Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Az első kenyérszaporítás.
Amikor kiszállt, ott látta a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre kezdte őket tanítani. Későre járt már az idő, amikor odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: „A vidék elhagyatott, az idő is eljárt. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót vegyenek maguknak.” Ő azonban így válaszolt: „Adjatok ti nekik enni.” Azok megjegyezték: „Talán menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk látni őket?” Erre ő megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzetek csak körül.” Körülnéztek és jelentették: „Öt, és két halunk.” Ekkor meghagyta nekik, hogy csoportonként telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre. Le is telepedtek százas és ötvenes csoportokban. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta valamennyiük közt. Mindnyájan ettek és jól is laktak. A kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek tele. A kenyérből ötezer férfi evett.