És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
(Mát 9,36)
Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:
(Mát 23,14; Luk 20,47)
Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.
(2Kir 12,9)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
(Luk 21,1-4)
Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
(Mát 5,32; Luk 16,18)
És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
(Mát 19,13-15; Luk 18,15-17)
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.
(Márk 7,34)
Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
(Mát 18,3; Luk 18,17)
És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
(Márk 9,36)
A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.
(Mát 19,16-30; Luk 18,18-30)