Közösség Istennel
27 1Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem:
kitől kellene félnem?
Az Úr oltalmazza életemet:
kitől kellene remegnem?
Ha közelednek felém a gonoszok,
hogy egyék húsomat,
ellenségeim, akik szorongatnak,
maguk botlanak meg és elesnek.
Ha táborok kelnek is ellenem,
nem ijed meg szívem;
Ha harc támad is ellenem,
akkor is reménykedem.
Egyet kérek az Úrtól,
azért esedezem:
hadd lakjam az Úr házában
életemnek minden napján,
hadd lássam az Úr pompáját,
hadd látogassam templomát.
Mert ő elrejt hajlékában a veszedelem idején,
elbújtat sátra rejtekében, kősziklára emel fel engem.
Így fölemeli fejemet
ellenségeim fölé, akik körülvesznek.
Én pedig diadalkiáltással áldozatot mutatok be hajlékában,
éneklek és zsoltárt zengek az Úrnak.
Halld meg, Uram, szózatomat, amellyel hozzád kiáltok,
könyörülj rajtam és hallgass meg engem!
8 Rólad mondja a szívem:
»Téged keres tekintetem!«
A te arcodat keresem, Uram!
Ne fordítsd el tőlem arcodat,
ne fordulj el haragodban szolgádtól,
te vagy segítőm!
Ne hagyj el és ne vess meg engem,
üdvözítő Istenem!
Hisz atyám és anyám is elhagyott,
de az Úr fölkarolt engem.
Mutasd meg nekem, Uram, utadat,
és vezess engem a helyes ösvényre ellenségeim miatt.
Ne adj át ellenségeim akaratának,
mert hamis tanúk támadnak ellenem,
akik erőszakot lihegnek.
Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén.
Remélj az Úrban, légy férfias,
bátor legyen szíved, és bízzál az Úrban!
Segélykiáltás halálveszélyben; hálaadás a menekülésért
28 1Dávidtól. Hozzád kiáltok, Uram, Istenem,
ne fordulj el szótlanul tőlem!
Ne legyek olyan, ha néma maradsz hozzám,
mint aki a sírverembe száll.
Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát,
amikor imádkozom hozzád,
amikor fölemelem kezemet
szent templomod felé.
Ne sodorj el engem a bűnösökkel és a gonosztevőkkel,
akik békésen szólnak felebarátjukhoz,
holott szívükben gonoszság lakik.
Fizess meg nekik cselekedeteik szerint,
és szándékaik gonoszsága szerint;
Kezük művei szerint jutalmazd meg őket,
add meg nekik, amit érdemelnek!
Mivel nem gondolnak az Úr tetteivel,
és kezének műveivel,
lerombolja és nem építi fel őket.
Áldott legyen az Úr,
mert meghallgatta könyörgésem szavát!
Segítőm és oltalmazóm az Úr,
szívem benne remél s ő megsegít engem;
Ujjong a szívem,
s énekemben hálát zengek neki.
8 Az Úr az ő népének erőssége,
s fölkentjének megmentő védelmezője.
Uram, mentsd meg népedet,
áldd meg örökségedet,
kormányozd és tedd naggyá őket mindörökké!
Isten dicsősége a viharban
29 1Zsoltár Dávidtól. Adjatok az Úrnak, Istennek fiai,
adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet,
adjatok dicsőséget az Úr nevének,
imádjátok az Urat szent ragyogásban!
Az Úr hangja zeng a vizek fölött;
A fölséges Isten mennydörög,
ott van az Úr a nagy vizek fölött.
Az Úr szava erősen zeng,
az Úr szava fenséges.
Az Úr szava cédrusokat tördel,
a Libanon cédrusait összetöri az Úr.
6 Szökell szavára mint a borjú,
a Libanon s a Szirjon, mint a fiatal bölény.
Az Úr hangja tüzes lángokat szór,
8 az Úr hangja megrendíti a pusztát,
megremegteti az Úr Kádes pusztáját.
Az Úr hangja a szarvasünőket vajúdásba hozza,
a sűrűséget megritkítja,
s templomában mindenki így szól: Ó, mily dicső!
Az Úr a vízár fölött trónol,
és az Úr trónol, mint király örökké.
Az Úr hatalmat ad népének,
és békességgel áldja meg népét az Úr.
Hálaadás halálveszélyből való szabadulásért
30 1Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól.
Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem,
és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem.
Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem,
és te meggyógyítottál engem.
Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból,
életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba.
Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei,
áldjátok szent emlékezetét!
Mert haragja csak egy pillanat,
de élethosszig tart jóakarata.
Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság.
Mikor dúslakodtam, így szóltam:
»Nem fogok meginogni sohasem.«
Mert te, Uram, kegyességedben
szilárddá tetted dicsőségemet.
De te elfordítottad arcodat tőlem,
és én megrendültem.
Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam,
és Istenemhez könyörögtem.
Mi hasznod lenne véremből,
ha leszállnék a sírgödörbe?
Vajon a por magasztalhat-e téged,
és hirdetheti-e hűségedet?
Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam,
az Úr lett az én segítségem.
Sírásomat öröménekké változtattad,
szőrruhámat szétszaggattad,
vidámsággal öveztél körül,
13 hogy énekeljen neked dicsőségem,
és sohase hallgasson.
Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!
Jegyzetek
27,1 A zsoltár egy bizaloménekből (1-6 v.) és egy panaszdalból áll (7-12) Az első rész a fogság előtti, a második rész a fogság utáni időkben jött létre. Távol Jeruzsálemtől egy izraelita beismeri, hogy csak az remélhet segítséget, aki hisz az Úrban (= Jahve, a Jeruzsálemben lakó igaz Isten). A második részben ennek ellentétéről, a gondokról, fájdalomról, szenvedésről és a veszélyről beszél. Ezek réme csak az Istenhez való fordulás által múlik el.
27,8 Isten arcát keresni: az ő kegyelmét, jóakaratát és védelmét kérni.
28,1 Könyörgő-ének a kora-királyi időkből. Egy ártatlan vagy súlyos beteg keres segítséget és szabadulást a hitben. Először élete biztonságát kéri (1-5), aztán hálaimát mond (6-7)
28,8 A görög és a szír fordítás alapján javítva.
28,8 Későbbi liturgikus bővítmény.
29,1 Himnusz, amely a Biblia legkorábbi szövegei közé tartozik. Valószínűleg még az izrelita törzsek honfoglalása előtt keletkezett Kánaánban, és eredetileg feltehetően nem is Izrael Istenére vonatkozott. Egy jahvista teológus feldolgozásában vált a szöveg Izrael Istenének dicsőítésévé. Az Úr itt már nem egyszerűen a vihar istene, hanem a természeti jelenségek független ura.
29,6 Szirjon: az Antilibanon legmagasabb hegyének, a Hermonnak föníciai neve, vö. MTörv 3,9.
29,8 A Kádes-puszta Dél–Palesztínában található.
30,1 Hálaének a fogság előtti időkből. A templomi szertartás része volt (Hanuka, templomszentelés és oltárszentelés ünnepe Kr. e. 165-től, vö. 1 Makk 4,52-59; Jn 10,22). Eredetileg egyéni hálaének. A zsoltáros, miután felgyógyult súlyos betegségéből, visszatekint szenvedéseire, és felismeri betegsége okait: elbizakodottság, a kellő belátás hiánya, megfeledkezés arról, hogy boldogságának alapja végérvényesen Isten akaratának teljesítése. Ezért kapta a súlyos betegséget, mint figyelmeztetést, és ő megértette azt. Csak az nem bukik el, akitől Isten nem vonja meg jelenlétének kegyelmét (7-8)
30,13 Javítva a görög szöveg alapján.