Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
(Márk 15,33-39; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30)
Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
(Zsolt 22,2)
Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
(Luk 10,19; Csel 28,3-6;Jak 5,14.15)
És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
(Zsolt 69,22)
A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
(Csel 14,3; Zsid 2,4)
Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
(Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30)
És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
(2Móz 26,31; Zsid 10,19.20)
És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
(Ésa 6,9-10)
És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
(Csel 26,23)
A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
(Máté 13,19)
Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
(Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25)
Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
(Luk 8,2.3)