti minden vagyonát 6Egy napon pedig, amikor eljöttek az Isten fiai, hogy az Úrnál jelentkezzenek, a sátán is közöttük volt. Az Úr megkérdezte tőle: »Honnét jössz?« Az így felelt: »Szerte bolyongtam a földön és bejártam azt.« Az Úr így folytatta: »Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi, feddhetetlen és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó!«A sátán erre megkérdezte: »Vajon ok nélkül istenfélő-e Jób? Hisz te megoltalmaztad őt, a házát és egész vagyonát; megáldottad keze munkáját és gyarapodott jószága a földön! 11De bocsásd csak rá egy kissé a kezedet és verd meg mindenét, amije van, akkor bizony szemtől szembe áld majd téged!« Ezt mondta erre az Úr a sátánnak: »Nos, a kezedbe adom mindenét, amije van; őrá azonban ne nyújtsd ki kezedet!« Erre eltávozott a sátán az Úr színe elől.
Amikor pedig egyik napon Jób fiai és leányai ettek és bort ittak elsőszülött testvérük házában, hírnök jött Jóbhoz és mondta: »A marhák éppen szántottak, a szamarak pedig legeltek mellettük, amikor rajtuk ütöttek a sábiak és elhajtottak mindent, a szolgákat pedig kardélre hányták; csak magam tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.«
Még beszélt az, amikor jött egy másik is, és azt mondta: »Az Isten tüze hullott le az égből, leütötte és elemésztette a juhokat és a szolgákat; egyedül én menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.« De még ez sem fejezte be szavait, máris jött egy másik és azt mondta: »A kaldeusok három rajba állva meglepték a tevéket és elhajtották őket, a szolgákat pedig kardélre hányták; csak magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.«
Míg ez beszélt, íme, jött egy másik és mondta: »Fiaid és leányaid ettek és bort ittak elsőszülött testvérük házában, amikor hirtelen hatalmas vihar kerekedett a sivatag felől, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy az összeomlott és rászakadt gyermekeidre és meghaltak; egyedül én menekültem meg, hogy hírül hozzam neked.«
Ekkor felkelt Jób, megszaggatta ruháit, megnyírta fejét, leborult a földre és így imádkozott:
»Mezítelen jöttem ki anyám méhéből
és meztelen térek oda vissza;
az Úr adta s az Úr elvette,
amint az Úrnak tetszett, úgy lett,
legyen áldott az Úr neve!«
Jób súlyosan megbetegszik 2 Történt pedig, amikor egyik napon eljöttek az Isten fiai és jelentkeztek az Úr előtt, a sátán is eljött közöttük és a színe elé állt; az Úr pedig megkérdezte a sátánt: »Honnan jössz?« Az ezt válaszolta: »Szerte bolyongtam a földön és bejártam azt.«
És mondta az Úr a sátánnak: »Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi: feddhetetlen és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó! Mindezideig ragaszkodik a jámborsághoz, holott ellene ingereltél, hogy ok nélkül sújtsam!« A sátán pedig ezt válaszolta neki: »Bőrért csak bőrt, életéért azonban mindent odaad az ember, amije csak van; bocsásd csak rá kezedet és verd meg a csontját és a húsát, akkor majd meglátod, hogy szemtől-szembe áld ő téged.« Az Úr erre azt mondta a sátánnak: »Nos, kezedbe adom őt, de kíméld az életét!«
Eltávozott tehát a sátán az Úr színe elől és Jóbot undok keléssel sújtotta tetőtől talpig. Jób a szemétdombon ülve, cseréppel kapargatta sebeit. A felesége megkérdezte:
»Mégis megmaradsz jámborságodban?
Áldd az Istent és halj meg!«
Ő erre azt felelte neki:
»Balga nő módjára beszélsz!
Ha a jót elvesszük Isten kezéből,
a rosszat miért ne vennénk?«
VITABESZÉDEK: 2,11-31,40
A három barát látogatása Jób három barátja pedig értesült mindarról a szerencsétlenségről, amely őt érte, s eljöttek hozzá, mindegyik a maga lakóhelyéről: a temáni Elifáz, a súhi Bildád és a naámai Szófár; megegyeztek ugyanis, hogy együtt elmennek, felkeresik és megvigasztalják. Amikor pedig még távolról felemelték szemüket, meg sem ismerték, mire fennhangon sírni kezdtek, megszaggatták ruhájukat és port hintettek fejük fölött az ég felé. Azután hét napon és hét éjjelen át a földön ültek vele és egyikük sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy igen nagy a fájdalma.Jób panasza: 3,1-26
Az élet terhe 3 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját és mondta:
3 »Vesszen a nap, amelyen születtem,
az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
Legyen az a nap sötétség,
Isten odafenn ne törődjék vele,
napfény azon ne világítson.
Lepje el sötétség s a halál árnya,
ülje meg sűrű felleg,
és borítsa keserűség!
Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába;
az év napjai közé be ne tudják,
s a hónapokhoz ne számítsák!
Maradjon az az éjjel magtalan,
vígság azon ne legyen;
8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek,
akik készek felkelteni a Leviatánt!
Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai,
várja a világosságot, de hiába,
ne lássa hajnal hasadását,
mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját,
mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
Miért nem haltam meg a méhben?
Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
Térd engem miért fogadott,
miért tápláltak emlők?
Így most csendben aludnék,
békességben szenderegnék együtt
királyokkal, országok tanácsosaival,
akik pusztaságot építettek maguknak,
vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek,
akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé,
mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
Ott felhagynak a gonoszok a tombolással,
és pihennek az erőben megfogyottak;
együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak,
nem hallják többé a börtönőr szavát.
Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt,
s a szolga már nem függ urától.
Mire való világosság a nyomorultnak
és élet a keseredett léleknek?
Azoknak, akik várják a halált, de nem jő,
és ásva keresik, jobban mint a kincset;
akik örülnének mérték nélkül,
ha a sírt végre megtalálnák?
Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve,
akit Isten homályba burkolt?
Sóhajjal kezdem étkezésemet,
mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
mert amitől félve féltem, az elért engem,
s amitől rettegtem, eljött reám.
Nem voltam álnok, nem hallgattam,
nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«
Jegyzetek
1,5 „Áldották”: eufémizmus annak kifejezésére, hogy átkoz, fellázad.
1,6 A sátán: a héber szövegben a sátán névelővel szerepel (vö. Zak 3,1), ebből következik, hogy nem személynévnek, hanem köznévnek kell kezelnünk. Azt jelenti, hogy valaki ártani akar a másiknak, vagy úgy, hogy eltéríti valaminek megtételétől, vagy úgy, hogy bevádolja. Később azt is közli, hogy a sátán az, aki a rosszra ösztökél.
1,11 Vö. 5.v. magyarázata (l. még: Jób 2,5).
3,3 Ezek a szavak nem a sors elleni tudatos lázadást, inkább a határtalan fájdalmat fejezik ki. Az Ószövetség korában vagyunk, amikor még ismeretlen volt a szenvedés és áldozat értéke.
3,8 Leviatán a 40,25-ben krokodilt, a Zsolt 104,36-ban pedig valami nagy, tengeri bálnafélét jelent. Itt a szöveg az ősi jelentést feltételezi: a régi szövegekből ismert csodalény, a tekergő és ártalmas, hétfejű kígyó (az őskáosz szörnyetege, amelyet a népi hiedelem szerint mágiával meg lehet idézni).