4311 Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. 22 Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. 33 Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted. 44 Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért. 55 Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletről idehozom nemzetségedet, és összegyűjtelek napnyugatról. 66 Azt mondom majd északnak: Add vissza őket! És délnek: ne tartsd vissza őket! Hozd vissza fiaimat a távolból, és leányaimat a föld határairól. 77 Mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsőségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.
Egyedül az Úr az Isten
88 Lépjen elő a nép, amelynek van szeme, mégis vak, és bár van füle, mégis süket. 99 Gyűljenek egybe a nemzetek, és a népek gyülekezzenek össze. Ki hirdetett ilyet valaha közülük, és ki adhatta volna tudtunkra a régvolt dolgokat? Hozzák elő tanúikat, hogy bizonyítsák igazukat, s így, aki hallja őket, azt mondhassa: Úgy van! 1010 Magatok vagytok a tanúim – mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Előttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha. 1111 Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító. 1212 Én hirdettem előre és hoztam szabadulást, én nyilatkoztattam ki, amikor még nem volt idegen isten körötökben. Ti vagytok a tanúim – mondja az Úr. 1313 Én vagyok az Isten, öröktől fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg?
Babilon elpusztul
1414 Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki. 1515 Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtője, a ti Királyotok.
Az új kivonulás csodái
1616 Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben, 1717 aki kivezette a harci szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja. 1818 Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. 1919 Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön. 2020 Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak. 2121 A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.
Izrael hálátlansága
2222 Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törődtél velem, Izrael! 2323 Nem hoztad el nekem bárányaidat égőáldozatul, és véres áldozatokkal sem dicsőítettél. Nem terheltelek ételáldozatot követelve, azzal se fárasztottalak, hogy illatáldozatot kérjek. 2424 Nem vettél nekem pénzen jó szagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál. 2525 Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé. 2626 Emlékezz csak vissza! És vitassuk meg egymással a dolgot: hozd elő ügyedet és igazold magad. 2727 Ősatyád vétkezett, tanítóid fellázadtak ellenem, 2828 fejedelmeid meggyalázták szentélyemet. Ezért adtam Jákobot pusztulásra, és Izraelt gyalázatra.
Áldás Izraelre
4411 Most mégis halld, szolgám, Jákob, Izrael, akit kiválasztottam! 22 Ezt mondja az Úr, aki teremtett, aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam. 33 Mert elárasztom vízzel a tikkadt mezőt, és bővízű patakokkal a kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra, és áldásomat gyermekeidre. 44 Úgy sarjadzanak majd, mint a fű a forrás közelében, mint a fűzfák a vízfolyások mellett. 55 Az egyik így szól majd: „Én az Úré vagyok”, a másik meg Jákob nevét viseli. Ez azt írja kezére: „Úr”, az meg Izrael nevével dicsekszik.
Egyedül az Úr az Isten
66 Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten. 77 Ki hasonlít hozzám? Álljon fel és szóljon: jelentse be és igazolja magát előttem! Ki adta hírül a jövőt már kezdettől fogva? Mondja el hát nekünk, ami ezután történik! 88 Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla.
A bálványimádás kigúnyolása.
99 A bálványkészítők mind semmik. Tetszetős alkotásaik is haszontalanok. Akik ilyeneket szolgálnak, nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak. 1010 Aki bálványt csinál és bálványképet önt magának, annak nem lesz belőle semmi haszna. 1111 Igen, tisztelőik mind csalódnak majd, a készítőik meg szégyent vallanak. Gyűljenek mind össze, álljanak elő! Megrettennek és megszégyenülnek mindannyian. 1212 A kovács ott dolgozik az izzó szénparázs fölött, és kalapálja művét. Erős karral alakítja, amíg meg nem éhezik, s el nem fárad; közben vizet sem iszik, egészen ellankad. 1313 Az ács mérőzsinórt feszít ki, írószerszámával vázlatot csinál, majd vésőjével alakítani kezdi a fát, és formát ad neki a körző vonalai szerint. Valamilyen emberi képmást alakít ki belőle, emberi arcvonásokat kölcsönöz neki, hogy majd valamelyik templomban lakjék. 1414 Egy másik meg cédrusfát vág ki, vagy ciprust és tölgyet vesz elő, amelyet az erdő fái közül választott magának. Vagy pedig fenyőfát ültet. Ezt az eső fölneveli, 1515 hogy az embernek legyen tüzelője. Vesz belőle, hogy melegedjék mellette, vagy hogy a tüzénél kenyeret süssön magának. Aztán istent is alkot belőle és imádja; bálványt csinál és leborul előtte. 1616 A fa egyik részét elégeti a tűzön, a parazsán húst süt magának és jóllakik. Amikor kimelegszik, így beszél: „Jaj, de melegem lett, érzem a tüzet!” 1717 A megmaradt fából meg istent készít, bálványt csinál magának. Aztán meghajlik előtte, leborul, és így fohászkodik hozzá: „Segíts rajtam, mert te vagy az én istenem!” 1818 Az ilyenek bizony nem tudnak és nem értenek semmit. Szemük zárva van, hogy ne lássanak, a szívük meg csupa értetlenség. 1919 Nem akad köztük, aki elgondolkodna, akiben értelem és belátás volna és így szólna: „A felét elégettem a tűzben, a parazsán kenyeret sütöttem, sőt húst is sütöttem és megettem. A maradékából meg bálványt faragjak, hogy egy fatuskó előtt boruljak le?” 2020 Aki a hamuban leli kedvét, azt álnok szíve vezette félre, de nem menti meg az életét, mert nem mondja: „Nem valami hamisság az, amit a jobbomban tartok?”
Figyelmeztető szó
2121 Gondolj ezekre, Jákob, és arra, hogy a szolgám vagy, Izrael! Én alkottalak, a szolgám vagy. Nem feledkezem el rólad, Izrael. 2222 Elsöpröm gonoszságaidat, mint a felhőt, és vétkeidet, mint a ködöt. Térj vissza hozzám: megváltottalak.
Örömének
2323 Ujjongjatok, egek, mert az Úr végbevitte tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek, hegyek, s te, erdő, a fákkal egyetemben, mert az Úr megváltotta Jákobot, és dicsősége felragyogott Izraelben.
Az Úr hatalma
2424 Így szól az Úr, a te Megváltód, aki anyád méhében alkotott: Én vagyok az Úr, a mindenség teremtője; én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre. 2525 Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendőmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan. 2626 Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom. 2727 Én parancsolom meg az óceánnak: Száradj ki! És elapasztom folyóidat is. 2828 Én mondom Cirusznak: Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat. S azért azt mondod: Jeruzsálem épüljön újjá! És: A templomnak rakják le alapjait!