2511 A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. 22 Öt balga volt közülük, öt pedig okos. 33 A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. 44 Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. 55 A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. 66 Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! – 77 Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. 88 A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. – 99 Nem adunk – felelték az okosak –, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. 1010 Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. 1111 Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! 1212 De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. 1313 Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.
A talentumokról szóló példabeszéd.
1414 Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. 1515 Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. 1616 Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. 1717 Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. 1818 Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. 1919 Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. 2020 Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. – 2121 Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 2222 Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. – 2323 Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! 2424 Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. 2525 Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – 2626 Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. 2727 Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. 2828 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! 2929 Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. 3030 Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Az utolsó ítélet.
3131 Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. 3232 Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. 3333 A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 3434 Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 3535 Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 3636 Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 3737 Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? 3838 Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? 3939 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? 4040 A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. 4141 Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. 4242 Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. 4343 Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. 4444 Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? 4545 Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. 4646 Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”
Elhatározzák Jézus halálát. Jézus megjövendöli szenvedését.
2611 Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz: 22 „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.” 33 Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap palotájában, 44 és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni és megölni. 55 Mindamellett megállapodtak: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt.”
A betániai vacsora.
66 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, 77 odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. 88 Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: „Mire való ez a pazarlás? 99 Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani.” 1010 Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. 1111 Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. 1212 Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. 1313 Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.”
Júdás árulása.
1414 Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, 1515 és ezt kérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?” Azok harminc ezüstöt fizettek neki. 1616 Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
Az utolsó vacsora.
1717 A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” 1818 Így felelt: „Menjetek be a városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” 1919 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti bárányt. 2020 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal. 2121 Vacsora közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul.” 2222 Erre igen elszomorodtak és sorra megkérdezték: „Csak nem én vagyok az, Uram?” 2323 „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el” – felelte. 2424 „Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.” 2525 Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, mester?” „Magad mondtad” – válaszolta. 2626 Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” 2727 Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, 2828 mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. 2929 Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”
Péter tagadásának megjövendölése.
3030 Ezután elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák hegyére. 3131 Akkor Jézus mondta: „Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van: Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai. 3232 De feltámadásom után majd előttetek megyek Galileába.” 3333 Péter fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha.” 3434 Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” 3535 Péter erősködött: „Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítványa is.
Jézus halálküzdelme.
3636 Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. „Üljetek le – mondta tanítványainak –, én arrébb megyek és imádkozom.” 3737 Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett. 3838 „Halálosan szomorú a lelkem – mondta nekik. – Maradjatok itt és virrasszatok velem!” 3939 Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” 4040 Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? 4141 Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.” 4242 Másodszor is elment és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!” 4343 Amikor visszatért, megint alva találta őket. 4444 Erre otthagyta őket, újra elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 4545 Aztán visszament tanítványaihoz, s így szólt: „Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják. 4646 Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul.”
Jézus elfogatása.
4747 Még beszélt, amikor odaért Júdás, a tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. 4848 Az áruló jelben egyezett meg velük. „Akit megcsókolok – mondta –, ő az, fogjátok el!” 4949 Azzal mindjárt Jézushoz lépett. „Üdvözöllek, Mester!” – mondta, és megcsókolta. 5050 Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. 5151 Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét. 5252 Jézus rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. 5353 Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet? 5454 De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?” 5555 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem fogtatok el. 5656 Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek.
Jézus Kaifás előtt.
5757 Akik elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az írástudók és a nép vénei. 5858 Péter messziről követte, egészen a főpap palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog vége. 5959 A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, 6060 de mivel nem találtak, sok hamis tanú jelentkezett. Végre jött kettő, 6161 s így vádaskodott: „Azt állította: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom építeni.” 6262 A főpap erre felállt és megkérdezte: „Nem felelsz semmit arra, amivel ezek vádolnak?” 6363 Jézus hallgatott. A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?” 6464 „Magad mondtad – felelte Jézus. – De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.” 6565 A főpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is hallottátok a káromkodást. 6666 Mi a véleményetek?” „Méltó a halálra!” – kiabálták. 6767 Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul ütötték, 6868 és közben kérdezgették: „Találd ki, Messiás, ki ütött meg!”
Péter megtagadja Jézust.
6969 Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.” 7070 De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” 7171 Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik szolgáló is észrevette: „Ez is a názáreti Jézussal volt” – mondta a többieknek. 7272 Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” 7373 Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is elárul.” 7474 Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Azon nyomban megszólalt a kakas. 7575 Péternek akkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.” Kiment, és keserves sírásra fakadt.