2
Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
(Mik 6,2)
Mint a liliom a tövisek közt,
olyan az én mátkám a leányok közt. (3Móz 26,3-12) Mint az almafa az erdőnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. (3Móz 26,14-33) Bevisz engem a borozó házba,
és zászló felettem a szerelme. (Ésa 5,4; Jer 2,21) Erősítsetek engem szőlővel,
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek. (Ezék 22,18-22; Hós 4,18) Az ő balkeze az én fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem. (ÉnekÉn 8,3) Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja. (ÉnekÉn 3,5;8,5) Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon! (Ésa 4,3; Ezék 22,18-22) Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül, (Ésa 4,2; Zak 8,3) Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte. (Ezék 16,38.42; Ésa 9,7) Mert ímé a tél elmult,
az eső elmult, elment. (Jób 31,3; Zsolt 1,6;73,27) Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. (Ezék 20,28) A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám! Én galambom, a kősziklának hasadékiban,
a magas kőszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörűséges,
és a te tekinteted ékes! Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szőlőket elpusztítják;
mert a mi szőlőink virágban vannak. (Jer 25,11.12;29,10; Dán 9,24) Az én szerelmesem enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet. (ÉnekÉn 7,10.11) Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein. (ÉnekÉn 4,6)
olyan az én mátkám a leányok közt. (3Móz 26,3-12) Mint az almafa az erdőnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek. (3Móz 26,14-33) Bevisz engem a borozó házba,
és zászló felettem a szerelme. (Ésa 5,4; Jer 2,21) Erősítsetek engem szőlővel,
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek. (Ezék 22,18-22; Hós 4,18) Az ő balkeze az én fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem. (ÉnekÉn 8,3) Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja. (ÉnekÉn 3,5;8,5) Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon! (Ésa 4,3; Ezék 22,18-22) Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül, (Ésa 4,2; Zak 8,3) Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte. (Ezék 16,38.42; Ésa 9,7) Mert ímé a tél elmult,
az eső elmult, elment. (Jób 31,3; Zsolt 1,6;73,27) Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön. (Ezék 20,28) A fügefa érleli első gyümölcsét,
és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám! Én galambom, a kősziklának hasadékiban,
a magas kőszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörűséges,
és a te tekinteted ékes! Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szőlőket elpusztítják;
mert a mi szőlőink virágban vannak. (Jer 25,11.12;29,10; Dán 9,24) Az én szerelmesem enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet. (ÉnekÉn 7,10.11) Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein. (ÉnekÉn 4,6)