13
Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.
(1Pét 2,24)
Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.
(Csel 9,15; Róm 1,1; Gal 1,15)
Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.
(Csel 6,6.4Móz;8,10;27,18.5Móz;34,9.1Tim;4,14.2Tim;1,6)
Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.
(Csel 22,25-29)
És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs.
(Csel 12,25)
És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;
(Csel 8,9)
Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
(1Thess 2,2)
De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,
(Csel 14,23)
Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?
(Csel 26,23; Luk 24,26.46;Csel 9,22)
Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.
(1Thess 1,6.9)
Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.
(1Thess 2,15.16)
Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.
(Csel 14,15;26,20.1Thess;1,9.10;Csel 16,31;19,4)
Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.
(Luk 23,2; Ján 19,12)
És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.
(Luk 4,16.17)
Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.
(Fil 2,17; Csel 21,13;Csel 9,15; Gal 1,15.16)
Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által.
(Csel 7,17.2Móz;1,7.9;2Móz 6,6;12,41)
És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában.
(2Móz 16,2.35; Zsolt 95,10)
És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.
(5Móz 7,1; Józs 3,10;Józs 13,14.1.2)
És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig;
(Bir 2,16;3,9)
Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
(1Sám 8,5;1Sám 9,15.17;10,1)
És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.
(1Sám 13,13.14; Zsolt 89,21.22)
Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;
(Ésa 9,6.7;11,1.2; Jer 23,5.6; Róm 1,3;Csel 5,31)
Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének.
(Csel 10,37; Luk 3,3; Márk 1,4)
És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.
(Luk 3,15.16; Ján 1,20)
Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.
(Csel 2,39;3,26;5,20;10,36)
Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
(Ésa 53,1; Zsolt 22,8.9.13.19; Csel 3,13-18)
És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.
(Luk 23,14-23; Ján 18,38)
És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.
De az Isten feltámasztá őt halottaiból:
És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt.
(Luk 24,36-42; Ján 20,1; Ján 21,1;Csel 1,8;3,15;10,40.41)
És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:
(Csel 3,22-26.1Móz;22,18)
Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.
(Zsolt 2,7; Róm 1,4; Zsid 1,5)
Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait.
(Róm 6,9;Ésa 55,3.2Sám;7,16; Zsolt 89,29.30)
Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
(Zsolt 16,10; Csel 2,27.31)
Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
(1Kir 2,10; Csel 2,29)
De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
(Róm 3,26; Csel 14,16;Tit 2,11-13; Csel 14,15)
Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
(Csel 2,38;5,31;10,43; Luk 24,47; Eféz 1,7)
És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.
(Jóel 2,28)
Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:
(Hab 1,5)
Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
(2Kor 5,21)
Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.
(Csel,13 4.)
Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
(Mát 23,15; Csel 2,10;6,5;10,2;13,16.26;Csel 11,23)
A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,
(Csel 20,34.1Kor;4,12.2Thess;3,8)
Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
(Jak 4,4)
Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.
(Csel 13,26;Csel 18,6;28,28; Mát 8,10-12)
Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
(Ésa 49,6; Márk 16,15; Luk 2,32)
A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.
(Róm 8,29-30; Eféz 1,4-6.11.1Pét;1,2)
Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
(1Kor 1,14)
A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
(Csel 16,9.10)
Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
(Mát 10,14; Márk 6,11; Luk 9,5;10,11; Csel 18,6)
A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel. 14
Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.
(4Móz 6,2-21)
A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.
(Csel 18,18)
Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.
(Csel 4,29-30; Zsid 2,4)
De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.
(2Kor 4,17)
És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket,
(1Ján 3,2)
Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,
(1Kor 1,1)
És ott prédikálják vala az evangyéliomot.
(Csel 21,23.24.4Móz;6,1)
És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
(Csel 3,2-8)
Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
(2Kor 5,2-4)
Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
(Ésa 35,6)
A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.
(Csel 16,6)
Jupiter papja pedig, a kinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
(1Kor 1,12; Csel 19,1)
Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
(Csel 19,3)
És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
(Csel 4,24;17,24;1Thess 1,9)
Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
(Csel 17,30; Róm 1,24)
Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
(Csel 17,27.28; Róm 1,19.20)
És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
(Mát 9,14;11,2; Ján 1,35.41)
Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
(2Kor 11,25.2Tim;3,11)
De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
(Zsid 1,3;Zsid 7,25)
És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
(Mát 3,1-3.11; Márk 1,4.8; Luk 3,3.16)
Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
(Csel 11,23;13,43;Máté 10,38.39.1Thess;3,3.4.2Tim;3,12)
Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván bőjtölésekkel egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala.
(Tit 1,5;Csel 13,3)
És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába.
(Csel 9,3-8;26,13-15)
És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába;
És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek.
(Csel 13,45.46;18,6.7)
Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.
(1Kor 16,9)
Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.
(Csel 5,12;14,3; Ján 14,12)
15
Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
(Gal 2,4;1Móz 17,10-14.3Móz;12,3)
Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
(Gal 2,1.2)
Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
(Csel 8,1.14;11,19)
Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
(Csel 14,27)
Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
(Csel 26,16)
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
(1Móz 18,10)
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
(Csel 10,1)
És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
(Csel 10,44)
És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
(1Móz 25,23)
Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
(Gal 2,14-16;5,1)
Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
(Eféz 2,5.8)
Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
(Róm 15,18.19.2Kor;12,12)
Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
(Mát 13,55; Gal 1,19;2,12; Csel 21,18)
Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
(2Móz 9,16)
És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
(Ámós 9,11.12)
Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
(Péld 21,30)
Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
(Ésa 45,9; Jer 18,6)
Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
(Csel. 20,4. 27,2. Kol. 4,10. Filem. 24.)
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
(Csel 16,38)
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
(3Móz 17,13.5Móz;12,16;1Móz 9,4-5.3Móz;3,17;7,26;17,10-14;19,26.5Móz;12,16.23-25;15,23)
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
(Csel 24,16.1Kor;4,4.2Kor;1,12)
Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
(Ján 18,22)
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
(Gal 1,21)
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
(Ésa 10,22.23)
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
(2Móz 22,28)
Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
(Csel 14,19)
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
(Eféz 2,1-3)
Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
(Mát 22,23; Márk 12,18; Luk 20,27)
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
(Csel 5,38.39)
Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
(Csel 19,21)
És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
(Csel 16,9;18,9.10;27,23;Csel 19,21; Róm 15,24)
Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.
(Csel 19,21)
Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
(Csel 21,29.2Tim;4,20;Kol 4,7; Eféz 6,21.2Tim;4,12; Tit 3,12)
De Silásnak tetszék ott maradni.
(Ján 16,2)
Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
(2Móz 12,15.18)
Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.
(Csel 2,42.46)
És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.
Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.
(Csel 13,13)
Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;
(1Kir 17,21.22.2Kir;4,34)
Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.
(Zsolt 116,10)
És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.
(Ésa 28,16; Zsolt 25,3)
16
Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög atyának fia;
(2Tim 1,5)
Kiről jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak.
(Jóel 2,32; Csel 2,21)
Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt.
És a mint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levő apostolok és vének.
(Ésa 52,7)
A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként.
(Csel 14,23)
Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektől, hogy az ígét Ázsiában hirdessék,
(Gal 4,13)
Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.
(1Kor 4,11-13;15,32;16,9.2Kor;1,8-9;Csel 21,27.2Kor;11,26)
Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.
(5Móz 32,21)
És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt előtte, kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!
(Csel 14,15;26,20.1Thess;1,9.10;Csel 16,31;19,4)
Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot.
(Ésa 65,2)
Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba;
(Csel 21,4.11)
Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.
(Fil 2,17; Csel 21,13;Csel 9,15; Gal 1,15.16)
És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal.
(1Kir 19,10.18)
És egy Lidia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata reánk. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.
(Ezék 3,18.19)
Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.
(2Kir 4,8-11)
Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával.
(1Sám 28,7)
Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.
(Márk 1,24;3,11;5,7)
Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.
(Márk 16,17)
Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piaczra a hatóságok elé.
(Csel 19,8.10.22)
És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat,
(Csel 26,18; Eféz 1,18; Kol 1,12)
És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.
(1Sám 12,3)
És velök egyben feltámada a sokaság ő ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték őket.
(Csel 18,3.1Thess;2,9.2Thess;3,8.1Kor;4,12;9,12.15.2Kor;11,7-9;12,13-18)
És miután sok ütést mértek rájok, tömlöczbe veték őket, megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan őrizze őket.
(2Kor 11,25.1Thess;2,2)
Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá.
(1Tim 4,16)
Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.
És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak.
(Csel 5,18-19;12,6-10)
Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok.
(Jer 11,16.17)
Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk!
Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé,
(Jób 19,25-27; Dán 12,2; Ján 5,28.29)
És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?
(Csel 2,37.38; Luk 3,10-15)
Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!
(Róm. 15,25-28. 1 Kor. 16,1-4. 2 Kor. 8,1. 2 Kor 9,1.)
És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának.
(Csel 21,26.27)
És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan.
(2Kor 3,16)
És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.
(Csel 6,5;8,5.6.12.26-40)
Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket.
(Jóel 2,28)
A tömlöcztartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel!
(Csel 11,28)
Pál pedig monda nékik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jőjjenek ők maguk és vezessenek ki minket.
(Csel 22,25-29)
A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak,
(Csel,16 4.)
És odamenvén, megkérlelék őket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból.
(Csel 20,24)
Kijövén pedig a tömlöczből, bemenének Lidiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák őket, és eltávozának.
(Csel,16 17.)