17
És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
(4Móz 33,12.14)
Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
(4Móz 20,2)
És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
(2Móz 4,2;2Móz 14,16)
Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
(4Móz 20,8; Zsolt 78,15.1Kor;10,4)
És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?
Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.
(5Móz 25,17.18)
És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.
(2Móz 4,20)
És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.
És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel győz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek győz vala.
Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra űljön; Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.
Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élivel.
És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.
(4Móz 24,20.5Móz;25,17-19;1Sám 15,2.3)
És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.
És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségről nemzetségre. 18
És meghallá Jethró, Midián papja, Mózes ipa, mindazt a mit Isten Mózessel és Izráellel az ő népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr Izráelt Égyiptomból.
És felvevé Jethró, a Mózes ipa Czipporát, a Mózes feleségét - miután haza bocsátotta őt -
És az ő két fiát is, a kik közűl az egyiknek neve Gersom, mert azt mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön;
(2Móz 2,22)
A másiknak neve pedig Eliézer; mert: Az én atyám Istene segítségül volt nékem és megszabadított engem a Faraó fegyverétől.
Eljuta tehát Jethró, a Mózes ipa, az ő fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, a hol ő táborozott vala az Isten hegye mellett.
(2Móz 3,1)
És megizené Mózesnek: Én Jethró a te ipad megyek te hozzád a te feleségeddel és az ő két fia is ő vele.
Kiméne azért Mózes az ő ipa eleibe és meghajtá magát és megcsókolá őt; és megkérdék egymást állapotuk felől és bemenének a sátorba.
És elbeszélé Mózes az ő ipának mind azt, a mit az Úr a Faraóval és az Égyiptombeliekkel cselekedett vala Izráelért; mindazt a sok bajt, a melyek útközben érték vala őket, és mimódon szabadította meg őket az Úr.
És örvendeze Jethró mindazon a jón, a mit az Úr az Izráellel cselekedett vala, hogy megszabadítá őt az Égyiptombeliek kezéből.
És monda Jethró: Áldott legyen az Úr, a ki megszabadított titeket az Égyiptombeliek kezéből és a Faraó kezéből; a ki megszabadította a népet az Égyiptombeliek keze alól.
Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél; mert az lett vesztökre, a mivel ellenök vétkeztek.
És Jethró, a Mózes ipa égőáldozattal és véresáldozattal áldozék az Istennek; Áron pedig és Izráel minden vénei jövének, hogy kenyeret egyenek a Mózes ipával Isten előtt.
És lőn másod napon, leűle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes előtt reggeltől estig.
S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit ő a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért űlsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig?
És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám;
Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit.
Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel.
Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad.
Most azért hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe.
(5Móz 1,9)
És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az útat, a melyen járniok kell és a tenni valót, a melyet tenniök kell.
És szemelj ki magad az egész nép közűl derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, a kik gyűlölik a haszonlesést és tedd közöttük előljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.
Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák.
Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben.
És hallgata Mózes az ő ipa szavára és mindazt megtevé, a mit mondott vala.
És választa Mózes az egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejeivé tevé őket, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké.
És ítélik vala a népet minden időben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala.
És elbocsátá Mózes az ő ipát, és ez elméne hazájába.
12
Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha az asszony lebetegszik, és fiat szül, tisztátalan legyen hét napig; az ő havi betegségének ideje szerint legyen tisztátalan.
A nyolczadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitestének bőrét.
(1Móz 17,10-13)
Azután harminczhárom napig maradjon otthon a vértől való tisztulás miatt; semmi szent dolgot ne illessen, a szent helyre se menjen be, míg el nem telnek az ő tisztulásának napjai.
Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi betegségekor, és hatvanhat napig maradjon otthon a vértől való tisztulása végett.
Mikor pedig letelnek az ő tisztulásának napjai, fiú miatt vagy leány miatt, hozzon egészen égőáldozatul esztendős bárányt, galambfiat vagy gerliczét bűnért való áldozatul, a gyülekezet sátorának nyílása elé a paphoz.
És áldozza meg azt az Úr előtt; és szerezzen néki engesztelést; így lesz tisztává az ő vérfolyása után. Ez a törvénye a fiút vagy leányt szülő asszonynak.
Ha pedig nincs elég módja bárányhoz, vigyen két gerliczét vagy két galambfiat, egyiket egészen égőáldozatul, a másikat bűnért való áldozatul, és szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.
73
Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. (Zsolt 18,17-27) De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. (Jób 21,7-15) Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. (Zsolt 5,5-7) Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. (Zsolt 18,3;1Sám 16,13) A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. (Zsolt 54,9;59,10) Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. (Zsolt 31,19;94,3-7) Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. (Jób 21,14.15) Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek; És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? (Zsolt 89,9) Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! (Zsolt 96,10;97,13) Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; (Jób 9,13-31; Malak 3,14.15) Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! (Zsolt 46,4-5) Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. (Zsolt 89,10) Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. (Ésa 54,10; Luk 16,17) Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. (Jób 21,16-20) Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. (1Móz 18,25) Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. (Jób 20,7-11; Zsolt 37,2) Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. (Zsolt 31,19) Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. (Jób 22,9;31,21.22) De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. (Zsolt 10,11.13) Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. (Zsolt 32,8) Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! (Zsolt 16,11;32,10) Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! (Zsolt 33,15) Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. (1Kor 3,20) De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. (Zsolt 18,26.27)
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. (Zsolt 18,17-27) De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. (Jób 21,7-15) Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. (Zsolt 5,5-7) Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. (Zsolt 18,3;1Sám 16,13) A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. (Zsolt 54,9;59,10) Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. (Zsolt 31,19;94,3-7) Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. (Jób 21,14.15) Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek; És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? (Zsolt 89,9) Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! (Zsolt 96,10;97,13) Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; (Jób 9,13-31; Malak 3,14.15) Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! (Zsolt 46,4-5) Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. (Zsolt 89,10) Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. (Ésa 54,10; Luk 16,17) Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. (Jób 21,16-20) Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. (1Móz 18,25) Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. (Jób 20,7-11; Zsolt 37,2) Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. (Zsolt 31,19) Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. (Jób 22,9;31,21.22) De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. (Zsolt 10,11.13) Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. (Zsolt 32,8) Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! (Zsolt 16,11;32,10) Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! (Zsolt 33,15) Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. (1Kor 3,20) De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. (Zsolt 18,26.27)