4545 A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség támadt az egész földön. 4646 Kilenc óra tájban Jézus hangosan fölkiáltott: „Éli, Éli, lámmá szábáktáni? vagyis: én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem?” 4747 Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: „Illést hívja.” 4848 Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot nádra tűzve, inni adott neki. 4949 A többiek pedig hozzáfűzték „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa.” 5050 Erre Jézus ismét hangosan fölkiáltott és kilehelte a lelkét. 5151 Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, 5252 a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek teste föltámadt. 5353 Föltámadása után kijöttek a sírokból, bementek a szent városba és többeknek megjelentek. 5454 A százados és a többiek is, akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek: „Ez valóban az Isten Fia volt”, mondták. 5555 Messziről több asszony figyelte a történteket. Ezek Galileából kísérték el Jézust és gondját viselték. 5656 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.