43
És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
(Ezék 20,22)
Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
(2Móz 14,29; Zsolt 66,12;124,4.5; Dán 3,19-27)
Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.
(Ésa 42,8)
Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:
(2Móz 19,5.5Móz;7,6.8)
Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugotról egybegyűjtelek.
(Ésa 44,2)
Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végéről,
(Ésa 6,26)
Mindent, a ki csak az én nevemről neveztetik, a kit dicsőségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!
(Ezék 13,9.10)
Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!
(Ésa 42,18.19)
Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.
(Ésa 41,22.25)
Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!
(Ésa 41,4;42,1;41,27)
Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!
(Hós 1,10)
Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.
(Ésa 41,26.27)
Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?
(Ésa 14,27; Jób 9,12)
Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.
(Jer 29,10.2Krón;36,22.23; Ésa 13,3.17)
Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok.
(Ésa 50,4; Jer 1,4)
Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,
(2Móz 14,22-29; Józs 3,16)
A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!
(2Móz 15,2-10)
Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.
(Ésa 41,18)
Dicsőítni fog engem a mező vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.
(Ésa 42,6.7;60,3; Luk 2,30.32)
A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!
(Ésa 52,14.15;53,3; Zsolt 22,7)
És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!
(Ésa 61,2;54,3;61,4)
Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.
(Ésa 42,7)
Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.
(Jel 7,16; Ésa 35,7;43,19.20;48,21;40,10.11;42,16)
Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!
(Ezék 36,22.23; Ésa 48,9.11; Zsolt 115,1.2.5Móz;32,26.27)
Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!
(Ésa 15,6)
Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem!
(Róm 3,4; Ésa 51,2)
Ezért én is megfertőztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!
(Ezék 23,40;Ezék 23,22)
44
És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.
(Ésa 41,8)
Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam!
(Ésa 43,5.6; Jer 30,10)
Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.
(Ésa 35,7; Jóel 2,28; Ezék 34,26; Malak 3,10; Ján 7,38)
És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.
(Ésa 60,4)
Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.
(Jel 13,16)
Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.
(Ésa 41,4; Jel 1,8-17)
És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.
(Hab 1,7-9.1Móz;49,27)
Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!
(Ésa 41,27.5Móz;4,35.39.1Kir;8,32.60)
A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.
(Ésa 40,20; Zsolt 115,5)
Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ!
Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!
(Ésa 42,17; Zsolt 97,7)
A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.
(Jer 10,3.4)
Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.
(Ésa 57,17.5Móz;24,1; Mik 2,9; Malak 2,14.15; Jer 3,8; Máté 5,31.32;18,25.2Móz;21,7.2Kir;4,1)
Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, a melyet az eső fölnevel.
(Ésa 51,15;59,1; Máté 8,27)
Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul;
(Jel 6,12)
Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék!
(1Sám 9,15;20,2; Zsolt 40,7)
Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!
(Zsid 10,5.7; Jer 17,16; Ámós 3,8)
Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.
(Máté 5,39-47;18,4; Ján 13,1-11.5Móz;25,9.4Móz;12,14; Máté 26,67)
És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy előtt?
(Jer 1,18; Ezék 3,8.9)
Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?
(Jer 10,14; Péld 15,14)
Oh emlékezzél meg Jákób ezekről és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.
(Ésa 51,8)
Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.
(Ésa 43,14)
Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát.
(Jób 38,8-11)
Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;
(Zsolt 104,2)
Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.
(Zsid 11,11.12; Ezék 33,24; Malak 2,15)
A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!
(1Móz 2,8-10)
Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!
(Ésa 42,6)
Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!
(Ésa 2,3.4)