Isten ereje 37

¹1  Az én szívem is megremeg miatta
és felriad helyéről.

²2  Halljátok csak hangja dörgését,
s a morajt, amely szájából kijön!

³3  Kiengedi az egész ég alatt,
és villámát a föld szélei fölött;

⁴4  utána hangja bömböl,
ő zeng fölséges szavával,
és nem tartja azt vissza,
amikor hangja megzendül.

⁵5  Csodásan mennydörög szavával Isten,
olyan nagyokat művel, hogy fel nem foghatjuk.

⁶6  Azt mondja a hónak: Hullj a földre!
S a téli esőnek és zápornak: Szakadjatok!

⁷7  Pecsét alá helyezi minden ember kezét,
hogy mindannyian megismerjék műveit.

⁸8  Behúzódik a vad a búvóhelyére,
és barlangjában marad.

⁹9  Előjön a fergeteg a kamrákból,
s a hideg a sarkcsillag felől.

¹⁰10  Jég áll össze Isten fuvallatától,
s a vizek tágassága összeszorul,

¹¹11  a felhő jégesőt hullat,
s a felleg az ő villámait szórja:

¹²12  ide-oda cikáznak,
amerre akarata irányítja őket, hogy megtegyék mindazt,
amit nekik meghagyott,
szerte a föld kerekségén,

¹³13  akár fenyítő pálcának földje számára,
akár kegyelemnek szánja őket bárhová.

Az igazi istenfélelem

¹⁴14  Figyelj csak rám, Jób!
Állj meg és ügyelj Isten csodáira!

¹⁵15  Érted-e, hogyan rendelkezik Isten az esővel,
hogy villogtassa felhője fényét?

¹⁶16  Érted-e a felhő nagy útjait,
a tudásban Tökéletesnek csodáit?

¹⁷17  Nemde ruháid melegek,
amikor a földet megfújja a déli szél!

¹⁸18  Talán vele együtt te feszíted ki az egeket,
amelyek szilárdak, mintha ércből lennének öntve?

¹⁹19  Jelentsd meg nekünk, mit mondjunk neki!
Mert mi sötétségtől vagyunk körülvéve!

²⁰20  Ki mondhatja neki, hogy ‘beszélni akarok’?
Ha mondaná is valaki, bizony megsemmisülne!

²¹21  De most sohasem látott fény
ragyog föl hirtelen az ég felhőiben,
és szél kerekedik, amely elhajtja azokat;

²²22  aranyos fény jő észak felől,
félelmetes dicsfény van Isten körül.

²³23  A Mindenható, akit nem tudunk méltóképpen felfogni!
Nagy ő erőben és igazságban,
igazságos nagyon, akit nem lehet leírni!

²⁴24  Ezért félnek tőle az emberek!
Nem mernek rátekinteni mind, akik bölcseknek tartják magukat!«

ISTEN VÁLASZA: 38,1-41,26

Isten első beszéde: 38,1-40,2

A teremtés titka 38 ¹1 És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta:

²2  »Kicsoda az, aki elhomályosítja a gondviselést
belátás nélküli beszédével?

³3  Övezd fel derekadat, mint férfihez illik,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!

⁴4  Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem?
Jelentsd meg nekem, ha tudsz okosat!

⁵5  Ki határozta meg méreteit? Hisz tudod!
Ki vont azon mérőzsinórt?

⁶6  Mibe bocsátották alapzatát,
és ki tette le a sarkkövét,

⁷7  miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok,
és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan?

⁸8  Ki zárta el a tengert kapukkal,
mikor kitört, s az anyaméhből előjött,

⁹9  amikor felhővel ruháztam,
ködből pólyát adtam neki

¹⁰10  és körülvettem határaimmal,
zárt és kapukat adtam neki,

¹¹11  és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább!
Itt törjék meg hullámaid gőgje!

¹²12  Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy,
és kijelölted-e a hajnalpír helyét,

¹³13  hogy megragadja a földnek széleit
és lerázza róla a gonoszokat?

¹⁴14  Hogy olyanná legyen az, mint a pecsétagyag,
és színeket öltsön, miként a ruha,

¹⁵15  hogy elvegyék a gonoszoktól a világosságukat,
és megtörjék a felemelt kart?

¹⁶16  Eljutottál-e a tenger mélységeibe?
Jártál-e az óceán fenekén?

¹⁷17  Kitárultak-e előtted a halál kapui,
és láttad-e a halálárnyék portáit?

¹⁸18  Szemlélted-e a földet széltében?
Jelentsd meg nekem mindezt, ha tudod!

¹⁹19  Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez,
és hol van a sötétség helye,

²⁰20  hogy mindegyiket határába elvezesd,
és tudd az ösvényt házához!?

²¹21  Te ezt tudod, hisz akkor születtél,
és napjaid száma igen nagy!

²²22  Eljutottál-e a hó tárházához,
és láttad-e a jégeső raktárait,

²³23  amelyeket eltettem a szorongatás idejére,
a harc és a háború napjára?

²⁴24  Melyik út visz oda, ahol a világosság szétszóródik,
s a hőség a föld fölött eloszlik?

²⁵25  Ki hasított csatornát a sűrű zápornak
és utat a csattogó villámnak,

²⁶26  hogy lehulljon az eső olyan földre, ahol senki sem lakik,
a pusztára, ahol ember nem tartózkodik,

²⁷27  hogy a sivár sivatagot jóllakassa,
és zsenge füveket sarjasszon!?

²⁸28  Ki az atyja az esőnek?
Ki nemzette a harmat cseppjeit?

²⁹29  Kinek méhéből jött elő a jég,
és ki szülte az ég zúzmaráját?

³⁰30  Kővé merednek a vizek,
és befagy a mélység színe!

³¹31  Együtt tudnád-e tartani a Fiastyúk ragyogó csillagait?
Vagy elbírnád-e oldani a Kaszás kötelékeit?

³²32  Elővezeted-e a hajnali csillagot idejében,
és felhozod-e az estcsillagot a föld fiai fölé?

³³33  Ismered-e az ég törvényeit,
és te határozod-e meg uralmát a földön?

³⁴34  Felemeled-e szavadat a felhőig,
hogy vizek bősége borítson el téged?

³⁵35  Útjukra küldöd-e a villámokat,
és jelentik-e neked megjövet: ‘Itt vagyunk’?

³⁶36  Ki helyezte a bölcsességet az emberek belsejébe,
vagy ki adott értelmet a kakasnak?

³⁷37  Ki számlálja meg a felhőket bölcsességgel?
Ki fekteti le az égnek tömlőit,

³⁸38  amikor a porból szilárd föld lesz,
s a rögök összetapadnak?

³⁹39  Ejtesz-e prédát az oroszlánnak,
és betöltöd-e kölykei étvágyát,

⁴⁰40  amikor búvóhelyükön meglapulnak
és odújukban leselkednek?

⁴¹41  Ki készíti el a hollónak eledelét,
amikor fiókái Istenhez kiáltanak
és étel nélkül röpdösnek?

39

¹1  Tudod-e a kőszáli kecske ellési idejét?
Figyeled-e a szarvastehén fajzását?

²2  Számon tartod-e vemhességük hónapjait,
és tudod-e ellésük idejét?

³3  Lekuporodnak vajúdva, megellenek és bőgnek.

⁴4  Fiaik elválnak, elmennek legelőre,
elszélednek és nem térnek vissza hozzájuk.

⁵5  Ki bocsátotta a vadszamarat szabadon,
és ki oldotta el köteleit?

⁶6  A pusztát rendeltem házául,
a sós sivatagot lakóhelyéül.

⁷7  Megveti a város zsivaját,
és nem hallja a hajcsár kiáltását.

⁸8  Felkutatja legelőjét: a hegyeket,
és minden zöldet felkeres.

⁹9  Akar-e neked szolgálni a vadmarha?
Meghál-e a jászolodnál?

¹⁰10  Szántásra fogod-e a vadmarhát kötéllel?
Töri-e a rögöt a völgyekben utánad?

¹¹11  Bízol-e benne, mert nagy az ereje,
és ráhagyod a munkádat?

¹²12  Rábíznád-e, hogy behordja gabonádat
és megtöltse szérűdet?

¹³13  Vígan csapkod a struccmadár szárnya;
bizony kegyetlen a szárnya s a tollazata!

¹⁴14  Hisz tojásait a földön hagyja
s a porban melegíti őket;

¹⁵15  felejti, hogy láb eltapossa,
s a mező vadja eltiporja őket.

¹⁶16  Kemény a fiaihoz, mintha nem is az övéi volnának,
nem bánja, ha kárba vész a fáradsága;

¹⁷17  mert Isten megvonta tőle az okosságot,
és nem adott neki előrelátást;

¹⁸18  de amikor itt az ideje, a magasba rebben,
és kineveti a lovat meg a rajta ülőt.

¹⁹19  Te adsz-e erőt a lónak?
Te ruházod-e fel nyakát sörénnyel?

²⁰20  Te tanítod-e, hogy ugorjon, mint a sáska?
Be félelmetes orrának büszke prüszkölése!

²¹21  A földet kapálja körmeivel, bátran ficánkol,
szembeszáll a fegyveresekkel.

²²22  Megveti a félelmet,
és nem hátrál a kard elől.

²³23  Csöröghet a tegez fölötte,
villoghat a lándzsa és a pajzs,

²⁴24  izgatottan, tombolva falja a földet,
és nem marad veszteg, ha megriad a harsona,

²⁵25  amikor hallja a harsonát, azt mondja: ‘Hajrá!’
Már messziről szimatolja a harcot,
a vezérek buzdító szavát, a sereg kiáltását.

²⁶26  A te bölcsességed által tollasodik-e meg a sólyom,
és terjeszti ki szárnyait dél felé?

²⁷27  Parancsszódra száll-e a sas a magasba,
és fészkel meredek helyen?

²⁸28  Sziklán lakik és ott tanyázik,
meredek kőszálon, járatlan bércen,

²⁹29  onnan kémleli étkét,
és szeme ellát messzire,

³⁰30  fiókái vért szürcsölnek,
és tüstént ott terem, ahol tetem van.«

40 ¹1 Ismét szólt az Úr, és ezt mondta Jóbnak:

²2  »Oly könnyen meghátrál-e, aki Istennel perbe szállt?
Nos feleljen erre Isten vádlója!«

Jób válasza: 40,3-5

³3  És felelt Jób az Úrnak:

⁴4  »Mit feleljek én, aki könnyelműen szóltam?
Kezemet a számra teszem!

⁵5  Egyszer szóltam, bár azt is elhagytam volna!
Meg másodszor, de nem teszem többé!«

Isten második beszéde: 40,6-41,26

⁶6  És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből és mondta:

⁷7  »Övezd fel derekadat, amint férfihez illik!
Én kérdezlek, te meg felelj nekem!«

⁸8  Semmivé akarod-e tenni az én igazságomat?
És kárhoztatsz-e engem, hogy neked legyen igazad?

⁹9  Olyan-e a karod, mint az Istené?
Mennydörgő hangon szólsz-e úgy, mint ő?

¹⁰10  Akkor vegyél magadra ékességet és emelkedj föl magasra,
légy dicsőséges és öltözz ragyogó szépségbe!

Isten bölcsessége és hatalma

¹¹11  Szórd szét a kevélyeket haragodban,
Tekints minden kevélyre és alázd meg őket!

¹²12  Láss meg minden gőgöst és szégyenítsd meg őket!
Morzsold össze a gonoszokat helyükön!

¹³13  Rejtsd őket mind a porba,
süllyeszd orcájukat a verembe!

¹⁴14  Akkor én is beismerem,
hogy jobbod győzelemre segít téged!

¹⁵15  Lám a Behemót, amelyet teremtettem, úgy mint téged is:
füvet eszik, akárcsak a szarvasmarha.

¹⁶16  Erő van ágyékában,
és erősség hasa izmaiban.

¹⁷17  Kiegyenesíti farkát, mintha cédrus lenne,
combjainak izmai egymásba fonódnak.

¹⁸18  Csontjai, mint az érccsövek,
és lábszárai, mint a vasrudak.

¹⁹19  Isten művei közül ő az első;
Teremtője neki adta kardját,

²⁰20  mert neki teremnek füvet a hegyek,
ahol a mező minden vadja játszadozik.

²¹21  Lótusz alatt heverészik,
a nád s a mocsár rejtekében.

²²22  Befödi a lótusz árnyékával,
körülveszik a patak fűzei.

²³23  Ha a folyó árja szorítja, fel nem riad;
nyugton marad, még ha a Jordán csap is be a szájába.

²⁴24  Ki tudná horoggal szemtől szembe elfogni,
s pecekkel átfúrni orrát?

²⁵25  Vajon partra húzhatod-e a Leviatánt horoggal,
és megkötheted-e kötéllel nyelvét?

²⁶26  Teszel-e karikát orrába?
Átfúrod-e pofáját kampóval?

²⁷27  Vajon rimánkodik-e neked sokat,
vagy szép szóval kedveskedik-e neked?

²⁸28  Egyezkedik-e veled,
hogy szolgádul fogadd örök időkre?

²⁹29  Játszol-e vele, mint a kis madárral,
és megkötözheted-e leányaid mulatságára?

³⁰30  Alkusznak-e fölötte a társak,
felosztják-e a kereskedők?

³¹31  Megtöltöd-e a hálókat bőrével
és a halrekeszt fejével?

³²32  Emeld rá kezedet! De jegyezd meg,
hogy a harc után meg nem mukkansz többé!