5
Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért,
(1Móz 48,21;1Móz 47,9)
A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.
(4Móz 15,24)
És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bűnökért.
(3Móz 16,6-16)
És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is.
(2Móz 28,1)
Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged.
(Zsolt 2,7)
Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.
(Zsolt 110,4)
Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,
(Mát 26,39;27,46;Luk 22,42-44)
Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;
(Mát 3,17; Fil 2,6-8)
És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,
(1Móz 48,13-20)
Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak.
(1Móz 14,18-20; Zsolt 110,4)
A kiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra.
(2Móz 2,2;2Móz 1,22)
Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
(1Kor 3,1-3.1Pét;2,2)
Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:
(Zsid 2,25;Zsid 2,10)
Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.
(Zsid 2,17;22,4;Zsid 21,2.10; Gal 4,26; Zsid 11,10;12,22;13,14)
6
Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,
(Eféz 4,19)
A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.
(2Móz 12,3-14)
És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.
(2Móz 14,22-29)
Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,
(Józs 6,2)
És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,
(Józs 2,1;6,23)
És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.
(2Pét 2,20.21)
Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;
(2Sám 8,1;Dán 6,16-22)
A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.
(Dán 3,23-27;Bir 7,19-21)
De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.
(2Kir 4,20.36)
Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.
(Mát 10,42;25,40)
Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.
(Zsid 1,10)
Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.
(Zsolt 140,4)
Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.
(1Móz 22,16)
Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.
(1Móz 12,3;17,4.5)
És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.
(Róm 6,4; Eféz 4,1-4)
Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü;
(Mát 7,16.18)
Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,
(5Móz 1,13;Jak 2,18)
Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,
(Eféz 4,31)
Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,
(Péld 3,11.12; Jób 5,17)
A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.
(Jel 3,19)
7
Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozván, őt megáldotta,
(1Móz 14,18-20)
A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenből: a ki elsőben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,
(Ésa 32,17;Mát 5,9)
Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.
(1Pét 2,11; Róm 7,23)
Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;
És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól, jóllehet ők is az Ábrahám ágyékából származtak;
(4Móz 18,21)
De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta,
(1Móz 12,3)
Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.
(1Móz 6,5.2Móz;20,5.4Móz;11,29; Mát 6,24)
És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él:
(Róm 12,18; Mát 5,9)
És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitől is, a tizedszedőtől,
(5Móz 29,18)
Mert ő még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek.
(1Móz 25,33)
Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?
(Zsid 1,6;20,6.2Móz;19,6)
Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is.
(2Móz 19,11.16-21)
Mert a kiről ezek mondatnak, az más nemzetségből származott, a melyből senki sem szolgált az oltár körül;
(2Móz 20,19)
Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról.
(2Móz 19,13)
És még inkább nyilvánvaló az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elő más pap,
(Péld 27,1)
A ki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett.
(Gal 4,26)
Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.
(Csel 18,21)
Mert az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erőtelen és haszontalan,
(Róm 8,3; Gal 3,11)
Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez.
(Csel 13,39;Ján 1,17)
És a mennyiben nem esküvés nélkül való, mert amazok esküvés nélkül lettek papokká,
(Agge 2,6)
De ez esküvéssel, az által, a ki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint:
(Zsolt 110,4)
Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus.
(Zsid 4,7)
És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak:
(5Móz 4,24)
De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága.
(Luk 16,19.25;Jer 12,3)
Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.
(1Tim 2,5;1Ján 2,1)
Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lőn,
(Mát 25,36-40)
A kinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván.
(3Móz 16,3-16;Zsid 9,14)
Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.
(1Tim 6,6.8;5Móz 31,8)
8
Fődolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle,
(Eféz 1,20)
Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített.
(1Kor 11,1)
Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen.
(Eféz 5,2)
Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal,
(Zsolt 50,15;Eféz 5,19; Kol 3,16)
A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.
(Kol 2,17;2Móz 25,40)
Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett.
(2Kor 3,6)
Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.
(Eféz 6,18;Zsolt 145,18)
Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök.
(Jer 31,31.32)
Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.
(2Móz 19,5.6;2Móz 32,7.8)
Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.
(Ésa 54,13)
És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.
(Ján 14,26)
Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.
(Jer 31,34)
Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.
(Róm 8,28. 29. Zsid,8 19. Zsid. 10,22. 12,24. 9,14.)