3636 Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)” 3737 Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak. 3838 De ő így szólt hozzájuk: „Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben? 3939 Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem.” 4040 E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát. 4141 De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: „Van itt valami ennivalótok?” 4242 Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet). 4343 Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik).
Búcsúbeszéd.
4444 Aztán így szólt hozzájuk: „Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam.” 4545 Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat. 4646 Majd így folytatta: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia. 4747 Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek. 4848 Ti tanúi vagytok ezeknek. 4949 Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket.”