»Szól Bálám, Beor fia,
szól a bezárt szemű ember,
szól, aki Isten beszédeit hallja,
aki a Mindenható látomását látja,
aki leborul és akkor megnyílik a szeme:
Mily szépek sátraid, Jákob,
hajlékaid, ó Izrael!
Mint az erdős völgyek,
mint a folyóvíz menti jól öntözött kertek,
mint a sátrak, melyeket az Úr állított fel,
mint a vizek mentén a cédrusok.
Ömlik a víz vedreiből,
s vetése bőséges vizek közé kerül.
Elveti az Úr Ágág miatt királyát,
s elveszi a királyságát.
Isten hozta ki őt Egyiptomból,
olyan az ereje, mint az orrszarvúé.
Megemészti ellenségeit, a nemzeteket,
csontjaikat összezúzza
és nyilakkal átlyuggatja.
Ha lefekszik, alszik, mint a hím oroszlán,
sőt mint a nőstény oroszlán,
melyet senki sem mer fölkelteni.
Aki áld téged, legyen áldott,
aki átkoz, legyen átkozott.«
»Szól Bálám, Beor fia,
szól a bezárt szemű ember,
szól, aki Isten beszédeit hallja,
aki a Fölséges tudományát tudja,
s a Mindenható látomásait látja
leborulva, s megnyílt szemmel:
17 Látom őt, de nincs még itt,
nézem őt, de nincs még közel.
Csillag támad Jákobból
és királyi pálca kél fel Izraelből
s megveri Moáb fejedelmeit,
mind elpusztítja Szetnek gyermekeit.
18 Az ő birtoka lesz Edom,
Szeír öröksége: ellenségeire száll,
de Izrael hatalmat gyakorol.
Jákob sarja uralkodni fog
s elpusztítja a Város maradékait.«
»Amalek első a nemzetek közül,
de az utolsó szálig elpusztul.«
»Bár erős a lakóhelyed,
de ha szirtre helyezed is fészked,
s választottja leszel is Kain nemzetségének.
Meddig maradhatsz meg?
Asszúr ugyanis fogságba visz téged.«
»Jaj, ki akar élni, amikor ezt megteszi Isten?
24 Hadihajókon jönnek a ciprusiak,
az asszírok fölé kerekednek,
elpusztítják a hébereket
s végül maguk is elvesznek.«
Fineesz pap bosszúja 25 1Abban az időben pedig, amikor Izrael Szittimben tartózkodott, paráználkodni kezdett a nép Moáb lányaival. Ezek ugyanis meghívták őket vágóáldozataikhoz, ők ettek, imádták az ő isteneiket, és így Beelfegorhoz szegődött Izrael. Megharagudott erre az Úr, s azt mondta Mózesnek: »Vedd a nép valamennyi főemberét, s akasztasd őket bitófákra, szembe a nappal, hogy elforduljon haragom Izraeltől.« Azt mondta erre Mózes Izrael bíráinak: »Ölje meg mindenki azokat az alattvalóit, akik Beelfegorhoz szegődtek.«
6Ekkor, íme, Izrael fiainak egyike bement testvérei előtt egy mádiánita parázna személyhez, Mózesnek, s Izrael fiai egész sokaságának láttára, akik ott sírtak a sátor ajtaja előtt. Amikor ezt Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia meglátta, felkelt a sokaságból, dárdát ragadott, bement az izraelita férfi után a paráznaság helyére, és átdöfte egyszerre mindkettőt, a férfit is, meg a nőt is az ágyékukon. Erre megszűnt a csapás Izrael fiai között; huszonnégyezer ember lelte akkor halálát.
10Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Fineesz, Eleazárnak, Áron pap fiának a fia elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert kitöltötte rajtuk bosszúmat, hogy ne én magam töröljem el Izrael fiait bosszúmban. Mondd azért neki: Íme, szövetségem békéjét adom neki, s övé és ivadékáé lesz a papság örökre szóló szövetség alapján, mivel bosszút állt Istenéért és jóvá tette Izrael fiainak vétkét.«
14A mádiánita nővel megölt izraelita férfinak a neve Zimri volt; Szálunak volt a fia, fejedelme az egyik nagycsaládnak, Simeon törzsében. A vele megölt mádiánita nőt pedig Kozbinak hívták; Szúrnak, a mádiániták egyik előkelő fejedelmének volt a lánya.
Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Váljatok a mádiániták ellenségeivé és verjétek meg őket, mert ők is ellenségesen jártak el veletek és tőrbe csaltak titeket a Fogor bálvány által meg Kozbi, Mádián fejedelmének a lánya, az ő nővérük által, akit Fineesz megölt a Fogorral való szentségtörés miatti csapás napján.«
A második népszámlálás
19A csapás megtörténte után
Jegyzetek
24,3 Izrael népét Isten az áldás közvetítőjévé tette (Ter 12,3). Aki őket áldja, maga is áldásban részesül, de aki átkozza, maga lesz átkozott.
24,15 Egy jövőbeli uralkodó („csillag”) legyőzi majd Moábot. A jövendölés eredetileg Dávidra vonatkozik.
24,17 Szet fia Enos (= ember) volt (Ter 5,6), így „Szet fiai” az embereket jelenti.
24,18 Szeír Edom hegyvidékének neve.
24,20 Az amalekiták Júdától délre élő nomád (rabló) nép volt.
24,21 A keniták Júda hegyvidékén éltek.
24,24 „Ciprusiak”, más fordítás szerint itáliaiak.
25,1 Ez Izrael első találkozása Kánaán lakóival, és a nép azonnal bálványimádóvá lesz.
25,6 Izrael a vegyes házasságot mindig is nagyon határozottan elítélte.
25,10 Fineeszen keresztül Szádok családjának a főpapságra való jogosultságát igazolja a történet.
25,14 Vö. Szám 31.
25,19 Vö. Szám 1,2-46. Ez a második népszámlálás (az első a Sínai hegytől való elinduláskor volt). Ezen számok alapján történik majd az Ígéret földjének felosztása.
A szegények tizede 12Amikor minden termésed tizedét teljesen leróttad a tizedek harmadik esztendejében, s odaadtad a levitának, a jövevénynek, az árvának s az özvegynek, hogy egyenek kapuidban, s jóllakjanak, akkor így szólj az Úr, a te Istened színe előtt: ‘Kivittem a szent részt a házamból, s odaadtam a levitának s a jövevénynek, az árvának s az özvegynek, úgy, ahogy parancsoltad nekem: nem szegtem meg parancsaidat, s nem feledkeztem meg rendeletedről. Nem ettem belőle gyászomban, nem vittem ki semmiféle tisztátalan állapotomban, s nem fordítottam belőle semmit sem gyászszertartásra. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, s mindent úgy tettem, ahogy parancsoltad nekem. Tekints le szent helyedről, magasságos mennyei lakóhelyedről, s áldd meg népedet, Izraelt s a földet, ezt a tejjel s mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, amint megesküdtél atyáinknak.’
A törvény alapja: a szövetség 16Ma az Úr, a te Istened azt parancsolja neked, hogy tedd meg mindezeket a parancsokat és rendeleteket: tartsd meg tehát és teljesítsd őket teljes szívedből és teljes lelkedből. Te ma az Urat választottad, hogy Istened legyen, hogy az ő útjain járj, megtartsd szertartásait, parancsait s rendeléseit, s az ő szavának engedelmeskedj, az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát, s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.«
Jegyzetek
26,1 Az első termés felajánlásához ünnepélyes hitvallás társult: Isten beteljesítette mindazt, amit ígért.
26,12 Ennek a tizednek a beszolgáltatását (vö. MTörv 14,28-29) nem ellenőrizte a papság. Nem tudjuk, mennyiben tartották be ezt az előírást.
26,16 Ezek a szavak zárják a nagy törvénygyűjteményt (12,1-26,19). A szövetségben Isten is kötelezi magát, hogy megvédi és segíti a népét.
ÖTÖDIK KÖNYV (107-150. zsoltár)
A megváltottak hálaéneke
107
1 ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló.
Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr,
akiket megszabadított az ellenség kezéből,
s egybegyűjtött az országokból,
napkeletről és nyugatról,
északról és délről.
Kietlen pusztában bolyongtak,
nem találtak utat lakott város felé.
Éhséget és szomjúságot szenvedtek,
a lélek elepedt bennük.
De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak,
s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
Ráterelte őket a helyes útra,
és lakott városhoz jutottak.
Áldják tehát az Urat irgalmasságáért,
az emberek fiaival művelt csodáiért,
mert a szomjazók elteltek
és az éhezőket eltöltötte minden jóval.
Sötétségben, a halál árnyékában ültek,
vasra verve, nyomorban,
mert ellene szegültek Isten szavának,
és megvetették a Fölséges tanácsát.
Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket,
elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.
De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak,
s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából,
és összetörte bilincseiket.
Áldják tehát az Urat irgalmasságáért,
az emberek fiaival művelt csodáiért,
hogy összetörte az érckapukat,
s összezúzta a vas-zárakat.
Balgaságba estek gonoszságuk útján,
nyomorba jutottak hamisságuk miatt.
Minden étket megutált a lelkük,
s a halál kapuihoz közeledtek.
De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak,
s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
Elküldte igéjét és meggyógyította őket,
és kimentette őket a sírveremből.
Áldják tehát az Urat irgalmasságáért,
az emberek fiaival művelt csodáiért,
mutassanak be neki hálaáldozatot,
és hirdessék ujjongva tetteit.
Amikor hajókon tengerre szálltak,
s a nagy vizeken kereskedtek,
látták az Úr cselekedeteit,
csodatetteit a tenger mélységeivel.
Szavára szélvész keletkezett,
s az magasra verte a hullámokat.
Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek;
Kétségbeestek a veszedelemben.
Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg,
és minden bölcsességük odalett.
De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak,
s ő gyötrelmükből kiragadta őket.
A szélvészt szellővé változtatta,
és lecsendesedtek a habok.
És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett,
elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.
Áldják tehát az Urat irgalmasságáért,
az emberek fiaival művelt csodáiért;
Magasztalják őt a nép gyülekezetében,
és dicsérjék őt a vének tanácsában.
33 Folyóvizeket tett pusztasággá,
vízforrásokat sivataggá,
termékeny földet szikes pusztává
lakóinak gonoszsága miatt.
De tóvá változtatott sivatagot,
és vizek forrásává olyan földet, amelyen víz nem volt.
Éhezőket telepített le ott
és lakóhelyül várost építettek.
Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek,
és bőséges termésre tettek szert.
Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak,
s nagyszámú állatot adott nekik.
Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak
a bajok és a fájdalmak súlya alatt.
Gyalázatot bocsátott az előkelőkre,
és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.
De kisegítette az ínségből a szegényeket,
és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.
Látják ezt az igazak és örvendeznek,
és befogja száját minden gonoszság.
43 Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket,
és megértené az Úr irgalmasságát?
Jegyzetek
107,1 A fogság utáni közösség hálaéneke. Az első és régebbi részt (4-32) a nagy zarándokünnepek egyikének szertartásában őrizte meg a hagyomány. A pap szólítja az egyes személyeket és csoportokat, hogy teljesítsék fogadalmukat, hálával dicsőítsék Istent, és tegyenek nyilvánosan tanúságot arról, amit velük tett. A négy tanúságtevő átvitt értelemben jelölheti a Bábelből visszatérők négy csoportját (4-9.10-16.17-22.23-32).
107,33 Végül a hazatértek hálája szólal meg. A visszatérők himnusza átveszi második Izajás (Iz 40-55) képeit.
107,43 A zsoltár egy bölcs tanító intelmével fejeződik be.