Jób válasza: 26,1-27,23

Üres, igaztalan szavak 26 ¹1 És felelt Jób, és ezt mondta:

²2  »Kinek vagy a segítője? Gyenge valakinek?
és erőtlennek karját gyámolítod?

³3  Kinek adtál tanácsot?
Annak talán, aki bölcsesség nélkül van,
és kimutattad bőséges okosságodat?

⁴4  Kit akarsz kitanítani?
Talán őt, aki az életpárát teremtette?

A mindenható Isten nagysága

⁵5  Íme, nyögnek az árnyszellemek
a vizek és azok lakói alatt;

⁶6  mez nélkül van az alvilág előtte,
és nincsen leple az enyészet helyének,

⁷7  az űr fölé feszíti ki az északot
s a földet a semmi fölé függeszti,

⁸8  felhőibe kötözi a vizeket,
hogy le ne szakadjanak egyszerre,

⁹9  elleplezi trónja színét,
és felhőjét teríti föléje,

¹⁰10  kört vont a vizek köré,
odáig, ahol fény és sötétség érintkeznek.

¹¹11  Reszketnek az ég oszlopai,
és megrémülnek intésére.

¹²12  Ereje által fölkavarta a tengert,
és értelmével szétzúzta Rahabot,

¹³13  lehelete ékesítette fel az eget,
és keze segítségével jött a világra a menekülő kígyó.

¹⁴14  Íme, ezek útjának csak egy részéről szólnak,
ha már suttogó szavát is alig hallgathatjuk,
fensége mennydörgését ki bírná felfogni?«

Jób védelmezi ártatlanságát 27 ¹1 És Jób folytatta szavait és így szólt:

²2  »Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban,
s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,

³3  hogy amíg lélegzet van bennem,
s az Isten lehelete van orromban,

⁴4  ajkam nem beszél gonoszat,
és nyelvem nem kohol hamisságot.

⁵5  Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek!
Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.

⁶6  Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle;
nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!

A gonosz ember pusztulása

⁷7  Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz,
s aki ellenem támad, mint az igaztalan.

⁸8  Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol,
s az Isten nem menti meg lelkét?

⁹9  Meghallja-e Isten az ő kiáltását,
ha eljön rá a szorongatás?

¹⁰10  Örömét lelheti-e a Mindenhatóban,
kiálthat-e Istenhez bármikor?

¹¹11  Megmutatom nektek Isten kezét,
nem tartom titokban a Mindenható szándékát!

¹²12  Íme, ti mindnyájan tudjátok,
miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?

¹³13  Ez a gonosz ember része Istentől,
és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:

¹⁴14  fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket,
és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.

¹⁵15  Maradékait a döghalál viszi sírba,
és özvegyeik nem siratják őket.

¹⁶16  Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok,
szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,

¹⁷17  megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára,
az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

¹⁸18  Házát csak pók módjára építi,
csak olyan az, mint a csősz kunyhója.

¹⁹19  A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem,
ha kinyitja szemét, semmit sem talál;

²⁰20  mint az ár, úgy tör rá a szegénység,
elragadja éjjel a förgeteg.

²¹21  Felkapja őt a perzselő szél és elviszi,
s mint a forgószél, elfújja helyéről.

²²22  És rá lő kímélet nélkül,
úgy, hogy futva menekül keze elől.

²³23  Összecsapja fölötte kezét,
és pisszeg fölötte, amint helyére néz.

Ének a bölcsességről: 28,1-28

A bölcsesség fensége 28

¹1  Van az ezüstnek lelőhelye,
és helye az aranynak, ahol kimossák,

²2  a vasat a földből hozzák elő,
s a melegtől megolvadt kő érccé változik,

³3  határt vet az ember a sötétségnek,
és felkutatja mindennek a végét,
a homály köveit és a halál árnyékát is.

⁴4  Tárnákat nyit idegen nép,
leereszkedik oda, hová ember még nem tette lábát,
és lebeg távol az emberektől.

⁵5  A kenyértermő földet,
tűzzel forgatja fel alul,

⁶6  köveiben zafírt talál
és porában arany van,

⁷7  ösvényét madár nem ismeri,
s a keselyű szeme ki nem fürkészi,

⁸8  nem tapossák azt büszke vadak,
nem jár azon oroszlán.

⁹9  Ráteszi kezét a kemény sziklára,
felforgatja a hegyek fenekét,

¹⁰10  aknákat vág a sziklában,
és a szeme mindenféle drágaságra mered,

¹¹11  megvizsgálja a folyók fenekét
és rejtett dolgokat hoz napvilágra.

¹²12  De hol található a bölcsesség,
és hol van az értelem lelőhelye?

¹³13  Ember a hozzá vivő utat nem ismeri,
és nem lehet azt az élők földjén megtalálni.

¹⁴14  A mélység mondja: »Nincsen bennem!«
S a tenger így szól: »Nincsen nálam!«

¹⁵15  Nem lehet azt megszerezni színarannyal,
nem lehet árát lemérni ezüstben;

¹⁶16  nem lehet hasonlítani India festett szöveteihez,
sem a szárdonix drágakövéhez, sem a zafírhoz;

¹⁷17  nem ér fel vele sem arany, sem üveg,
nem lehet becserélni arany holmiért.

¹⁸18  Ne említsék mellette a korállt meg a kristályt;
a bölcsesség birtoka többet ér a gyöngynél!

¹⁹19  Nem ér fel vele Kús topáza,
értékesebb a legtisztább festéknél.

Isten útja

²⁰20  Honnan jő tehát a bölcsesség?
hol van az értelem lelőhelye?

²¹21  El van az rejtve minden élő szeme elől,
az ég madarai sem tudják.

²²22  Az Enyészet és a Halál mondják:
»Csak hallomásból tudunk róla!«

²³23  Isten tudja a hozzá vivő utat
és ő ismeri lelőhelyét,

²⁴24  mert belátja ő a világ határait,
és szemlél mindent az ég alatt.

²⁵25  Amikor a szeleknek súlyt adott
s a vizeket kimérte mértékkel,

²⁶26  amikor az esőnek törvényt szabott
s utat a csattogó villámnak:

²⁷27  akkor látta s megszámlálta,
odaállította s megvizsgálta.

²⁸28  Az embernek pedig mondta:
‘Íme, az Úr félelme: ez a bölcsesség,
s a gonosztól távozni: ez az értelem.’«

Jób lezárja a vitát: 29,1-31,40

Az áldott múlt 29 ¹1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:

²2  »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban,
azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,

³3  amikor lámpása a fejem fölött ragyogott,
és sötétben is az ő világosságánál jártam;

⁴4  úgy, mint java-korom napjain voltam,
amikor sátramban titkon Isten lakozott,

⁵5  amikor még velem volt a Mindenható,
és gyermekeim körülöttem voltak;

⁶6  amikor tejben fürösztöttem lábamat,
s a szikla kedvemért olajtól patakzott.

⁷7  Amikor a város kapujához kimentem,
a piacon nekem ülést készítettek,

⁸8  az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak,
az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,

⁹9  az előkelők abbahagyták a beszédet,
és ujjukat szájukra tették,

¹⁰10  a főemberek visszafojtották hangjukat,
és nyelvük ínyükhöz tapadt.

¹¹11  A fül, amely hallott, boldognak hirdetett,
a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,

¹²12  azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott,
s az árvát, akinek nem volt gyámola,

¹³13  a veszni induló áldása szállott rám,
s az özvegy szívét megvigasztaltam,

¹⁴14  az igazság ruháját vettem magamra,
mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.

¹⁵15  Szeme voltam a vaknak,
lába a sántának.

¹⁶16  Atyja voltam a szegényeknek,
az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.

¹⁷17  Összetörtem a gonosz állkapcsát,
kiragadtam fogai közül a prédát.

¹⁸18  Azt hittem, saját fészkemben halok meg,
és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;

¹⁹19  gyökereimet vízek mellé mélyesztem,
és harmat hull éjjel ágaimra,

²⁰20  hírnevem folyton megújul,
s az íj újjáéled kezemben.

²¹21  Akik hallottak engem, várták döntésemet,
csöndben figyeltek tanácsomra;

²²22  szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni,
rájuk szálltak beszédem csöppjei,

²³23  áhítva vártak engem, mint az esőt,
szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.

²⁴24  Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték,
és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.

²⁵25  Ha közéjük kívántam menni,
első helyre ültettek;
bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül,
mégis a szomorkodókat vigasztaltam.