13
Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
(Mát 10,2)
És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni,
(Márk 4,1-20; Luk 8,4-15)
És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
(Mát 10,39; Márk 8,35; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25)
Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
(Márk 8,36; Luk 9,25)
De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
(Róm 2,6)
Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
(Márk 9,1;Mát 10,23)
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
(Márk 9,2-13; Luk 9,28-36)
A kinek van füle a hallásra, hallja.
(2Pét 1,16-18)
A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
(Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
(Márk 10,46-52; Luk 18,35-43)
Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
(Mát 25,29; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26)
Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
(5Móz 29,3)
És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
(Ésa 6,9.10)
Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
(Luk 10,23.24)
Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
(Mát 11,14; Malak 4,5)
Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
(Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19)
Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
(Mát 14,9.10)
A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
(Luk 1,17)
De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
(Márk 9,14-29; Luk 9,37-42)
A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
(Mát 6,19-34.1Tim;6,9)
A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
(Mát 9,13)