Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával).
Étkezés közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.”
Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok, Uram?”
Ő így válaszolt: „Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem.
Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.”
Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy” – felelte.