27
Dávidé.
Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? (Mik 7,8;Zsolt 118,6) Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el. (Zsolt 18,38.39) Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én. (Zsolt 3,6.7) Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. (Zsolt 23,6;42,2.3) Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. (Zsolt 31,21) Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. (Zsolt 116,13.14) Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! (Jób 22,27;Zsolt 18,1.2) Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram! Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! (Zsolt 104,28) Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. (Ésa 49,15.16) Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. (Zsolt 25,4.5.9) Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. (Zsolt 31,9;1Sám 24,10; Zsolt 109,2) Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! (5Móz 29,19-20) Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat. (Ésa 25,9; Zsolt 31,25) 28 Dávidé.
Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. (Zsolt 104,7) Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé. Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben. (Zsolt 26,9;2Sám 20,9; Jer 9,8) Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat! (Róm 2,6-9.2Thess;1,6.7) Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket és föl nem építi őket. (Jób 34,26.27; Luk 19,42-44) Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. (Zsolt 18,4.49) Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége. (Zsolt 20,7) Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké! 29 Dávid zsoltára.
Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! (Zsolt 96,7.8) Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben. Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges. (Ésa 30,31) Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is. (Ésa 2,12.13) És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. Az Úr szava tűzlángokat szór. (Ésa 66,15.16.2Thess;1,8) Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. (2Sám 11,15.17) Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! (Zsolt 134,1.2) Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. (1Móz 6,17;8,1-3) Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. (5Móz 28,7.13;1Kir 4,20.21) 30 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. (2Sám 5,11) Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. (Zsolt 116,3.4;18,17-20) Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. (Zsolt 97,12) Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. (Ésa 54,7) Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam. (2Sám 5,10.12;Zsolt 104,29) Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? (Zsolt 6,5.6;115,17) Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! (Jer 49,4) Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. (2Sám 15,30; Zsolt 18,44-50) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.
Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? (Mik 7,8;Zsolt 118,6) Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el. (Zsolt 18,38.39) Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én. (Zsolt 3,6.7) Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. (Zsolt 23,6;42,2.3) Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. (Zsolt 31,21) Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. (Zsolt 116,13.14) Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! (Jób 22,27;Zsolt 18,1.2) Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram! Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! (Zsolt 104,28) Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. (Ésa 49,15.16) Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. (Zsolt 25,4.5.9) Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. (Zsolt 31,9;1Sám 24,10; Zsolt 109,2) Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! (5Móz 29,19-20) Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat. (Ésa 25,9; Zsolt 31,25) 28 Dávidé.
Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. (Zsolt 104,7) Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé. Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben. (Zsolt 26,9;2Sám 20,9; Jer 9,8) Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat! (Róm 2,6-9.2Thess;1,6.7) Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket és föl nem építi őket. (Jób 34,26.27; Luk 19,42-44) Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát. (Zsolt 18,4.49) Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt. Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége. (Zsolt 20,7) Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké! 29 Dávid zsoltára.
Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! (Zsolt 96,7.8) Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben. Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges. (Ésa 30,31) Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is. (Ésa 2,12.13) És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. Az Úr szava tűzlángokat szór. (Ésa 66,15.16.2Thess;1,8) Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. (2Sám 11,15.17) Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! (Zsolt 134,1.2) Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. (1Móz 6,17;8,1-3) Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel. (5Móz 28,7.13;1Kir 4,20.21) 30 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. (2Sám 5,11) Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül. (Zsolt 116,3.4;18,17-20) Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét. (Zsolt 97,12) Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm. (Ésa 54,7) Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha. Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam. (2Sám 5,10.12;Zsolt 104,29) Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök! Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat? (Zsolt 6,5.6;115,17) Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! (Jer 49,4) Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. (2Sám 15,30; Zsolt 18,44-50) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged.