2611 Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta: 22 Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? 33 Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? 44 Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled? 55 Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak. 66 A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva az enyészet helye. 77 Ő terítette északot a kietlenség fölé, függesztette ki a földet a semmiség fölött. 88 Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk. 99 Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte. 1010 Határt szabott a vizeknek ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel. 1111 Az egek oszlopai meginognak és megrendülnek fenyegetésétől. 1212 Erejével fölriasztotta a tengert, értelmével szétzúzta Rahabot. 1313 Leheletétől kiderült az ég, kezével átdöfte a gyors kígyót. 1414 Pedig ez csak a szegélye útjának, és milyen halk az a szó, amelyet meghallunk belőle! Ki tudná hát felfogni hatalmas tetteinek mennydörgő szavát?!
Jób befejező beszédei: Védi ártatlanságát
2711 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: 22 Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet, 33 hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, 44 nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot. 55 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. 66 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret. 77 Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok. 88 Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét? 99 Meghallgatja-e Isten a kiáltását, amikor végszükségbe kerül? 1010 Lelheti-e örömét a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?
A gonoszok sorsa rosszra fordul
1111 Hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról! Nem tartom titokban a Mindenható tervét. 1212 Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot? 1313 Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól: 1414 Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik. 1515 Maradékukat dögvész viszi sírba, özvegyei nem siratják őt. 1616 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és úgy rakná egymásra ruháit, mint más a vályogtéglát: 1717 összehordta, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak. 1818 Háza, amelyet épített, mint a molyfészek, vagy mint a lombsátor, melyet a csősz készít. 1919 Gazdagon fekszik le, de többé ezt nem teszi: mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije. 2020 Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél. 2121 Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy, elragadja őt lakóhelyéről. 2222 Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle. 2323 Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.
Az ember kiaknázza a természet kincseit
2811 Az ezüstnek megvan a bányája, az aranynak is a helye, ahol mossák. 22 A vasat a földből hozzák elő, a rezet pedig kőzetből olvasztják. 33 Véget vet az ember a sötétségnek, és végigkutatja sorra a sűrű homályban és sötétségben rejlő köveket. 44 Aknát törnek lakatlan helyen, elfeledett tájon, ahol senki sem jár, abban függnek, himbálóznak, messze az emberektől. 55 A föld, amelyből kenyér terem, odalent olyan, mintha tűz pusztította volna. 66 A zafír kőzetben található, az arany pedig rögöcskékben. 77 Ösvényét nem ismeri a ragadozó madár, a sólyom szeme sem pillantja meg. 88 Nem járnak ott vadállatok, az oroszlán sem lépked rajta. 99 A legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek tövét is földúlja az ember. 1010 A sziklákban folyosót hasít, és felkutatja valamennyi kincsét. 1111 A beszivárgó víz útját eltömi, és napvilágra hozza, ami rejtve van.
A bölcsességet nem lehet megvásárolni
1212 De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye? 1313 Nem ismeri értékét a halandó, nem található az élők földjén. 1414 A mélység ezt mondja: Nincs bennem! A tenger ezt mondja: Nálam sincsen! 1515 Nem lehet megvenni színaranyért, nem lehet árát ezüstben kimérni. 1616 Nem fizethető meg Ófír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral. 1717 Nem ér föl vele az arany és az üveg, arany ékszerekért sem kapható cserébe. 1818 Szóba sem jöhet a korall és a kristály: a bölcsesség drágább kincs az igazgyöngyöknél. 1919 Nem ér föl vele az etióp topáz, színarannyal sem lehet megfizetni.
Egyedül Isten ad bölcsességet
2020 Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? 2121 Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva. 2222 Az enyészet helye és a halál így szól: Csak hírét hallottuk fülünkkel. 2323 Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. 2424 Mert ő ellát a föld pereméig, mindent lát az ég alatt. 2525 Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét, 2626 megszabta az eső rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját, 2727 akkor megtekintette és számba vette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet. 2828 Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz elkerülése az értelem.
Jób visszagondol régi boldogságára
2911 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: 22 Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám! 33 Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam; 44 mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban; 55 amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim; 66 amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is patakokban ömlött az olaj. 77 Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren, 88 ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak. 99 A vezető emberek a beszédben megálltak, és szájukra tették a kezüket. 1010 A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt. 1111 Aki csak hallott rólam, boldognak mondott, és aki csak látott, jó bizonyságot tett rólam. 1212 Mert megmentettem a segítségért kiáltó nincstelent és az árvát, akinek nem volt támasza. 1313 Az elhagyatott áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam. 1414 Igazságot öltöttem magamra, jogosságom palástként és süvegként borított be engem. 1515 A vaknak szeme voltam, és lába a sántának. 1616 Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam. 1717 Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt. 1818 Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, és mint a főnixmadár, sokáig élek. 1919 Gyökerem a vízig nyúlik, ágaimra éjjel harmat száll. 2020 Dicsőségem ifjú marad, akárcsak én, íjam is folyton megújul kezemben. 2121 Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam. 2222 Beszédem után nem szóltak tovább, szavam harmatként hullott rájuk. 2323 Úgy vártak engem, ahogyan az esőt, ahogy tátott szájjal a tavaszi esőt lesik. 2424 Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak. 2525 Én döntöttem el, mikor mit tegyenek, és én ültem élükön; úgy laktam közöttük, mint a katonái közt a király, mint aki gyászolókat vigasztal.
