Kis türelmet
41 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látványától is összeroskad. Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene? Ki szállhat szembe vele úgy, hogy sértetlenül hagyná? Minden az övé az ég alatt. Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja. Ki tudná lehúzni a bőrét, ki merne benyúlni két fogsora közé? Szájának kapuját ki merné kitárni? Fogai között a rémület lakik. Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva. Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy még a szél sem férkőzhet közéjük. Egymáshoz tapadnak, egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul. Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, akár a hajnalpír. Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak. Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből. Lehelete lángra lobbantja a faszenet, szája lángokat lövell. Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle. Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve. Szíve olyan kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő. Ha fölemelkedik, megriadnak még a hősök is, ijedtükben fejüket vesztik. Ha el is találja a kard, nem árt neki, sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl. Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát. A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek. Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán. Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban. Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt. Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz. Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen. Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.

Jób bűnbánatot tart

42 Jób ekkor megszólalt, és így felelt az ÚRnak: Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? – kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. Hallgass meg, hadd beszéljek! – kértem. Én kérdezlek, te meg oktass engem! – felelted erre. Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.

Isten megjutalmazza Jóbot

Miután az ÚR mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az ÚR a témáni Elífázhoz: Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám. Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el az én szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek! Mert csak őt vagyok hajlandó meghallgatni, hogy meg ne szégyenítselek benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint az én szolgám, Jób. El is ment a témáni Elífáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és aszerint jártak el, ahogyan megmondta nekik az ÚR, és az ÚR meghallgatta Jóbot.
Az ÚR pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt. Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele az otthonában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az ÚR. Adott neki mindegyik egy keszíta ezüstöt és egy aranykarikát.
Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. Lett még hét fia és három leánya is. 14Első leányát Jemímának, másodikat Kecíának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el. Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt.
Ezután Jób még száznegyven évig élt, és meglátta fiait meg unokáit a negyedik nemzedékig. Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.
Jegyzetek

42,14 A nevek jelentése: Jemímá: „galambocska”, Kecíá: „fahéjvirág”, Keren-Happúk: „festékes szelence”


A vőlegény és a menyasszony találkozása

1 Énekek éneke. Salamoné. Csókoljon meg engem szája csókjaival: Szerelmed jobb a bornál! Jó illata van olajodnak, neved, mint a kiöntött olaj; ezért szeretnek téged a lányok. Vigyél engem magaddal, fussunk, vezess a szobádba, királyom! Ujjongva örüljünk veled, emlegessük bornál is jobb szerelmedet, méltán szeretnek téged! Jeruzsálem lányai! Én barna vagyok, de szép, olyan, mint Kédár sátrai és mint Salamon szőnyegei. Ne nézzétek, hogy milyen barna vagyok, a nap sütött le engem. Anyám fiai haragudtak rám, szőlőt őriztettek velem; a magam szőlőjét nem őriztem. Mondd meg nekem te, kit lelkemből szeretek, hol legeltetsz, délben hol deleltetsz? Miért keresgéljelek társaid nyájainál? Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe, indulj el nyájam nyomán, és legeltesd kecskéidet a pásztorok tanyáinál! A fáraó kocsijába fogott paripákhoz hasonlítalak, kedvesem! Két orcád bájos a láncocskák közt, nyakad a gyöngysorokban. Aranyláncokat készítünk neked ezüstgolyócskákkal. Ha a király az asztalnál ül, nárdusom árasztja illatát. Mint egy köteg mirha, mely keblemen nyugszik, olyan az én szerelmesem. Mint a ciprusfürt Én-Gedí szőlőiben, olyan az én szerelmesem. De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok. Szép vagy te is, szerelmesem, gyönyörű vagy! Fekvőhelyünk üde zöld. Cédrusok házunk gerendái, mennyezete ciprusfa.

Minden fejezet...
1 0