Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.
És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse reá kezét.
(Zsolt 118,25.26)
Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,
(Márk 8,23)
És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.
(Márk 6,41; Ján 11,41)
És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.
(Mát 11,2-6)
És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.
(Márk 1,43-45)
És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.
(Márk,7 20.)
8
Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:
(Mát 15,32-39)
Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
(Márk 6,34-44)
És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek.
(Ésa 56,7;Jer 7,11)
Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?
(Luk 19,47)
És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.
(1Kor 11,23-25)
Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.
(Márk,8 14.)
Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
(Malak 3,1; Mát 11,10.14; Márk 1,2)
Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.
(Mát 11,11.14)
Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.
(Mát 17,20;21,24; Luk 17,6)
És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
(Mát 21,22; Ján 14,13)