23
Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze.
(1 Sám. 16,1. 13. 2Sám 12,7. 8.)
Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az ő beszéde az én nyelvem által.
(Máté 22,43)
Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kősziklája mondá nékem: A ki igazságosan uralkodik az emberek felett, a ki Isten félelmével uralkodik:
(5Móz 32,4.15;30,21)
Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből.
Avagy nem ilyen-é az én házam Isten előtt? Mert örökkévaló szövetséget kötött velem, mindennel ellátva és állandót. Mert az én teljes idvességemet és minden kivánságomat nem sarjadoztatja-é?
(2Sám 7,12-16.18.19;Ésa 11,1-16; Mik 5,2-9; Luk 1,26-33)
De az istentelenek mindnyájan olyanok, mint a kitépett tövis, melyhez kézzel nem nyúlnak;
Hanem a ki hozzá akar nyúlni is, fejszét és rudat vesz hozzá, hogy ugyanazon helyen tűzzel égettessék meg.
Ezek pedig a Dávid erős vitézeinek nevei: Joseb-Bassebet, a Tahkemonita, a ki a testőrök vezére; ő dárdáját forgatván, egy ízben nyolczszázat sebesített meg.
(1Krón 11,10-13;12,1;Józs 23,10)
Ő utána volt Eleázár, Dódónak fia, ki Ahóhi fia vala; ő egyike a három hősnek, a kik Dáviddal valának, mikor a Filiszteusok által kigúnyoltatának, összegyülekezvén ott a harczra, és az Izráeliták megfutamodtak volt.
(1Krón 11,12.13)
Ő megállván, vágta a Filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és a keze a fegyverhez ragadt. És nagy szabadulást szerze az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére ő utána, de csak a fosztogatásra.
Ő utána volt Samma, a Harárból való Agénak fia. És összegyűlének a Filiszteusok egy seregbe ott, a hol egy darab szántóföld volt tele lencsével, a nép pedig elfutott a Filiszteusok elől:
Akkor ő megálla annak a darab földnek közepén, és megoltalmazá azt, és megveré a Filiszteusokat, és az Úr nagy szabadítást szerze.
A harmincz vezér közül is hárman lementek, és elérkezének aratáskor Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a Filiszteusok táborban valának a Réfaim völgyében.
(1Sám 22,1.2)
Dávid akkor a sziklavárban volt, a Filiszteusok őrsége pedig Bethlehemnél.
(Mik 5,2)
Vizet kivánt vala pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nékem vizet innom a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van?
(2Sám,23 14.)
Akkor a három vitéz keresztül tört a Filiszteusok táborán, és merítének vizet a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van, és elhozván, vivék Dávidnak. Ő azonban nem akará meginni, hanem kiönté azt az Úrnak.
(1Sám 7,6)
És monda: Távol legyen tőlem, Uram, hogy én ezt míveljem: avagy azoknak az embereknek vérét igyam-é meg, kik életöket halálra adva mentek el a vízért? És nem akará azt meginni. Ezt mívelte a három hős.
(2Sám,23 13.)
Továbbá Abisai, Joábnak atyjafia, Sérujának fia, a ki e háromnak feje volt, a ki háromszáz ellen felemelvén dárdáját, megölé azokat; és néki nagy híre vala a három között.
(2Sám 21,17;2Sám,23 13.)
A három között bizonyára híres volt és azoknak vezére vala, mindazáltal ama hárommal nem ért fel.
(1Krón 11,21)
Benája is, Jójadának fia, vitéz ember, nagytehetségű, a ki Kabséelből való vala; ez ölé meg a Moábitáknak két fővitézét. Ugyanő elmenvén, az oroszlánt is megölé a veremben, télen.
(1Kir 1,8;Józs 15,21)
Ugyanő ölt meg egy Égyiptomból való tekintélyes embert. Az égyiptomi kezében dárda vala, és ő csak egy pálczával méne reá; és kivevé az égyiptomi kezéből a dárdát, és megölé őt a maga dárdájával.
Ezeket cselekedé Benája, Jójadának fia, és néki is jó híre vala a három erős vitéz között.
(2Sám,23 20.)
Híres volt ő a harmincz között, mindazáltal ama hárommal nem ért fel. És előljáróvá tevé őt Dávid a tanácsosok között.
(2Sám,23 13. 16.)
Asáel is, Joáb atyjafia, e harmincz közül való, kik ezek: Elkhanán, a bethlehemi Dódónak fia.
(2Sám 2,18-23;1Krón 11,26)
Haród városbeli Samma; azon Haródból való Elika.
(Bir 7,1)
Héles, Páltiból való; Híra, a Thékoából való Ikkes fia.
(1Krón 27,10)
Abiézer, Anathóthból; Mébunnai, Húsáthból való.
(1Krón 4,4)
Sálmon, Ahóhitból való; Maharai, Nétofátból.
(1Krón 2,54)
Héleb, Bahanának fia, Nétofátból való; Ittai, Ribainak fia, Gibeából való, mely Benjámin fiaié.
(1Krón 11,30)
Benája, Piráthonból való; Hiddai, a patak mellett való Gáhasbeli.
(Bir 12,15)
Abiálbon, Árbátból való; Azmávet, Bárhumból való.
Eljáhba, Sahalbomból való; Jásen fia, Jonathán.
(Józs 19,32.42)
Samma, Harárból való; Ahiám, Arárból való Sarárnak fia.
Elifélet, Ahásbainak fia, Maakátból való; Eliám, Gilóbeli Akhitófelnek fia.
(Józs 13,11;2Sám 15,12.31)
Hesrai, Kármelből való; Paharai, Arbiból való.
Jigeál, Sobabeli Nátánnak fia; Báni, Gádból való.
Sélek, Ammonita; Naharai, Beerótból való, Joábnak, a Séruja fiának fegyverhordozója.
(2Sám 8,16)
Ira, Jithriből való; Gáreb, Jithriből való.
Hitteus Uriás. Mindössze harminczheten.
(2Sám 11,3.15.17)