7
És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.
(Mát 15,1-20)
És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
(Mát 19,30;20,16; Luk 13,30)
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;
(Márk 9,31; Mát 20,17-19; Luk 18,31-34)
És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
(Márk 8,31;9,31; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
(Mát 7,1.2)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
(Ésa 29,13)
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
(Mát 15,14; Ésa 42,19.20)
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
(Mát 10,24)
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
(Márk 14,36;Mát 20,22; Luk 12,50)
Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
(2Móz 20,12;21,17)
Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:
(Mát 24,32; Luk 21,29)
Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,
Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.
(Mát 20,25; Luk 22,25-27)
És előszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:
(Márk 9,35)
Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.
(Csel 10,14.15)
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
(Mát 24,44;25,13; Luk 22,40)
És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.
(Máté 20,29-34; Luk 18,35-43)
És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?
(Luk 12,38)
Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.
(Mát 8,5-10)
Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert.
Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
(Mát 26,1-5; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57)
Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:
Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert.
(Márk 5,34; Máté 9,22; Luk 7,50;8,48;17,19;18,42)
És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.
(Máté 15,21-28)
Mert hallván felőle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula.
Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt.
(Márk 14,14)
Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
(5Móz 15,11)
Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.
És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.
(Mát 26,14-16; Luk 22,3-6)
Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.
És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse reá kezét.
(Zsolt 118,25.26)
Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,
(Márk 8,23)
És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.
(Márk 6,41; Ján 11,41)
És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.
(Mát 11,2-6)
És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.
(Márk 1,43-45)
És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.
(Márk,7 20.)
8
Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:
(Mát 15,32-39)
Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
(Márk 6,34-44)
És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek.
(Ésa 56,7;Jer 7,11)
Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?
(Luk 19,47)
És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.
(1Kor 11,23-25)
Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.
(Márk,8 14.)
Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
(Malak 3,1; Mát 11,10.14; Márk 1,2)
Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.
(Mát 11,11.14)
Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.
(Mát 17,20;21,24; Luk 17,6)
És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
(Mát 21,22; Ján 14,13)
És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt.
(Máté 16,1-12)
Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.
(Mát 12,39; Luk 11,29)
És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.
(Mát 21,23-27; Luk 20,1-8)
De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!
(Mát 16,6; Luk 12,1;Márk 3,6)
Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.
Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?
(Márk 6,52)
Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt.
(Márk 10,38)
Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.
(Mát 21,33-46; Luk 20,9-19;Ésa 5,1.2)
És monda nékik: Hogy nem értitek hát?
Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt.
(Márk 6,56)
Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?
(Márk 7,32.33; Ján 9,6)
Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.
És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.
(Márk 7,36)
És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?
(Mát 16,13-28; Luk 9,18-27)
Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.
(Márk 6,15)
És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
(Zsolt 118,22.23)
És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle.
(Márk 9,9)
És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.
(Márk 9,31;10,33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.
(Mát 22,15-22; Luk 20,20-26)
És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
(Mát 10,38;16,24; Luk 9,23;14,27)
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
(Mát 10,39;16,25; Luk 9,24;17,33; Ján 12,25)
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
(Mát 16,26; Luk 9,25)
Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
(Mát 22,23-33; Luk 20,27-38)
Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
(Máté 10,33; Luk 9,26;12,9)
9
Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
(Mát 16,28; Luk 9,27)
És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
(Mát 17,1-13; Luk 9,28-36)
És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.
(Ján 2,19)
És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
(Mát 13,18-23; Márk 4,15-20)
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
(Márk 15,5; Ésa 53,7)
És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok.
(Márk 1,11.2Pét;1,17)
És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
(Márk 11,33; Mát 5,15)
Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
(Márk 8,30)
És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
(5Móz 6,4.5)
És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
(Mát 26,69-75; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
(Ésa 53,3)
De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.
(Mát 11,14;1Kir 19,2-20)
És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
(Mát 17,14-21; Luk 9,37-42)
És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.
(Csel 26,27-29)
Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
(Mát 22,41-46; Luk 20,41-44)
És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
(Zsolt 110,1;2Sám 23,2)
És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
(Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28)
Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.
(Mát 23,5-7; Luk 20,45-47)
És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
(Mát 23,14; Luk 20,47)
És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
(2Kir 12,9)
Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.
(Márk 11,23)
A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!
És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
(Mát 24,1-42; Luk 21,5-36)
Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
(Ján 11,48)
Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?
Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.
És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
(Mát 17,22.23; Luk 9,43-45)
Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
(Márk 8,31;10,32.33; Mát 16,21;17,22;20,18; Luk 9,22;17,25;24,7)
De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.
(Luk 18,34)
És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
(Mát 18,1-9; Luk 9,46-50)
De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
(Máté 18,1; Luk 9,46;22,24)
És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
(Márk 10,44)
És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
(Márk 10,16)
A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
(Mát 10,40;18,5; Luk 9,48; Ján 13,20)
János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket.
(Luk 9,49)
Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.
(Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15)
Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
(Máté 12,30; Luk 9,50)
Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.
(Mát 10,42)
A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
(Mát 18,6; Luk 17,2)
És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
(Máté 5,30)
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
(Ésa 66,24)
És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.
(Ésa 53,12)
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
(Márk,9 44.)
És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.
(Máté 5,29)
A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
(Márk,9 44. 46.)
Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
(3Móz 2,13)
Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
(Máté 5,13; Luk 14,34; Kol 4,6)