És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
(Márk 16,14; Ján 20,19.1Kor;15,5)
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
(Luk 7,33;13,33)
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
(Márk 4,40)
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
(Ján 20,20.27)
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
(Ésa 54,13; Jer 31,33.34)
Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
(Luk 1,18; Mát 11,27; Luk 10,22)
Melyeket elvőn, és előttök evék.
(Csel 10,40.41)
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
(Mát 16,21)
Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
(Csel 16,14)
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
(Dán 9,26)
És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
(Csel 2,38;4,12)
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
(Luk 17,8)
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
(Ján 15,26;Csel 1,4;2,1-4)