19
Felele pedig Jób, és monda:
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
(Jób 16,20)
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
(Zsolt 28,5)
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
(Jak 5,3.4)
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
(Róm 8,61)
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
(Jób 13,24;16,9)
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
(Jób 6,4)
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
(Jób 2,9; Zsolt 38,12)
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
(Zsolt 69,9)
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
(Jób 2,9)
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
(Zsolt 102,6; Siral 4,8)
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
(Jób 16,9;Jób,19 20.)
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
(Zsolt 17,15; Dán 12,2; Csel 24,15)
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
(Jób 27,8.9)
20
Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
(Jób 8,8)
Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
(Zsolt 37,35.36)
Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?
Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
(Zsolt 73,19.20)
A szem, a mely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele.
Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
(Jób,20 15.)
Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
(Zsolt 33,18;113,7.8)
Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
Hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
A mit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
(Jób 15,32; Zsolt 55,24)
Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
(Jób 29,6; Zsolt 23,5)
Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
(Jób 18,12)
Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
(Zsolt 49,9)
Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
(1Thess 5,3)
Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.
Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
(Zsolt 25,9)
Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól. 21
Felele pedig Jób, és monda:
Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.
Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?
Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
(Jób,21 27. 28.)
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?
(Zsolt 73,12; Jer 12,1)
Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.
(Zsolt 104,14.28)
Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.
Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.
(Zsolt 29,3)
Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
(Zsolt 147,16;148,8)
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?
Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
(Jób 22,18)
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.
(Péld 13,9; Zsolt 11,6)
Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
(Zsolt 1,4.5)
Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
(Ésa 51,17.22; Jer 25,15)
Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!
(Jób 26,27.28)
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg a magasságban levőket is!
(Róm 11,34)
Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
Fejőedényei tejjel vannak tele, csontjainak velője nedvességtől árad.
(Péld 3,8)
Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.
Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
(Jób 29,25)
Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
(Jób 34,19)
Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.
(Jób 40,1)
Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad. 22
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
(Jób 31,37)
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
(Péld 8,27-29)
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
(Zsolt 104,5)
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
(Jób 7,21)
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
(Jób,22 10. 11. Zsolt. 33,7.)
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
(Jób 31,19; Máté 25,42.45)
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
(Jób 31,17;Jób 31,18.21)
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
(Zsolt 18,17;69,15)
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
(Jób 21,17-19;Zsolt 10,15)
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
(1Móz 6,5-7)
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
(Jób 21,14)
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
(Zsolt 107,42)
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
(Zsolt 37,17;18,20)
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
(Józs 10,11)
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
(Zsolt 119,72)
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
(Zsolt 104,13.16)
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
(Zsolt 37,6;92,11)
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
(Péld 29,23)
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
(Jer 5,1)