3131 Ismét eltávozott Tírusz vidékéről és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, Dekapolisz területére. 3232 Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét. 3333 Félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét, 3434 aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: „Effeta, vagyis nyílj meg.” 3535 Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt. 3636 Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették, 3737 s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: „Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet.”
A második kenyérszaporítás.
811 Abban az időben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk: 22 „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük. 33 Ha étlen küldöm haza őket, kidőlnek az úton, mert néhányan messziről jöttek.” 44 Tanítványai erre megjegyezték: „Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?” 55 Ő megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét”, felelték. 66 Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek. 77 Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta. 88 Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze. 99 Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte őket 1010 és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment.