6
Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa,
kedves, mint Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor. (Zsolt 48,3) Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,
mert azok megzavarnak engem.
A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá. (ÉnekÉn 4,1) A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek feljőnek a fördőből,
melyek mind kettősöket ellenek,
és meddő azok között nincsen. (ÉnekÉn 4,2) Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
a te fátyolod alatt. (ÉnekÉn 4,3) Hatvanan vannak a királynék,
és nyolczvanan az ágyasok
és számtalan a leányzó. (ÉnekÉn 49,19-21;54,1-5;62,4-5) És az én galambom, az én tökéletesem,
az ő anyjának egyetlenegye,
az ő szülőjének választottja.
Látják a leányok, és boldognak mondják őt,
a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt. (Jer 2,21; Máté 21,33; Luk 20,9) Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor? A diófás kertekbe mentem vala alá,
hogy a völgynek zöld fűveit lássam;
hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,
és a pomagránátfák virágzanak-é? (Hós 8,7) Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
az én nemes népemnek díszhintajába. (ÉnekÉn 25,8.1Thess;4,16; Jel 20,4.5; Luk 14,14; Dán 12,2) Térj meg, oh Sulamit!
térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!
Mit néztek Sulamiton?
mintegy Machanaimbeli körtánczot! (Zsolt 80,13.14) 7 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,
oh fejedelem leánya!
A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk,
mesteri kezeknek míve. (1Móz 4,10.11; Jób 16,18; Ezék 24,7.8) A te köldököd, mint a kerekded csésze,
nem szűkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad mint a gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve. (Jer 31,20) A te két emlőd, mint két őzike,
a vadkecskének kettős fiai. (ÉnekÉn 4,5) A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony;
a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus felé. A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,
és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid által! (ÉnekÉn 5,6;9,18;10,17) Mely igen szép vagy és mely kedves,
oh szerelem, a gyönyörűségek közt! (Zsolt 45,14) Ez a te termeted hasonló a pálmafához,
és a te emlőid a szőlőgerézdekhez. (Zsolt 28,5; Ámós 6,5.6.9) Azt mondám: felhágok a pálmafára,
megfogom annak ágait:
és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,
és a te orrodnak illatja, mint az almának. (ÉnekÉn 13,19.20) És a te ínyed, mint a legjobb bor,
melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait. (ÉnekÉn 48,9; Jób 27,21; Jer 18,17;4,11) Én az én szerelmesemé vagyok,
és engem kiván ő! (ÉnekÉn 2,16) No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,
háljunk a falukban. (Ésa 24,23) Felkelvén menjünk a szőlőkbe,
lássuk meg, ha fakad-é a szőlő,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled. (4Móz 15,32.33.1Kir;17,12; Ésa 5,13; Jer 4,22; Hós 4,6) A mandragórák illatoznak,
és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam! (1Kir 8,65.2Kir;24,7.1Móz;15,18.5Móz;24,20) 8 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,
hogy téged kivül találván megcsókolnálak;
még sem útálnának meg engem. (2Pét 3,4) Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,
te oktatgatnál engem,
én meg borral itatnálak, fűszeressel,
gránátalma borral. (Ámós 6,1-6; Hós 5,5) Az ő balkeze az én fejem alatt,
és jobbkezével megölel engem. (ÉnekÉn 2,6) Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,
mígnem ő akarja? (ÉnekÉn 2,7) Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,
a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?
Az almafa alatt költöttelek fel téged,
ott szült téged a te anyád,
ott szült téged a te szülőd! (ÉnekÉn 3,6) Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. (Jób 18,16; Ámós 2,9; Malak 4,1) Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a folyóvizek sem boríthatnák azt el:
ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,
mégis megvetnék azt. (Ésa 9,11-16) Kicsiny húgunk van nékünk,
a kinek nincsen még emlője;
mit cselekedjünk a mi húgunk felől,
a napon, melyen arról szót tesznek? Ha ő kőfal,
építünk azon ezüstből palotát;
ha pedig ajtó ő,
elrekesztjük őt czédrus-deszkával. Mikor én olyan leszek, mint a kőfal,
és az én emlőim, mint a tornyok;
akkor olyan leszek ő előtte,
mint a ki békességet nyer. (Zsolt 8,3) Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,
adta az ő szőlejét a pásztoroknak,
kiki annak gyümölcséért hoz
ezer-ezer ezüst siklust. (Jer 2,15;4,7; Zsolt 74,4) Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:
az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen,
a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié. (Ésa. 8,22. Ámós 8-10,) Oh te, a ki lakol a kertekben!
A te társaid a te szódra figyelmeznek;
hadd halljam én is. Fuss én szerelmesem,
és légy hasonló a vadkecskéhez,
vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!
Ésaiás próféta könyve (Jel 4,8)
kedves, mint Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor. (Zsolt 48,3) Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,
mert azok megzavarnak engem.
A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá. (ÉnekÉn 4,1) A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek feljőnek a fördőből,
melyek mind kettősöket ellenek,
és meddő azok között nincsen. (ÉnekÉn 4,2) Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
a te fátyolod alatt. (ÉnekÉn 4,3) Hatvanan vannak a királynék,
és nyolczvanan az ágyasok
és számtalan a leányzó. (ÉnekÉn 49,19-21;54,1-5;62,4-5) És az én galambom, az én tökéletesem,
az ő anyjának egyetlenegye,
az ő szülőjének választottja.
Látják a leányok, és boldognak mondják őt,
a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt. (Jer 2,21; Máté 21,33; Luk 20,9) Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor? A diófás kertekbe mentem vala alá,
hogy a völgynek zöld fűveit lássam;
hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,
és a pomagránátfák virágzanak-é? (Hós 8,7) Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
az én nemes népemnek díszhintajába. (ÉnekÉn 25,8.1Thess;4,16; Jel 20,4.5; Luk 14,14; Dán 12,2) Térj meg, oh Sulamit!
térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!
Mit néztek Sulamiton?
mintegy Machanaimbeli körtánczot! (Zsolt 80,13.14) 7 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,
oh fejedelem leánya!
A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk,
mesteri kezeknek míve. (1Móz 4,10.11; Jób 16,18; Ezék 24,7.8) A te köldököd, mint a kerekded csésze,
nem szűkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad mint a gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve. (Jer 31,20) A te két emlőd, mint két őzike,
a vadkecskének kettős fiai. (ÉnekÉn 4,5) A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony;
a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus felé. A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,
és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid által! (ÉnekÉn 5,6;9,18;10,17) Mely igen szép vagy és mely kedves,
oh szerelem, a gyönyörűségek közt! (Zsolt 45,14) Ez a te termeted hasonló a pálmafához,
és a te emlőid a szőlőgerézdekhez. (Zsolt 28,5; Ámós 6,5.6.9) Azt mondám: felhágok a pálmafára,
megfogom annak ágait:
és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,
és a te orrodnak illatja, mint az almának. (ÉnekÉn 13,19.20) És a te ínyed, mint a legjobb bor,
melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait. (ÉnekÉn 48,9; Jób 27,21; Jer 18,17;4,11) Én az én szerelmesemé vagyok,
és engem kiván ő! (ÉnekÉn 2,16) No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,
háljunk a falukban. (Ésa 24,23) Felkelvén menjünk a szőlőkbe,
lássuk meg, ha fakad-é a szőlő,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled. (4Móz 15,32.33.1Kir;17,12; Ésa 5,13; Jer 4,22; Hós 4,6) A mandragórák illatoznak,
és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam! (1Kir 8,65.2Kir;24,7.1Móz;15,18.5Móz;24,20) 8 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,
hogy téged kivül találván megcsókolnálak;
még sem útálnának meg engem. (2Pét 3,4) Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,
te oktatgatnál engem,
én meg borral itatnálak, fűszeressel,
gránátalma borral. (Ámós 6,1-6; Hós 5,5) Az ő balkeze az én fejem alatt,
és jobbkezével megölel engem. (ÉnekÉn 2,6) Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,
mígnem ő akarja? (ÉnekÉn 2,7) Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,
a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?
Az almafa alatt költöttelek fel téged,
ott szült téged a te anyád,
ott szült téged a te szülőd! (ÉnekÉn 3,6) Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,
mintegy pecsétet a te karodra;
mert erős a szeretet, mint a halál,
kemény, mint a sír a buzgó szerelem;
lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. (Jób 18,16; Ámós 2,9; Malak 4,1) Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:
a folyóvizek sem boríthatnák azt el:
ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,
mégis megvetnék azt. (Ésa 9,11-16) Kicsiny húgunk van nékünk,
a kinek nincsen még emlője;
mit cselekedjünk a mi húgunk felől,
a napon, melyen arról szót tesznek? Ha ő kőfal,
építünk azon ezüstből palotát;
ha pedig ajtó ő,
elrekesztjük őt czédrus-deszkával. Mikor én olyan leszek, mint a kőfal,
és az én emlőim, mint a tornyok;
akkor olyan leszek ő előtte,
mint a ki békességet nyer. (Zsolt 8,3) Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,
adta az ő szőlejét a pásztoroknak,
kiki annak gyümölcséért hoz
ezer-ezer ezüst siklust. (Jer 2,15;4,7; Zsolt 74,4) Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:
az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen,
a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié. (Ésa. 8,22. Ámós 8-10,) Oh te, a ki lakol a kertekben!
A te társaid a te szódra figyelmeznek;
hadd halljam én is. Fuss én szerelmesem,
és légy hasonló a vadkecskéhez,
vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!
Ésaiás próféta könyve (Jel 4,8)
1
A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.
(1Krón 22,9.10;Préd,1 12.)
Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!
(Préd,1 14. Préd 2,1-27.)
Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?
(2Kir 15,29; Ésa 5,25)
Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.
(Jer 5,3)
És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.
(Zsolt 19,6.7)
Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.
(Ésa 3,13; Jer 6,14; Máté 23,13)
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
(Péld 27,20)
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
(Ésa 47,14; Máté 3,12)
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
(Ésa 13,9.10;Jer 16,6.9)
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
(Jer 19,9)
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.
(Préd,1 1.)
És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.
(1Kir 4,30-33)
Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!
(Préd,1 2. Préd 2,1-27.)
Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.
(Ésa 7,17-20; Mik 7,4; Luk 12,20)
Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!
(1Kir 4,31)
Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.
(Préd 2,4;Préd 2,1)