41
Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
(Zsolt 5,6.7;11,5)
Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?
(Jób,41 3-6.)
Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
(Zsolt 1,1.2;18,22.23)
Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
(Mik 7,8;Zsolt 118,6)
Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?
(Zsolt 18,38.39)
Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?
(Zsolt 3,6.7)
Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
(Zsolt 23,6;42,2.3)
Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!
(Zsolt 31,21)
Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?
Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
(Zsolt 104,28)
Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!
(Ésa 49,15.16)
Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.
(Zsolt 25,4.5.9)
Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
(Zsolt 31,9;1Sám 24,10; Zsolt 109,2)
Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
(Ésa 25,9; Zsolt 31,25)
A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.
(Zsolt 104,7)
Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
(Zsolt 26,9;2Sám 20,9; Jer 9,8)
Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
(Róm 2,6-9.2Thess;1,6.7)
Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
(Jób 34,26.27; Luk 19,42-44)
Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
(Zsolt 18,4.49)
Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.
(Zsolt 20,7)
Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.
A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
(Zsolt 96,7.8)
Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
(Ésa 30,31)
Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.
(Ésa 2,12.13)
Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
(Ésa 66,15.16.2Thess;1,8)
42
Jób pedig felele az Úrnak, és monda:
Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.
(Zsolt 134,1.2)
Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.
(1Móz 6,17;8,1-3)
Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!
(5Móz 28,7.13;1Kir 4,20.21)
Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.
(Jób 40,1.4Móz;12,6-8)
Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!
(2Sám 5,11)
Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.
(Jak 5,6;Jób 13,7-10)
Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
(Zsolt 97,12)
Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt.
(Jób,42 8.)
És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggőt.
Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.
(Jób 1,3)
És lőn néki hét fia és három leánya.
(Jób 1,2)
És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren-Happuk.
(Zsolt 6,5.6;115,17)
És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között.
Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.
(2Sám 15,30; Zsolt 18,44-50)
És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.
1
Énekek éneke, mely Salamoné.
(2Kir 14,16.18.2Krón;26,29; Hós 1,1; Mik 1,1)
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival;
mert a te szerelmeid jobbak a bornál. (ÉnekÉn 4,10) A te drága kenetid jók illatozásra;
a te neved kiöntött drága kenet;
azért szeretnek téged a leányok. (Jer 8,7; Zsolt 32,9; Péld 6,6-8) Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!
Bevitt engem a király az ő ágyasházába;
örvendezünk és vígadunk te benned,
előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,
méltán szeretnek téged. (Ján 6,44;1Pét 1,8) Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;
mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei. (Jer 8,18) Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;
az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,
a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, -
a magam szőlőjét nem őriztem. (Jer 30,12.13) Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret,
hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;
mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? (5Móz 28,51.52) Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!
jőjj ki a nyájnak nyomdokain,
és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. (Ésa 17,9) A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. (1Móz 19,24.25;Siral 3,22; Róm 9,29) Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban,
a te nyakad a gyöngysorokban. (Ésa 3,10; Jer 23,14; Máté 11,23; Luk 10,12) Arany lánczokat csinálunk néked,
ezüstből csinált gyöngyökkel. (Ámós 5,21-24; Mik 6,6-8; Jer 6,20;7,21; Hós 6,6; Zsolt 50,8-12;51,18.19.1Sám;15,22) Mikor a király az ő asztalánál ül,
nárdusnak jóillatja származik én tőlem. Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,
mely az én kebeleim között hál. (Ésa 66,3.4) Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt,
olyan nékem az én szerelmesem. Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,
a te szemeid olyanok, mint a galambok. (ÉnekÉn 4,1;5,12) Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges,
és a mi nyoszolyánk zöldellő. (Jer 4,14.2Kor;7,1;Jak 4,8) A mi házainknak gerendái czédrusfák,
és a mi mennyezetünk cziprusfa. (Jer 22,3)
mert a te szerelmeid jobbak a bornál. (ÉnekÉn 4,10) A te drága kenetid jók illatozásra;
a te neved kiöntött drága kenet;
azért szeretnek téged a leányok. (Jer 8,7; Zsolt 32,9; Péld 6,6-8) Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!
Bevitt engem a király az ő ágyasházába;
örvendezünk és vígadunk te benned,
előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,
méltán szeretnek téged. (Ján 6,44;1Pét 1,8) Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;
mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei. (Jer 8,18) Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;
az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,
a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, -
a magam szőlőjét nem őriztem. (Jer 30,12.13) Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret,
hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;
mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? (5Móz 28,51.52) Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!
jőjj ki a nyájnak nyomdokain,
és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. (Ésa 17,9) A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. (1Móz 19,24.25;Siral 3,22; Róm 9,29) Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban,
a te nyakad a gyöngysorokban. (Ésa 3,10; Jer 23,14; Máté 11,23; Luk 10,12) Arany lánczokat csinálunk néked,
ezüstből csinált gyöngyökkel. (Ámós 5,21-24; Mik 6,6-8; Jer 6,20;7,21; Hós 6,6; Zsolt 50,8-12;51,18.19.1Sám;15,22) Mikor a király az ő asztalánál ül,
nárdusnak jóillatja származik én tőlem. Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,
mely az én kebeleim között hál. (Ésa 66,3.4) Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt,
olyan nékem az én szerelmesem. Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,
a te szemeid olyanok, mint a galambok. (ÉnekÉn 4,1;5,12) Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges,
és a mi nyoszolyánk zöldellő. (Jer 4,14.2Kor;7,1;Jak 4,8) A mi házainknak gerendái czédrusfák,
és a mi mennyezetünk cziprusfa. (Jer 22,3)