Kis türelmet
Az igazi tisztaság.
7 Egyszer farizeusok és néhány Jeruzsálemből jött írástudó gyűlt köréje. Észrevették, hogy némely tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel étkezik. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek anélkül, hogy az ősök hagyományához híven, előbb jól meg ne mosnák a kezüket. A piacról hozott ételt sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. – Erre megkérdezték tőle a farizeusok és az írástudók: „Miért nem tartják meg tanítványaid az ősök hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Mire ő így felelt: „Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem,
de szíve távol marad tőlem.
Hamisan tisztelnek engem,
tanításuk csak emberi parancs.
Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok más hasonló dologhoz ragaszkodtok.” Aztán így folytatta: „Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat. Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék. A ti tanítástok pedig ez: aki atyjához vagy anyjához így szól: korbán, vagyis Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged, annak nem engeditek meg, hogy atyját vagy anyját továbbra is segítse. Az általatok tanított hagyománnyal tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez hasonlót tesztek.” Akkor ismét magához hívta a tömeget és azt mondta nekik: „Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik. Akinek füle van, hallja meg.” Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle a példabeszéd értelmét. Ő így felelt: „Ti is oktalanok vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről jut a szájba, nem szennyezheti be az embert, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának jelentett ki minden ételt. „Ami azonban az embertől ered, folytatta, az teszi tisztátalanná az embert. A szívből származik ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság. Mindez a gonoszság belülről ered és tisztátalanná teszi az embert.”
A kánaáni asszony.
Onnan tovább indulva Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem akarta, hogy felismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni. Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, odajött és a lábához borult. Az asszony szírföníciai származású pogány nő volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából az ördögöt. De ő elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét és a kutyáknak dobják.” Az viszont csak erősítgette: „De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.” Erre ő így szólt: „Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta leányodat.” Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve találta. Már elhagyta az ördög.
Egy süketnéma meggyógyítása.
Ismét eltávozott Tírusz vidékéről és Szidonon át a Galileai-tengerhez érkezett, Dekapolisz területére. Ott egy süketnémát vittek hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét. Félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a nyelvét, aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így szólt: „Effeta, vagyis nyílj meg.” Tüstént meg is nyílt a füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt. Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették, s a csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben hangoztatták: „Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást, a némáknak a beszédet.”
A második kenyérszaporítás.
8 Abban az időben ismét nagy tömeg vette körül. Mivel nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniük. Ha étlen küldöm haza őket, kidőlnek az úton, mert néhányan messziről jöttek.” Tanítványai erre megjegyezték: „Honnan veszünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind ellássuk ezeket?” Ő megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét”, felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a népnek. Volt néhány apróbb haluk is. Azokat is megáldotta és szétosztotta. Miután ettek és jóllaktak, hétkosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze. Mintegy négyezren voltak (akik ettek). Azután hazaküldte őket és tanítványaival bárkába szállva Dalmanuta vidékére ment.
Égi jel.
Ott farizeusok jöttek hozzá és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. Ő lelke mélyéből fölsóhajtva így szólt: „Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket, ismét bárkába szállt és átkelt a túlsó partra.
A farizeusok kovásza.
A tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Csak egyetlenegy kenyér volt a bárkában. Jézus lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától.” Azok egymás közt arról beszéltek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette és így szólt: „Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek és nem fogtátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Szemetekkel nem láttok, fületekkel nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy mikor öt kenyeret törtem ötezer embernek hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt”, válaszolták. „És amikor hét kenyeret törtem négyezer embernek, hány tele kosárnyi maradékot szedtetek össze?” „Hetet”, válaszolták. Erre hozzáfűzte: „Hát még mindig nem értitek?”
A betszaidai vak meggyógyítása.
Közben Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá és kérték, hogy érintse meg. Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból. Ott nyállal megnedvesítette a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: „Látsz valamit?” Az fölnézett és így szólt: „Látom az embereket, de úgy látom, mintha fák járkálnának.” Erre ismét a szemére tette kezét, mire az tisztán kezdett látni és úgy meggyógyult, hogy távolról is élesen látott mindent. Aztán hazaküldte, de meghagyta neki: „Ne beszélj róla a faluban.”
Péter vallomása.
Jézus elindult tanítványaival a Fülöp Cézáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Van aki keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, van aki valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Mire Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.” Akkor lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Jézus megjövendöli szenvedését.
Ettől fogva arra kezdte oktatni őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Egész nyíltan beszélt minderről. Péter ekkor félrehívta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, tanítványaira nézett és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Emberi módon és nem Isten tervei szerint gondolkodol.”
Jézus követése.
Ezután magához hívta tanítványaival együtt a népet és így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelke azonban kárt szenved? Mit is adhatna az ember lelkéért cserébe? Aki szégyell engem és az én szavaimat e hűtlen, bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” 9 Aztán így folytatta: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát.”
Urunk színeváltozása.
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük. Ruhája olyan tündöklő fehér lett, hogy a világon semmiféle kelmefestő nem tudná fehérebbé tenni. Egyszerre csak megjelent nekik Illés és Mózes, amint Jézussal beszélgettek. Péter erre így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem is tudta, mit mondjon, annyira meg voltak ijedve. Egyszerre felhő támadt, amely elborította őket, a felhőből pedig szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, senki mást nem láttak, csak Jézust egymagát.
Illés eljövetele.
A hegyről lejövet Jézus meghagyta nekik, hogy senkinek se szóljanak a látomásról, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad. Meg is tartották ezt az utasítást, de egymás közt azon tanakodtak, hogy mit jelent az: halálából föltámad. Ezért megkérdezték tőle: „Miért mondják (a farizeusok és) az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés ugyan eljön előbb és helyreállít mindent, de hogyan írhatták meg az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie? Én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, amint az Írás mondja róla.”
A néma lélektől megszállt.
Amikor visszatért a tanítványokhoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük és hogy írástudók vitatkoznak velük. Amint észrevették őt az emberek, mindnyájan meglepődtek, és eléje siettek, hogy üdvözöljék. Megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt: „Mester, elhoztam hozzád fiamat, akiben néma lélek lakik. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja, aztán habzik a szája, csikorgatja a fogát és megmerevedik. Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.” „Hitetlen nemzedék, válaszolta, meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide hozzám!” Odavitték. Mihelyt meglátta őt a lélek, elkezdte ide-oda rángatni a fiút. Az a földre esett és tajtékozva fetrengett. Jézus megkérdezte az apát: „Mióta szenved ebben a bajban?” „Gyermekkora óta, válaszolta. Sokszor tűzbe meg vízbe taszította, hogy megölje. Ha van lehetőséged rá, szánj meg minket és segíts rajtunk.” Jézus így felelt: „Ami a lehetőséget illeti, minden módjában áll annak, aki hisz.” Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: „Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy a tömeg egyre nagyobb lesz, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te süket és néma lélek, parancsolom neked, takarodj ki belőle és soha vissza ne térj belé.” Erre hangos kiabálással és heves rángatások közt kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott, úgyhogy többen megjegyezték: „Meghalt”. Jézus azonban kézen fogva fölemelte, s az fölállt. Amikor hazatért és egyedül maradt, tanítványai megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Mire ő így felelt: „Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”
Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését.
Útjukat folytatva, keresztülmentek Galileán. De nem akarta, hogy valaki is megtudja, mert tanítványait akarta oktatni. Így szólt hozzájuk: „Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad.” Azok nem értették meg ezeket a szavakat, de nem merték faggatni. A tanítványok versengése. Kafarnaumba érkeztek. Hazatérve megkérdezte őket: „Miről beszéltetek útközben?” Azok hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki nagyobb közülük. Ő leült, magához hívta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: Aki első akar lenni, az legyen a legutolsó és mindenki szolgája.” Aztán odahívott egy gyermeket, közéjük állította, majd az ölébe vette s így szólt hozzájuk: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig befogad engem, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött.” Ekkor János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Bizony mondom nektek: nem marad jutalom nélkül az, aki egy pohár vizet ad inni nektek, mivel Krisztuséi vagytok.
A bűnre csábítás.
Aki csak egyet is bűnre csábít a (bennem) hívő kicsinyek közül, annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák.
(44.) (ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik).
Ha kezed bűnre csábít, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a pokolba jutnod, a kiolthatatlan tűzre
(46.) (a kiolthatatlan tűzre, ahol a féreg el nem pusztul és a
tűz ki nem alszik).
Ha lábad csábít bűnre, vágd le. Jobb sántán bemenned az örök életre, mint két lábbal a pokolba kerülnöd Ha szemed csábít bűnre, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a pokolba kerülnöd, ahol a féreg el nem pusztul és a tűz ki nem alszik. Mindenkit tűzzel sóznak majd be. A só hasznos. De ha a só elveszti ízét, ugyan mivel ízesítitek meg? Legyen só bennetek.”

Minden fejezet...
1 0