13
Aznap Jézus kiment a házból, és leült a tenger partján.
Nagy sokaság gyűlt össze körülötte, ezért beszállt egy hajóba, és leült; az egész sokaság pedig a parton állt.
Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal:
– Íme, kiment a magvető vetni. Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták. Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja!
A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
Így válaszolt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. Mert akinek van, annak adnak, és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok! Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
Pedig meggyógyítanám őket. Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.
Halljátok hát a magvető példázatát! Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.
Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.
– Íme, kiment a magvető vetni. Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Jöttek a madarak, és felkapkodták. Néhány sziklás helyre esett, ahol nem volt sok föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Néhány tövisek közé esett. A tövisek megnőttek, és megfojtották őket. Néhány jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja!
A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki:
– Miért példázatokban szólsz hozzájuk?
Így válaszolt:
– Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, nekik azonban nem adatik meg. Mert akinek van, annak adnak, és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, hallván nem hallanak, és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, nézvén nézzetek, de ne lássatok! Mert érzéketlenné lett ennek a népnek a szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek.
Pedig meggyógyítanám őket. Boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek, hogy sok próféta és igaz vágyott arra, hogy lássa, amit ti láttok, de nem látta meg, és hallja, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.
Halljátok hát a magvető példázatát! Amikor valaki hallja az Ország igéjét, de nem érti, akkor eljön a Gonosz, és elragadja azt, ami szívébe lett vetve. Ez az, akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és nyomban örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, hanem csak ideig-óráig tart ki, és ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, nyomban eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, az hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és terméketlen marad.
Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és termést hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.