111 Volt Husz földjén egy Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent és kerülte a rosszat. 22 Hét fia és három lánya született. 33 Nagy vagyona volt: hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz iga marhája, ötszáz szamara és számos cseléde. Így hatalmasabb volt napkelet valamennyi fiánál. 44 Fiai vendégséget szoktak rendezni: ki-ki a saját házában, a rá eső napon. Ilyenkor üzentek és három nővérüket is meghívták, hogy egyenek és igyanak ők is velük. 55 Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és megtisztította őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindegyikükért. Így gondolkodott ugyanis: „Hátha vétkeztek gyermekeim és szívükben káromolták Istent.” Így járt el Jób minden alkalommal. 66 Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. 77 Az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán ezt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta.” 88 Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.” 99 A sátán azt válaszolta az Úrnak: „Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób? 1010 Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. 1111 Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” 1212 Az Úr erre azt mondta a sátánnak: „Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől. 1313 Egyik nap (Jób) fiai és lányai legidősebb bátyjuk házában lakomát tartottak és bort ittak. 1414 Ekkor hírhozó érkezett Jóbhoz és így szólt: „A marhák szántottak, a szamarak meg mellettük legelésztek. 1515 De rajtuk ütöttek a szabeusok és elrabolták őket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” 1616 Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: „Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” 1717 Még nem ért beszédje végére, máris jött egy másik, és ezt mondta: „A káldeusok három rajba álltak, megtámadták és elhajtották a tevéket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” 1818 Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és szólt: „Fiaid és lányaid lakomát tartottak és bort ittak legidősebb bátyjuk házában. 1919 Hirtelen vihar kerekedett a sivatagon túlról, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra és mind meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” 2020 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott. 2121 Így szólt: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!” 2222 Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen. 211 Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is. 22 Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán azt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és kószáltam rajta.” 33 Erre az Úr megkérdezte a sátánt: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot is? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat. Még mindig kitart feddhetetlenségében. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!” 44 A sátán ezt válaszolta az Úrnak: „Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadja az ember, amije csak van. 55 Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és húsához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” 66 Ekkor az Úr azt mondta a sátánnak: „Nos, a kezedbe adom, csak az életét kíméld!” 77 A sátán eltávozott az Úr színe elől. Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig. 88 Ez hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa magát. 99 A felesége meg így beszélt hozzá: „Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent és halj meg!” 1010 Ő azonban így válaszolt neki: „Mint valami féleszű asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?” Mindamellett nem vétkezett Jób az ajkával. 1111 Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifáz Temánból, Bildád Suachból és Cofár Naamából. Megállapodtak egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és megvigasztalják. 1212 Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat és hamut szórtak a fejükre. 1313 Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma.
II. PÁRBESZÉDEK
1. A VITA ELSŐ MENETE
Jób elátkozza születése napját.
311 Jób ezután megnyitotta száját, s elátkozta születése napját. 22 Így szólt: 33 Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: „Fiú fogantatott.” 44 Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törődjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye! 55 Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség! 66 Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának! 77 Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást! 88 Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a Leviatánt ingerelni tudják! 99 Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét! 1010 Mert nem zárta be előttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elől. 1111 Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem? 1212 Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlők, hogy szopjam őket? 1313 Most csöndben feküdnék és nyugodhatnék, elaludtam volna és békességem volna. 1414 A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak. 1515 Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel. 1616 Mint koraszülött, akit mielőtt élt, már elástak, volnék, mint a magzat, amely fényt sose látott. 1717 Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak. 1818 Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja. 1919 Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától. 2020 Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet? 2121 Várják a halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset. 2222 Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának. 2323 Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt? 2424 Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom. 2525 Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett. 2626 Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.