6
Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa,
kedves, mint Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor. (Zsolt 48,3) Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,
mert azok megzavarnak engem.
A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá. (ÉnekÉn 4,1) A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek feljőnek a fördőből,
melyek mind kettősöket ellenek,
és meddő azok között nincsen. (ÉnekÉn 4,2) Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
a te fátyolod alatt. (ÉnekÉn 4,3) Hatvanan vannak a királynék,
és nyolczvanan az ágyasok
és számtalan a leányzó. (ÉnekÉn 49,19-21;54,1-5;62,4-5) És az én galambom, az én tökéletesem,
az ő anyjának egyetlenegye,
az ő szülőjének választottja.
Látják a leányok, és boldognak mondják őt,
a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt. (Jer 2,21; Máté 21,33; Luk 20,9) Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor? A diófás kertekbe mentem vala alá,
hogy a völgynek zöld fűveit lássam;
hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,
és a pomagránátfák virágzanak-é? (Hós 8,7) Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
az én nemes népemnek díszhintajába. (ÉnekÉn 25,8.1Thess;4,16; Jel 20,4.5; Luk 14,14; Dán 12,2) Térj meg, oh Sulamit!
térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!
Mit néztek Sulamiton?
mintegy Machanaimbeli körtánczot! (Zsolt 80,13.14)
kedves, mint Jeruzsálem,
rettenetes, mint a zászlós tábor. (Zsolt 48,3) Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,
mert azok megzavarnak engem.
A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,
melyek a Gileádról szállanak alá. (ÉnekÉn 4,1) A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,
melyek feljőnek a fördőből,
melyek mind kettősöket ellenek,
és meddő azok között nincsen. (ÉnekÉn 4,2) Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,
a te fátyolod alatt. (ÉnekÉn 4,3) Hatvanan vannak a királynék,
és nyolczvanan az ágyasok
és számtalan a leányzó. (ÉnekÉn 49,19-21;54,1-5;62,4-5) És az én galambom, az én tökéletesem,
az ő anyjának egyetlenegye,
az ő szülőjének választottja.
Látják a leányok, és boldognak mondják őt,
a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt. (Jer 2,21; Máté 21,33; Luk 20,9) Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,
szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,
rettenetes, mint a zászlós tábor? A diófás kertekbe mentem vala alá,
hogy a völgynek zöld fűveit lássam;
hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,
és a pomagránátfák virágzanak-é? (Hós 8,7) Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem
az én nemes népemnek díszhintajába. (ÉnekÉn 25,8.1Thess;4,16; Jel 20,4.5; Luk 14,14; Dán 12,2) Térj meg, oh Sulamit!
térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!
Mit néztek Sulamiton?
mintegy Machanaimbeli körtánczot! (Zsolt 80,13.14)