2511 Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben a vőlegény elé mentek. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. 22 A balgák elvitték ugyan lámpásaikat, 33 de olajat nem vittek magukkal. 44 Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban. 55 Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt. 66 Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a vőlegény! Menjetek ki elébe! 77 Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. 88 A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvóban vannak. 99 Nem adunk, felelték az okosak, különben nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. 1010 Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó. 1111 Később megérkezett a többi szűz is: Uram, uram, nyiss ki! – kiáltották. De ő így válaszolt: 1212 bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. 1313 Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
Példabeszéd a talentumokról.
1414 Úgy lesz akkor, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szolgáit s átadta nekik vagyonát. 1515 Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán elutazott. 1616 Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert rajta. 1717 Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. 1818 Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott és elrejtette urának pénzét. 1919 Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük. 2020 Jött, aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. 2121 Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. 2222 Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. 2323 Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondotta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. 2424 Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. 2525 Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd. 2626 Te haszontalan, lusta szolga! – kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam? 2727 Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltónak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a magamét. 2828 Vegyétek csak el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 2929 Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van. 3030 Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Az utolsó ítélet.
3131 Mikor eljön dicsőségében az Emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján. 3232 Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. 3333 A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 3434 Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot, 3535 mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, 3636 mezítelen és fölruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és fölkerestetek. 3737 Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna? 3838 Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? 3939 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna? 4040 A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Azután így szól a balján állókhoz: 4141 Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült, 4242 mert éheztem, de ennem nem adtatok, szomjaztam, de innom nem adtatok, 4343 vándor voltam, de be nem fogadtatok, mezítelen, de föl nem ruháztatok, beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek. 4444 Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked? 4545 Ő azonban így felel: Bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek. 4646 Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre.
Jézus szenvedése, halála és föltámadása
Az utolsó vacsora
A főtanács határozata.
2611 Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz: 22 „Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék.” 33 Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában. 44 Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel. 55 Megjegyezték ugyanis: „Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között.”
Jézus Betániában.
66 Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, 77 odajött hozzá egy asszony. Alabástromedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalhoz telepedett Jézus fejére öntötte. 88 Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. „Mire való ez a pazarlás? – mondták. 99 Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt.” 1010 Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: „Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 1111 Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. 1212 Ha ő most megkente testemet ezzel az olajjal, a temetésemre tette. 1313 Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett.”
Júdás eladja Mesterét.
1414 Ezután egy a tizenkettő közül, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz és így szólt: 1515 „Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek őt?” Azok harminc ezüstpénzt fizettek neki. 1616 Attól fogva csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltathassa őt nekik.
A húsvéti vacsora.
1717 A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?” 1818 Ő így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.” 1919 A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát. 2020 Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával). 2121 Étkezés közben megszólalt: „Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem.” 2222 Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: „Csak nem én vagyok, Uram?” 2323 Ő így válaszolt: „Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem. 2424 Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna.” 2525 Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: „Csak nem én vagyok, Mester?” „De te vagy” – felelte.
Az eukarisztia alapítása.
2626 Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” 2727 Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik: 2828 „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára. 2929 Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.”
Péter tagadásának megjövendölése.
3030 Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére. 3131 Ott Jézus így szólt hozzájuk: „Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj juhai. 3232 De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában.” 3333 Péter erre így fogadkozott: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha.” 3434 Jézus csak ennyit mondott: „Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” De Péter tovább erősködött:
Jézus szenvedése
3535 „Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg.” Hasonlóképpen fogadkozott a többi tanítvány is.
Jézus halálfélelme.
3636 Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük. 3737 „Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom”, mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. 3838 Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. „Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem.” 3939 Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.” 4040 Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: „Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem? 4141 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.” 4242 Másodszor is elvonult és így imádkozott: „Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.” 4343 Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült. 4444 Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. 4545 Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: „Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül. 4646 Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem.”
Jézust elfogják.
4747 Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. 4848 Az áruló jelben egyezett meg velük: „Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el.” 4949 Azzal mindjárt Jézushoz lépett: „Üdvöz légy, Mester!” – szólt és megcsókolta. 5050 Jézus megkérdezte: „Barátom, miért jöttél?” Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették. 5151 Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap szolgájára, levágta fülét. 5252 Jézus azonban rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. 5353 Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném? 5454 De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?” 5555 A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. 5656 Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Erre a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.
Jézus a főtanács előtt.
5757 Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei. 5858 Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét. 5959 A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék. 6060 De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt: 6161 „Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt.” 6262 A főpap erre fölkelt és megkérdezte: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus hallgatott. 6363 A főpap folytatta: „Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?” 6464 „Én vagyok”, felelte Jézus. „Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin.” 6565 A főpap erre megszaggatta ruháját: „Káromkodott! – kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra? 6666 Most magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?” Azok így kiáltottak: „Méltó a halálra!” 6767 Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták: 6868 „Találd ki, Messiás: ki ütött rád?”
Péter tagadása.
6969 Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédlány és megjegyezte: „Te is a galileai Jézussal voltál.” 7070 De ő mindnyájuk hallatára tagadta: „Nem értem, mit beszélsz.” 7171 Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédlány és szólt az ottlévőknek: 7272 „Ez is a názáreti Jézussal volt.” Megint tagadta, most már esküvel: „Nem ismerem azt az embert.” 7373 Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: „De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul.” 7474 Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” Akkor mindjárt megszólalt a kakas. 7575 Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment és keserves sírásra fakadt.