Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel,
(Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26)
És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.
(Mát 10,38)
És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
(Gal 4,4)
Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
(Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26)
Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
(Jak 5,7)
Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
(1Kor 11,23-25)
És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
(2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11)
Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.
(Mát 7,28.29)