4111 Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyőzi az embert. 22 Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki? 33 Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem. 44 Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejéről, sem szép alkatáról. 55 Ki merné felnyitni felső ruházatát, és ki hatolhat be kettős páncéljába? 66 Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik. 77 Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakő pecséttel. 88 Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegő sem hatol át közöttük. 99 Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók. 1010 Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája. 1111 A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba. 1212 Az orrlyukaiból füst gomolyog elő, mint a fazékból, amely forr és buzog. 1313 A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tűzcsóva tör elő. 1414 Nyakszirtjén az erő vett lakást magának, előtte meg a rémület jár. Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak. 1515 Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna. 1616 Mintha kőből volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkő. 1818 Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem. 1919 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál. 2020 A nyíl nem tudja megfutamítani, a rázúdított kövek pozdorjává törnek. 2121 Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít. 2222 Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona. 2323 Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger. 2424 Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert. 2525 Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen. 2626 Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak ő a királyuk.
Jób utolsó felelete.
4211 Jób válaszolt az Úrnak, s így szólt: 22 Most már tudom, hogy akármit megtehetsz, nincs gondolat, amely neked lehetetlen. 33 Én borítottam tervedet homályba, olyan szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás. 44 [Hallgass meg hát, kérlek! Beszélni szeretnék! Kérdezni akarlak, világosíts fel!] 55 Azelőtt csak hírből hallottam felőled, most azonban saját szememmel láttalak. 66 Ezért visszavonok mindent és megbánok, porban és hamuban!
V. BEFEJEZÉS
77 Miután az Úr e szavakat intézte Jóbhoz, így szólt a temáni Elifázhoz: „Fölgerjedt haragom ellened és két barátod ellen, mert nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám. 88 Ezért most vegyetek magatokhoz hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób, az én szolgám imádkozzék értetek! Mert tekintettel akarok rá lenni, s nem akarlak benneteket megszégyeníteni, amiért nem az igazságot mondtátok rólam, mint Jób, az én szolgám.” 99 A temáni Elifáz, a suachi Bildád és a naamai Cofár akkor elment, és úgy járt el, ahogy az Úr mondta nekik. Az Úr tekintettel volt Jóbra. 1010 Az Úr jobbra fordította Jób sorsát, mivel imádkozott barátaiért, és amije csak volt Jóbnak, azt megkétszerezte. 1111 Minden fivére, nővére és ismerőse elment hozzá. Együtt ültek vele házában, kifejezték részvétüket és vigasztalták azok miatt, amelyekkel az Úr sújtotta. Mindegyik adott neki egy kesitát és egy aranygyűrűt. 1212 Jób életének következő szakaszát az Úr jobban megáldotta, mint a korábbit. Tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamara volt. 1313 Volt hét fia és három lánya is. 1414 Az elsőt Galambnak, a másodikat Fahéjvirágnak, a harmadikat Szelencének nevezte. 1515 Az egész országban nem lehetett Jób lányainál szebb nőket találni. Az apjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreik között. 1616 Ezután Jób még száznegyven évig élt, és látta fiait és unokáit negyedíziglen.
22 Csókoljon meg a szája csókjával! Igen, szerelmed édesebb a bornál. 33 Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.
AZ ELSŐ ÉNEK
44 Vigyél magaddal! Siessünk, el innét! Lakosztályába vezet a király! Te leszel az örömünk és a boldogságunk! Szerelmedet többre tartjuk a bornál! Mert méltán megillet a szeretet.
A MENYASSZONY
55 Barna a bőröm, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói. 66 Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le! Anyámnak fiai nehezteltek rám, elküldtek hát szőlőt őrizni, s a magam szőlejére nem vigyázhattam. 77 Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz, s a déli órában (nyájaddal) hol delelsz? Miért is kellene tovább kóborolnom, társaidnak nyáját kerülgetnem?
A KAR
88 Ha magad nem tudod, asszonyoknak gyöngye, akkor csak haladj a juhok nyomán, és legeltesd a magad gidáit a pásztoremberek tanyahelye körül!
A VŐLEGÉNY
99 Fáraó hintaja elé való paripához tartalak, mátkám, hasonlónak. 1010 Szép az arcod a függőid között, s a korállal ékesített nyakad! 1111 Aranyból csináltatunk neked láncocskát, s rá ezüstből gyöngyöket.
A MENYASSZONY
1212 Amíg asztalánál mulat a király, nárduszom jó illatot áraszt magából. 1313 Kedvesem, mint egy csomó mirha, a keblemen pihen majd. 1414 Szerelmem olyan nekem, mint a ciprusfürt, amely az Engedi szőlőhegyén terem.
A VŐLEGÉNY
1515 De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Akár a galambok, olyanok a szemeid!
A MENYASSZONY
1616 Szép vagy, szerelmem, elbájolóan szép! Nyoszolyánk üdezöld, 1717 házunk gerendái cédrusfából vannak, falainkat meg ciprusfa borítja.