25
Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
(Luk 12,35.36; Jel 19,7)
Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
(Zsolt 22,19)
A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
(Mát 9,17; Luk 5,37)
Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
(Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19)
Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
(Ésa 53,12)
Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!
(Zsolt 22,8)
Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
(Mát 26,61; Ján 2,19)
A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
(Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15)
Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
(Zsolt 22,9)
Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
(Luk 13,25.27)
Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
(Mát 7,23)
Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.
(Mát 24,42)
Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
(Márk 13,34; Luk 19,12)
És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
(Róm 12,6)
Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
(Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30)
A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
(2Móz 26,31; Zsid 10,19.20)
Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
(Csel 26,23)
Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
(Mát,25 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.)
Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
(Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25)
Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
(Mát,25 21.)
Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
(2Móz 34,25;Márk 15,42-47; Luk 23,50-56; Ján 19,38-42)
Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
(Ésa 40,8;51,6; Zsolt 102,27; Zsid 1,11)
Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
(Luk 9,54)
El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
(Ésa 53,9)
Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
(Mát 25,14; Luk 19,12)
Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
(Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26)
És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
(Mát 8,12)
Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
(Mát 16,27; Jel 20,11-13)
És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
(Róm 14,10)
És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
(Dán 6,17)
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
(Márk 16,1-10; Luk 24,1-10; Ján 20,1-18)
Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
(Ésa 58,7)
Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
(Csel 1,10)
Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
(Mát 12,31.32; Luk 12,10)
Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
(Mát 12,40;16,21;17,23;20,19;Csel 2,36)
És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
(Péld 19,17; Zsid 2,11)
Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
(Mát 7,23; Jel 20,10.15)
Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
(Zsid 2,11)
Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
(Mát 13,1.2)
És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
(Ján 5,29)
26
És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak:
Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
(Márk 14,1.2; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57;Mát 20,18)
Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,
(Mát,26 7.)
És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.
De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.
(Mát 11,27; Eféz 1,20-22)
És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,
(Márk 16,15-16)
Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.
(Mát 18,20)
Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?
Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.
(Malak 3,1; Mát 11,10)
Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.
(Ésa 40,3)
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
(5Móz 15,11)
Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.
(Máté 13,19)
Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.
(Mát 16,7)
Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén,
(Márk 14,10; Luk 22,4)
Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.
(Ján 11,57;Zak 11,12)
És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt.
(1Tim 6,9.10)
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?
(Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20)
Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
(Mát 3,16.17; Luk 3,21.23)
És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
(Mát 5,15; Luk 8,16;11,33)
Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel,
(Márk 14,17-26; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26)
És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.
(Mát 10,38)
És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
(Gal 4,4)
Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
(Mát 13,12;25,29; Luk 8,18;19,26)
Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
(Jak 5,7)
Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
(1Kor 11,23-25)
És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
(2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11)
Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.
(Mát 7,28.29)
És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.
(Zsolt 113,1; Zsolt 118,1;Luk 22,39; Ján 18,1)
Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.
(Zak 13,7; Ján 16,32)
De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
(Mát 28,7)
Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
(Mát 9,26)
Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
(Márk 14,30; Luk 22,34; Ján 13,38)
Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.
(Mát,26 56.)
Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
(Márk 14,32-42; Luk 22,39-46; Ján 18,1.2)
És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni.
(Zsid 5,7)
Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
(Ján 12,27)
És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.
(Zsid 5,8;Ján 18,11)
Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!?
(Mát 8,28-34; Luk 8,26-40)
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.
(Zsid 2,14;4,15)
Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik.
(Ján 2,19)
És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.
(2Kor 12,8)
Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.
(Mát 15,5; Ésa 53,7)
És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől.
(Márk 14,43-50; Luk 22,47-53; Ján 18,3-12)
A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.
És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt.
(Ján 19,7)
Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt.
(Mát 3,12;7,36)
És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.
(5Móz 14,2-32)
Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.
(1Móz 9,6)
Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?
De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?
Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.
Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának.
(Mát,26 31.)
Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala.
(Márk 14,53-72; Luk 22,54-71; Ján 18,13-27)
Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.
(Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28)
A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt;
(Ésa 43,25)
És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú,
Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.
(Ján 2,19-21)
És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
(Mát 14,61; Ésa 53,7)
Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?
(Mát 27,12)
Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.
(Mát 24,30)
Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását.
(Ján 10,33)
Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.
(Ján 19,7.3Móz;24,16)
Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék,
(Ésa 50,6)
Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?
(Mát 9,11; Luk 15,2)
Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
(Márk 14,66-72; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27)
Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
(Mát 9,16; Luk 5,36)
Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
(Mát 9,17; Luk 5,37)
És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.
(Mát,26 34.)