37
Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből.
Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön.
Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig.
Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon, szüntelenül hallatszik a hangja.
Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.
Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.
Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg mindenki, hogy most ő cselekszik!
A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik.
Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg.
Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncéllá válik.
Majd nedvességgel rakja meg a felhőt, és villámait szórják a fellegek.
Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.
Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.
Jób ekkor megszólalt, és így felelt az ÚRnak: Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer is, többé már nem teszem.
Isten igazságosan bánik az emberekkel
Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit! Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőn? Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a Mindentudónak ezek a csodái? Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet? Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör? Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt. Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem, továbbmondani, ha valaki szólt? Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul. Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás. A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el. Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.Isten első beszéde Jóbhoz: A világmindenség Isten alkotása
38 Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: Ki akarja elhomályosítani örök rendemet tudatlan szavakkal? Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat! Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt? Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét, amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak? Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából, amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be, amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá, és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid! Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnal helyét, hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket? Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, ráncokat vet, mint egy tarka ruha. Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart. Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység fenekét? Föltárultak-e előtted a halál kapui, a homály kapuit láttad-e? Fel tudod-e fogni, milyen széles is a föld? Mondd el mindezt, ha tudod! Melyik út visz a világosság otthonába, és hol a sötétség lakóhelye? Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt? Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy! Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára. Melyik útról árad szét a világosság, a keleti szél honnan terjed ki a földre? Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nélküli pusztaságra, hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő füveket sarjasszon? Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket? Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki hozta világra? Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét. Össze tudod kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszáscsillag köteleit meg tudod oldani? Föl tudod-e hozni a csillagképeket a maguk idejében? A Nagy Medvét fiaival együtt talán te vezeted? Ismered-e az ég szabályait? Talán te adsz neki uralmat a földön? El tudod juttatni hangod a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged? Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk? Ki szabta meg bölcsen a sötét felhők rendjét, a légi tüneményekbe ki adott értelmet? Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit, ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök?A Teremtő dicsősége az állatvilág életében
Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét, amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek? Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük? 39 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas? Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje? Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól. Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza. Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét? A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet. Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását. A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt. Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál? Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket? Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat? Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja? Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az! A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki. Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja. Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben. De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán. Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes. Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek. Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől. Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja. Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava. Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt. A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn. Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei. Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.Jób első válasza: Megalázza magát Isten előtt
40 Majd tovább beszélt az ÚR, és ezt mondta Jóbnak: Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!Jób ekkor megszólalt, és így felelt az ÚRnak: Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer is, többé már nem teszem.
Isten második beszéde: Ő az emberiség ura
De tovább beszélt a viharból Jóbhoz az ÚR, és ezt mondta: Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő? Ékesítsd föl magad fenséggel és méltósággal, öltözz ékességbe és pompába! Öntsd ki dühös haragodat, láss meg minden gőgöst, és alázd meg! Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak! Ásd el valamennyit a föld alá, zárd el őket rejtett helyre! Akkor még én is magasztallak téged, mert jobbod megsegített téged.A Behemót és a Leviatán ereje is Istentől van
15Nézd a Behemótot! Én teremtettem, akárcsak téged. Füvet eszik, mint a marha. Nézd, milyen erős a dereka, milyen kemények testén az izmok! Merev a farka, mint a cédrus, combjának inai egymásba fonódnak. Csontjai, mint az érccsövek, lábszárai, mint a vasrudak. Isten remekműve ez! Fegyverrel is ellátta Alkotója, mégis a hegyek adják táplálékát; mellette játszadozik a mező minden vadja. Lótuszbokrok alatt hever, nádas és mocsaras rejtekhelyen. Lótuszbokrok árnyéka borul rá, körülveszik a parti fűzfák. Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik: biztonságban van, még ha szájáig ér is a Jordán. Be lehet-e fogni szemtől szembe, lehet-e karikát tenni az orrába? 25Ki tudod-e fogni horoggal a Leviatánt, le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel? Tudsz-e kötelet húzni az orrába, át tudod-e fúrni kampóval az állát? Fog-e sokat könyörögni neked, vagy beszél-e hozzád szelíden? Köt-e veled egyezséget arra, hogy fogadd fel örökös szolgádnak? Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral, és megkötözheted-e leánykáid kedvéért? Alkudozhatnak-e rajta a cimborák, osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők? Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét, és a fejét halászszigonyokkal? Nyúlj csak hozzá, majd nem gondolsz többé a harcra!Jegyzetek
40,15 Behemót: mitikus állat, itt a víziló költői megnevezése
40,25 Leviatán: mitikus állat, itt a krokodil költői megnevezése
A Magyar Bibliatársulat híreiből:
- A Bibliatársulatok Világszövetségének 2024-es terjesztési jelentése (6 napja)
- A Csillagpont Fesztiválon és a Művészetek Völgyében jártunk (18 napja)
- Keresd a Bibliatársulatot a református Csillagpont Fesztiválon! (1 hónapja)
- Ökumenikus bibliafordítás az Ünnepi Könyvhéten (1 hónapja)
- Eredményt hirdettünk tavaszi bibliaismereti játékunkon (2 hónapja)