Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.
Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van.
Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.”
Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?”
Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.”
Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre.
Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban.
Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta.
Mindenki evett és jól is lakott.
A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele.
A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.