24
Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint az előtt, varázslatok után, hanem fordítá az ő orczáját a puszta felé.
És mikor felemelte Bálám az ő szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az ő nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala ő rajta.
Akkor elkezdé az ő példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata.
Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:
Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!
Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!
Víz ömledez az ő vedreiből, vetését bő víz öntözi; királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az ő országa.
Isten hozta ki Égyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.
(4Móz 23,22)
Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.
(1Móz 49,9)
És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben.
Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtől.
(1Kir 22,26.27;4Móz 22,16.17)
És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, a kiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-é, mondván:
Ha Bálák az ő házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat cselekedjem. A mit az Úr szól, azt szólom.
(4Móz 22,18;1Kir 22,14)
Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jőjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következő időben.
És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemű ember szózata,
Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.
Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.
(2Sám 8,2; Sof 2,8.9)
És Edom más birtoka lesz, Szeir az ő ellensége is másnak birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.
És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.
(2Sám 8,1-14)
És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Amálek első a nemzetek között, de végezetre mindenestől elvész.
(1Sám 15,2.7)
És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erős a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;
(Bir 1,16.1Sám;15,6)
Mégis el fog pusztulni Kain; a míg Assur téged fogva viszen.
Újra kezdé az ő példázó beszédét, és monda: Óh, ki fog élni még, a mikor véghez viszi ezt az Isten?
És Kittim partjairól hajók jőnek, és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestől elvész.
Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az ő helyére. És Bálák is elméne az ő útján.
(4Móz 22,5)
25
Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival.
(4Móz 31,16)
Mert hívogaták a népet az ő isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.
És odaszegődék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izráel ellen.
(Hós 9,10; Zsolt 106,28)
És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét, és akasztasd fel őket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izráeltől.
(2Sám 21,1.6.9)
Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az ő embereit, a kik odaszegődtek Bál-Peórhoz.
És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az ő atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; ők pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál.
És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe.
És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között.
(Zsolt 106,30)
De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.
(1Kor 10,8)
Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta ő közöttök; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait.
(1Krón 6,3.4)
Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ő néki.
(Zsolt 106,31)
És lészen ő nála és az ő magvánál ő utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ő Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért.
(1Sám 2,27-30.1Kir;2,26.27)
A megöletett izráelita férfinak neve pedig, a ki a midiánbeli asszonynyal együtt öletett meg, Zimri, a Szálu fia vala, a Simeon-nemzetség háznépének fejedelme.
A megöletett midiánbeli asszony neve pedig Kozbi, Czúr leánya, a ki a Midiániták között az ő atyja háza nemzetségeinek fejedelme vala.
(4Móz 31,8)
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Támadjátok meg a Midiánitákat, és verjétek meg őket,
(4Móz 31,2-8)
Mert ők megtámadtak titeket az ő cselszövéseikkel, a melyeket Peórért és az ő hugokért Kozbiért, a midián fejedelem leányáért szőttek ellenetek, a ki megöletett a Peór miatt való csapásnak napján.
26
Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
(2Móz 23,19;34,26)
És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
(1Móz 17,8)
És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
(1Móz 46,1-27)
Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
(2Móz 1,11-16)
Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
(2Móz 2,25;3,7)
És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
(2Móz 12,29.33;13,3)
És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
(2Móz 3,8;13,5)
Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
(5Móz 16,11.14;27,7)
Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
(3Móz 27,30.4Móz;18,24)
Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
(5Móz 14,25)
Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
(5Móz 6,5)
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
(5Móz 5,31;7,6;14,2)
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
(2Móz 19,5)
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.
(5Móz 4,7;28,1)
107
Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
(Ésa 3,11)
Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
(Zsolt 69,16; Ésa 8,7.8)
És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
(Zsolt 106,27)
Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
(Zsolt 91,3)
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
(5Móz 32,10-14)
És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
(Zsolt 78,68.69)
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
(Zsolt 34,8)
Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
(Zsolt 105,40)
A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
(2Krón 33,9-11)
Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
(Zsolt 5,5-7;Gal 6,16)
Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
(2Krón 33,12.13)
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
(Sof 3,20)
Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
(2Krón 15,13;16,35)
Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
(2Móz 16,31.5Móz;32,28)
Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
(Jób 33,20)
De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
(Zsolt,107 12. 14.)
Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
(Ésa 44,26.28; Zsolt 126,1-3;Zak 9,11)
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
(Zsolt 126,3)
És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
(Zsolt 50,14.23)
A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
(Zsolt,107 3-6. Zsolt. 1,1-3.)
Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
(Zsolt 37,25.26)
Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
(Jón 1,4)
Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
(Zsolt 132,13.14)
De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
(Jón 1,5.6)
Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
(Jón 1,15)
És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
(2Sám 7,9.10)
Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
(Zsolt 46,6.7;48,3-9;76,3-7)
Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
(5Móz 28,20;24,38-42)
Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
(Ésa 41,18-20)
És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
(Jób 12,23)
De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
(Zsolt 25,11;Jób 14,16-18)
Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
(Jób 12,21)
De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
(Zsolt 113,7-9)
Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
(Zsolt 34,3.4;Jób 5,16)
A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
(Zsolt,107 30-41.)