Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Amikor este lett, asztalhoz telepedett a Tizenkettővel. Evés közben így szólt:
– Bizony, mondom nektek, egy közületek el fog árulni engem.
Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték:
– Csak nem én, Uram?
Így válaszolt:
– Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az árul el engem.
Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
Júdás, az áruló, így szólt:
– Csak nem én, Mester?
– Te mondtad – felelte neki.
Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, a tanítványoknak adta, és így szólt:
– Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik, és ezt mondta:
– Igyatok ebből mindnyájan,
mert ez az én vérem, a szövetség vére, ami sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára! De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből addig a napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.