7
Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan a Jeruzsálemből jött írástudók közül,
s látták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel eszik.
A farizeusok és általában a zsidók ugyanis ragaszkodnak az ősök hagyományaihoz, s addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel,
s a piacról jövet addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, mint például a poharak, korsók, rézedények [és fekhelyek] megmosása.
Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók:
– Miért nem élnek a te tanítványaid az atyák hagyományai szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel?
Így válaszolt nekik:
– Szépen prófétált rólatok Izajás, képmutatók, ahogy meg van írva: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberi rendelkezések. Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.
Majd így folytatta:
– Szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok. Mózes ugyanis ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék!
Ti viszont azt mondjátok, „ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Korbán – vagyis áldozati ajándék – az, amivel megsegíthetnélek«; akkor megengeditek, hogy ne tegyen semmit apjáért vagy anyjáért. Így hagyományotokkal, amit továbbadtok, érvénytelenné teszitek Isten igéjét. Sőt sok más ehhez hasonlót is tesztek.
Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg! Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. 16[] Amikor azután a sokaságot elhagyta, és bement a házba, tanítványai megkérdezték a példázatról. Így szólt hozzájuk:
– Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?
Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. És ezt mondta:
– Ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jön elő a rossz szándék, a paráznaság, a lopás, a gyilkosság, a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, az irigység, a rágalmazás, a gőg s a balgaság. Mindez a gonoszság belülről jön, s ezek teszik tisztátalanná az embert.
Onnan elment Tirusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a lányában tisztátalan lélek volt. Eljött hozzá, s a lába elé borult. Ez az asszony pogány volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a lányából. Ezt mondta az asszonynak:
– Hagyd, hogy először jóllakjanak a gyermekek! Mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.
Az pedig így válaszolt neki:
– Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.
Erre ezt mondta neki:
– Ezért a szóért mondom: menj, a lányodból már kiment az ördög!
Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.
Jézus ismét elhagyta Tirusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Dekapolisz területén keresztül.
Egy hebegő süketet hoztak hozzá, és kérték, tegye rá a kezét. Jézus félrevonta a sokaságból őt egyedül. Ujját a fülébe dugta, majd egyet köpött, s megérintette a nyelvét. Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá:
– Effata – azaz: „nyílj meg!”
És [rögtön] megnyílt a füle, s nyelvének bilincse is megoldódott, és hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondogatták:
„Minden jó, amit tesz: a süketek hallanak, a némák meg beszélnek!”
8 Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük. Magához szólítva tanítványait ezt mondta nekik:
– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen engedem őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.
Tanítványai így feleltek:
– Miből tudná valaki jóllakatni őket kenyérrel itt a pusztában?
Megkérdezte tőlük:
– Hány kenyeretek van?
– Hét – válaszolták.
Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy osszák szét.
Ők pedig kiosztották a sokaságnak. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is osszák szét. Ettek, jóllaktak, és hét kosár maradékot szedtek össze, pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket. Azonnal bárkába szállt a tanítványaival együtt, és elment Dalmanuta vidékére.
Odajöttek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele. Mennyei jelet követeltek tőle, hogy próbára tegyék. Jézus lelke mélyéből felsóhajtva így szól:
– Miért kíván jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.
Ezzel otthagyta őket, és ismét bárkába szállva átment a túlsó partra. De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a bárkában. Jézus figyelmeztette őket, és így szólt:
– Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!
Erre tanakodni kezdtek egymás közt, mert nem volt kenyerük. Amikor észrevette, így szólt hozzájuk:
– Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és nem láttok, fületek is van, és nem hallotok? Nem emlékeztek? Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?
– Tizenkettőt – felelik.
– És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?
– Hetet.
Erre így szólt hozzájuk:
– Még mindig nem értitek?
Betszaidába érkeztek. Egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Kézen fogva kivezette a vakot a faluból, azután a szemére köpve rátette a kezét, és megkérdezte:
– Látsz valamit?
Az felnézett, és így szólt:
– Úgy látom az embereket, amint járkálnak, mintha fák lennének.
Aztán ismét rátette a kezét a szemére, és már jól látott. Meggyógyult, és tisztán látott mindent. Ekkor hazaküldte, és ezt mondta:
– Be se menj a faluba!
Jézus tanítványaival együtt Caesarea Philippi falvaiba indult. Útközben megkérdezte tanítványaitól:
– Kinek mondanak engem az emberek?
Így feleltek:
– Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások egynek a próféták közül.
Tovább kérdezte őket:
– Hát ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki:
– Te vagy a Messiás!
Ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek se beszéljenek róla. És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és hogy a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék és meg kell hogy öljék; de harmadnapon fel kell támadnia. Minderről nyíltan beszélt.
Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele. Ő azonban megfordult, s látva tanítványait ráparancsolt Péterre:
– El innét, sátán, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek!
Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik:
– Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen! Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, az élete pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember cserébe az életéért? Mert ha valaki szégyell engem és szavaimat e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
9 És ezt mondta nekik:
– Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy Isten országa eljött hatalommal.
Hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte hármójukat egy magas hegyre. Ott előttük elváltozott. Ruhái olyan tündöklő fehérré lettek, amilyenre földi kelmefestő nem tud fehéríteni. És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
– Rabbi, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!
Nem tudta ugyanis, mit mondjon, mivel annyira meg voltak rémülve. Jött egy felhő, amely beborította őket, és hang jött a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust.
Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül. Meg is tartották az utasítást, de tanakodtak maguk között, mit jelent „feltámadni a halottak közül”. És megkérdezték tőle:
– Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie?
Így válaszolt:
– Valóban előbb Illés jön el, és mindent helyreállít. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része?
De azt mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.
Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták, az egész sokaság izgatottan eléje futott, és köszöntötte. Megkérdezte tőlük:
– Miről vitatkoztok velük?
A sokaságból valaki így felelt neki:
– Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. Amikor megragadja, leteperi. Habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.
Így válaszol nekik:
– Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell még elviselnem benneteket? Hozzátok ide!
Odavitték. Amikor meglátta őt a lélek, rögtön megrázta a fiút, aki földre zuhanva fetrengett, és habzott a szája. Megkérdezte az apjától:
– Mennyi ideje van így? Mire ő ezt válaszolta:
– Gyermekkora óta. Sokszor vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tudsz tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk!
Jézus ezt mondta neki:
– „Ha valamit tudsz tenni”? Minden lehetséges annak, aki hisz.
Erre a gyermek apja azonnal felkiáltott:
– Hiszek, segíts hitetlenségemen!
Amikor Jézus észrevette, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre:
– Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!
Erre az felkiáltott, erősen megrázta, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: „Meghalt.” Jézus azonban kézen fogta, felállította, és az meg tudott állni. Amikor azután hazament, a tanítványai maguk között megkérdezték tőle:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?
Ezt mondta nekik:
– Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.
Továbbindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, mert a tanítványait oktatta. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nappal később feltámad. Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni.
Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte tőlük:
– Miről vitatkoztatok útközben?
Ők azonban hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki a legnagyobb. Ekkor leült, odahívta a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk:
– Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenki szolgája.
Kézen fogott egy kisgyermeket, és közéjük állította. Átölelte, és ezt mondta nekik:
– Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevem miatt, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.
János ezt mondta neki:
– Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és próbáltuk neki megtiltani, mert nem követ minket.
Jézus azonban ezt mondta:
– Ne tiltsátok meg neki! Mert aki csodát tesz az én nevemben, nem tud rögvest gyalázni engem. Hiszen aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek, nem marad el jutalma. De ha valaki akár csak egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek [bennem], bűnre visz, jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed bűnre visz, vágd le! Mert jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a gyehennára, az olthatatlan tűzre jutnod 44[]. Ha a lábad bűnre visz, vágd le! Mert jobb sántán bemenned az életre, mint ha két lábbal vetnek a gyehennára 46[]. Ha a szemed bűnre visz, vájd ki! Mert jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, ahol a férgük el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik. Mert tűzzel sózatik meg mindenki. Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!
– Miért nem élnek a te tanítványaid az atyák hagyományai szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel?
Így válaszolt nekik:
– Szépen prófétált rólatok Izajás, képmutatók, ahogy meg van írva: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberi rendelkezések. Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.
Majd így folytatta:
– Szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok. Mózes ugyanis ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék!
Ti viszont azt mondjátok, „ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának: »Korbán – vagyis áldozati ajándék – az, amivel megsegíthetnélek«; akkor megengeditek, hogy ne tegyen semmit apjáért vagy anyjáért. Így hagyományotokkal, amit továbbadtok, érvénytelenné teszitek Isten igéjét. Sőt sok más ehhez hasonlót is tesztek.
Ismét odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg! Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. 16[] Amikor azután a sokaságot elhagyta, és bement a házba, tanítványai megkérdezték a példázatról. Így szólt hozzájuk:
– Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy ami kívülről megy be az emberbe, az nem teheti tisztátalanná, mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül?
Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. És ezt mondta:
– Ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jön elő a rossz szándék, a paráznaság, a lopás, a gyilkosság, a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, az irigység, a rágalmazás, a gőg s a balgaság. Mindez a gonoszság belülről jön, s ezek teszik tisztátalanná az embert.
Onnan elment Tirusz vidékére. Bement egy házba, és azt akarta, hogy senki ne tudja meg ottlétét. De nem maradhatott titokban, mert azonnal tudomást szerzett róla egy asszony, akinek a lányában tisztátalan lélek volt. Eljött hozzá, s a lába elé borult. Ez az asszony pogány volt, sziroföníciai származású, és azt kérte, hogy űzze ki az ördögöt a lányából. Ezt mondta az asszonynak:
– Hagyd, hogy először jóllakjanak a gyermekek! Mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.
Az pedig így válaszolt neki:
– Úgy van, Uram, de a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.
Erre ezt mondta neki:
– Ezért a szóért mondom: menj, a lányodból már kiment az ördög!
Amikor azután hazaért az asszony, látta, hogy a gyermek az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.
Jézus ismét elhagyta Tirusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Dekapolisz területén keresztül.
Egy hebegő süketet hoztak hozzá, és kérték, tegye rá a kezét. Jézus félrevonta a sokaságból őt egyedül. Ujját a fülébe dugta, majd egyet köpött, s megérintette a nyelvét. Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá:
– Effata – azaz: „nyílj meg!”
És [rögtön] megnyílt a füle, s nyelvének bilincse is megoldódott, és hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondogatták:
„Minden jó, amit tesz: a süketek hallanak, a némák meg beszélnek!”
8 Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük. Magához szólítva tanítványait ezt mondta nekik:
– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen engedem őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.
Tanítványai így feleltek:
– Miből tudná valaki jóllakatni őket kenyérrel itt a pusztában?
Megkérdezte tőlük:
– Hány kenyeretek van?
– Hét – válaszolták.
Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy osszák szét.
Ők pedig kiosztották a sokaságnak. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is osszák szét. Ettek, jóllaktak, és hét kosár maradékot szedtek össze, pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket. Azonnal bárkába szállt a tanítványaival együtt, és elment Dalmanuta vidékére.
Odajöttek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele. Mennyei jelet követeltek tőle, hogy próbára tegyék. Jézus lelke mélyéből felsóhajtva így szól:
– Miért kíván jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.
Ezzel otthagyta őket, és ismét bárkába szállva átment a túlsó partra. De elfelejtettek kenyeret vinni, és mindössze egy kenyér volt velük a bárkában. Jézus figyelmeztette őket, és így szólt:
– Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!
Erre tanakodni kezdtek egymás közt, mert nem volt kenyerük. Amikor észrevette, így szólt hozzájuk:
– Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és nem láttok, fületek is van, és nem hallotok? Nem emlékeztek? Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?
– Tizenkettőt – felelik.
– És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?
– Hetet.
Erre így szólt hozzájuk:
– Még mindig nem értitek?
Betszaidába érkeztek. Egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Kézen fogva kivezette a vakot a faluból, azután a szemére köpve rátette a kezét, és megkérdezte:
– Látsz valamit?
Az felnézett, és így szólt:
– Úgy látom az embereket, amint járkálnak, mintha fák lennének.
Aztán ismét rátette a kezét a szemére, és már jól látott. Meggyógyult, és tisztán látott mindent. Ekkor hazaküldte, és ezt mondta:
– Be se menj a faluba!
Jézus tanítványaival együtt Caesarea Philippi falvaiba indult. Útközben megkérdezte tanítványaitól:
– Kinek mondanak engem az emberek?
Így feleltek:
– Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások egynek a próféták közül.
Tovább kérdezte őket:
– Hát ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki:
– Te vagy a Messiás!
Ekkor rájuk parancsolt, hogy senkinek se beszéljenek róla. És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és hogy a vének, a főpapok és az írástudók el kell hogy vessék és meg kell hogy öljék; de harmadnapon fel kell támadnia. Minderről nyíltan beszélt.
Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele. Ő azonban megfordult, s látva tanítványait ráparancsolt Péterre:
– El innét, sátán, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek!
Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik:
– Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen! Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, az élete pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember cserébe az életéért? Mert ha valaki szégyell engem és szavaimat e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.
9 És ezt mondta nekik:
– Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy Isten országa eljött hatalommal.
Hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte hármójukat egy magas hegyre. Ott előttük elváltozott. Ruhái olyan tündöklő fehérré lettek, amilyenre földi kelmefestő nem tud fehéríteni. És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
– Rabbi, jó nekünk itt lenni! Csináljunk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!
Nem tudta ugyanis, mit mondjon, mivel annyira meg voltak rémülve. Jött egy felhő, amely beborította őket, és hang jött a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Hirtelen, amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust.
Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül. Meg is tartották az utasítást, de tanakodtak maguk között, mit jelent „feltámadni a halottak közül”. És megkérdezték tőle:
– Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie?
Így válaszolt:
– Valóban előbb Illés jön el, és mindent helyreállít. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része?
De azt mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.
Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták, az egész sokaság izgatottan eléje futott, és köszöntötte. Megkérdezte tőlük:
– Miről vitatkoztok velük?
A sokaságból valaki így felelt neki:
– Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van. Amikor megragadja, leteperi. Habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.
Így válaszol nekik:
– Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell még elviselnem benneteket? Hozzátok ide!
Odavitték. Amikor meglátta őt a lélek, rögtön megrázta a fiút, aki földre zuhanva fetrengett, és habzott a szája. Megkérdezte az apjától:
– Mennyi ideje van így? Mire ő ezt válaszolta:
– Gyermekkora óta. Sokszor vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tudsz tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk!
Jézus ezt mondta neki:
– „Ha valamit tudsz tenni”? Minden lehetséges annak, aki hisz.
Erre a gyermek apja azonnal felkiáltott:
– Hiszek, segíts hitetlenségemen!
Amikor Jézus észrevette, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre:
– Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!
Erre az felkiáltott, erősen megrázta, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: „Meghalt.” Jézus azonban kézen fogta, felállította, és az meg tudott állni. Amikor azután hazament, a tanítványai maguk között megkérdezték tőle:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?
Ezt mondta nekik:
– Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.
Továbbindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, mert a tanítványait oktatta. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nappal később feltámad. Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni.
Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte tőlük:
– Miről vitatkoztatok útközben?
Ők azonban hallgattak. Útközben ugyanis arról vitatkoztak egymással, hogy ki a legnagyobb. Ekkor leült, odahívta a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk:
– Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenki szolgája.
Kézen fogott egy kisgyermeket, és közéjük állította. Átölelte, és ezt mondta nekik:
– Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevem miatt, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.
János ezt mondta neki:
– Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és próbáltuk neki megtiltani, mert nem követ minket.
Jézus azonban ezt mondta:
– Ne tiltsátok meg neki! Mert aki csodát tesz az én nevemben, nem tud rögvest gyalázni engem. Hiszen aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek, nem marad el jutalma. De ha valaki akár csak egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek [bennem], bűnre visz, jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed bűnre visz, vágd le! Mert jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a gyehennára, az olthatatlan tűzre jutnod 44[]. Ha a lábad bűnre visz, vágd le! Mert jobb sántán bemenned az életre, mint ha két lábbal vetnek a gyehennára 46[]. Ha a szemed bűnre visz, vájd ki! Mert jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára, ahol a férgük el nem pusztul, és a tűz ki nem alszik. Mert tűzzel sózatik meg mindenki. Jó a só, de ha a só ízetlenné válik, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!
Jegyzetek
7,16 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.
9,44 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.
9,46 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.