3131 Ezután ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tóhoz ment, Dekapolisz határába. 3232 Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. 3333 Különhívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, 3434 föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!” 3535 Azon nyomban meg is oldódott a nyelve és érthetően beszélt. 3636 Megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. 3737 Szerfölött csodálkoztak, s hangoztatták: „Csupa jót tett, a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak beszélőképességüket.”
A második kenyérszaporítás.
811 Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. 22 „Sajnálom a tömeget – mondta –, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. 33 Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek.” 44 Tanítványai ezt válaszolták: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” 55 Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét” – válaszolták. 66 Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt. 77 Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki. 88 Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett. 99 Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket, 1010 maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.