8Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: »Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.« Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével. Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Írd be ezt a könyvbe emlékeztetőül, és add Józsue tudtára, hogy el fogom törölni Amalek emlékét az ég alól!« Mózes erre oltárt épített, és ezt a nevet adta neki: Az Úr az én hadijelvényem:
»Felemeli kezét trónusán az Úr,
és harcol az Úr az amalekiták ellen
nemzedékről nemzedékre.«
Erre ő kiment apósa elé, meghajtotta magát, megcsókolta, és békességes szavakkal köszöntötték egymást. Amikor aztán betértek a sátorba, Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izraelért a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, s mindazt a bajt, amely őket az úton érte, és azt, hogy az Úr megszabadította őket. Örült erre Jetró mindannak a jónak, amelyet Isten Izraellel cselekedett, hogy kiszabadította őket az egyiptomiak kezéből. Így szólt: »Áldott legyen az Úr, aki megszabadított titeket az egyiptomiak kezéből és a fáraó kezéből, s aki megszabadította népét Egyiptom kezéből! Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél, hiszen ők olyan elbizakodottan bántak velük!« Erre Jetró, Mózes apósa egészen elégő és vágóáldozatokat mutatott be Istennek. Áron és Izrael valamennyi véne is eljött, hogy kenyeret egyenek vele Isten előtt.
13Másnap aztán Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek, míg a nép ott állt Mózes körül reggeltől estig. Amikor ezt apósa látta, vagyis mindazt, amit ő a néppel cselekedett, azt mondta: »Mi az, amit a néppel teszel? Miért ülsz te itt egyedül, és miért várakozik az egész nép reggeltől estig?« Mózes azt felelte: »Hozzám jön a nép, hogy megtudja Isten ítéletét. Ha ugyanis valami vita támad közöttük, eljönnek hozzám, hogy szolgáltassak igazságot nekik, és közöljem Isten parancsait és törvényeit.« Erre ő azt mondta: »Nem jól csinálod a dolgot! Kimerít ez a hiábavaló munka téged is, a nálad levő népet is: az ügy meghaladja erőidet, egyedül nem végezheted. Hallgass tehát szavamra és tanácsomra, és Isten veled lesz. Te azokban a dolgokban légy a nép szolgálatára, amelyek Istent illetik: terjeszd elé azt, amit hozzá intéznek, közöld a néppel a szertartásokat és az istentisztelet módját, és az utat, amelyen járniuk kell, azokat a dolgokat, amelyeket tenniük kell! Ugyanakkor szemelj ki az egész népből derék, istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést! Tedd meg őket ezrek, százak, ötvenek és tízek elöljáróivá! Szolgáltassanak ők igazságot a népnek minden időben! Ha azonban valami fontosabb dolog akad, terjesszék azt teeléd, ők pedig csak a kisebb dolgokban ítélkezzenek! Így könnyebb lesz neked, mert megosztod másokkal a terhet. Ha ezt megteszed, Isten parancsát teljesíted, eleget tudsz tenni az ő rendeleteinek, és ez az egész nép is békességgel tér vissza a helyére!«
Miután Mózes meghallgatta, meg is tette mindazt, amit apósa mondott. Derék férfiakat választott egész Izraelből, és megtette őket a nép fejedelmeivé: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. Ezek szolgáltattak igazságot a népnek minden időben. Ha azonban valami fontosabb akadt, azt őelé terjesztették; ők csak a kisebb dolgokban ítélkeztek. – Aztán elbocsátotta apósát. Az visszatért, és elment a földjére.
Jegyzetek
17,1 Vö. Szám 20,1-13. Izrael Isten ellen lázad a bajban, ahogyan ma is sokan Istent vádolják a szenvedés idején. Isten életet (vizet) fakaszt a halálból (a sziklából).
17,8 Az amalekiták a Ter 36,12 szerint Ézsau utódai. Nomád törzsszövetségben éltek, a bírák és a királyság korában gyakran betörtek Izraelbe. Ez a történet ennek az ősi ellenségeskedésnek az eredetére ad magyarázatot (vö. MTörv 25,17-19). Az ütközet nem a csatatéren dől el, hanem a dombon, ahol Mózes imádkozik. Húr is Mózes képviselője, mint Áron (vö. Kiv 24,14). A zsidó hagyomány szerint Mirjám férje volt.
18,1 A Jetróval való találkozás az Úr ünnepévé válik.
18,13 Az egyes hivatalok Mózes szolgálatának a konkrét szükségletek szerinti felosztásából jönnek létre.
Ha lányt szül, két hétig legyen olyan tisztátalan, mint a havi tisztuláskor szokás és hatvanhat napig maradjon otthon tisztulása vérében.
6Amikor aztán letelnek a fiú vagy a lány miatt való tisztulása napjai, vigyen egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul meg egy galambfiókát vagy egy gerlét bűnért való áldozatul a bizonyság sátrának ajtajához, s adja oda a papnak, az pedig mutassa be azokat az Úr előtt és könyörögjön érte, s akkor megtisztul vérfolyása miatt való tisztátalanságától. Ez a törvény a fiút vagy a lányt szülő asszonyra vonatkozólag.
Ha azonban arra nem telik neki és bárányt vinni nem tud, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen: egyet egészen elégő áldozatul, s egyet bűnért való áldozatul, s könyörögjön érte a pap, s akkor megtisztul«.
Jegyzetek
12,1 A szülés utáni vérzések miatt az asszony még egy ideig tisztátalannak számított.
12,6 Az asszony ajánlja fel az áldozatot.
HARMADIK KÖNYV (73-89. zsoltár)
A gonoszok csalóka boldogsága
73 1Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten az igazakhoz,
azokhoz, akik tiszta szívűek!
Az én lábam mégis majdnem megingott,
majdnem megtántorodott lépésem,
mert elfogott a kérkedőkkel szemben az irigység,
amikor a bűnösök jólétét láttam.
Hisz nincs akadály az útjukban,
testük egészséges és kövér.
Nem viselik a halandók nyomorúságát,
az embereket sújtó csapások nem érik őket.
Ezért kevélység a nyakláncuk,
és az erőszakosság mint köntös borítja őket.
Mintha a zsírjukból fakadna a gonoszság,
úgy tör elő szívükből a gondolat.
Álnokságot terveznek és gúnyolódnak,
fennhéjázva erőszakot hirdetnek.
Felnyitják szájukat az ég ellen,
és jártatják nyelvüket a földieken.
Ezért magasan ülnek
és a víz árja nem éri el őket.
Azt mondják: »Hogy lenne erre gondja Istennek,
hogy is lenne tudomása erről a Fölségesnek?«
Íme, ők bűnösök, életük folyamán mégis bővelkednek,
és megsokszorozzák gazdagságukat.
Azt gondoltam: »Hiába tartottam hát tisztán szívemet,
mostam kezem az ártatlanságban,
hisz mindennap ostort szenvedek,
és fenyíték ér minden reggel!«
15 De ha azt mondanám: »Én is úgy beszélek, mint ők!«,
íme, árulója lennék fiaid nemzetségének.
Gondolkoztam, hogy megértsem ezt,
de nehéz volt nekem,
17 amíg be nem mentem Isten szentélyébe,
és meg nem értettem végső sorsukat.
Bizony, síkos talajra állítottad őket
és romlásba veted.
Hogy elpusztulnak egy szempillantás alatt!
Elvesznek a félelemtől.
Mint ahogy az ébredő álma elenyészik, Uram,
úgy tünteted el képüket, ha felkelsz.
Mert keserűség fogta el szívemet,
fájdalom hasogatta vesémet;
Esztelen voltam és értelmetlen,
oktalan állatként viselkedtem előtted.
De én mindenkor veled maradok,
mert te megfogtad jobbomat.
Tanácsoddal vezetsz,
S aztán dicsőségre emelsz.
Hiszen kim van az égben,
és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül?
Érje bár testemet, szívemet enyészet,
szívem Istene s osztályrészem mindörökké az Isten.
Mert akik eltávoznak tőled, íme, elpusztulnak,
megsemmisíted mindazokat, akik hűtlenül elhagynak téged.
Nekem azonban jó az Isten közelében,
az Úrban, az én Istenemben bíznom,
és hirdetnem minden művedet
Sion leányának kapuiban.
Jegyzetek
73,1 Ászáf: vö. 50,1.
73,1 A zsoltárok harmadik könyve (73-79. zsoltár) nagyobbrészt Ászáf és Kóré fiainak zsoltáraiból áll. Ez a csoport egy tanítókölteménnyel kezdődik, amely valószínűleg a perzsa idők vége felé keletkezett, és a szövetség megújításának liturgiájában használták. A költő személyes problémája is ott feszül a kérdésben: hogyan élhetnek a bűnösök jólétben és az igazak ínségben?
73,15 Javítva a szír és az arám fordítás alapján.
73,17 Szentély: elsősorban nem a templomba való belépést, hanem az Isten titkába való behatolást érti alatta.