10
Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után.
Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász.
(1Krón 1,5)
A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.
Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim.
Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.
Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.
(1Krón 1,8)
Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán.
Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.
(1Krón 1,10)
Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.
Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén.
E földről ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.
És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.
Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot.
Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.
Kanaán pedig nemzé Czídont, az ő elsőszülöttét, és Khétet.
Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust.
Khivveust, Harkeust, és Szineust.
Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei.
Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig.
Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.
Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala.
Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám.
(1Krón 1,17)
Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más.
Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert.
(1Krón 1,18)
Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az ő idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán.
Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot.
Hadórámot, Úzált és Dikláth.
Obált, Abimáélt és Sébát.
Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.
És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig.
Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint.
Ezek a Noé fiainak családjai az ő nemzetségeik szerint, az ő népeik között, és ezektől szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után. 11
Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.
És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.
És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.
És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.
És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.
Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.
Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.
(1Krón 1,17)
És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.
És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.
És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé Péleget.
(1Krón 1,19)
És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.
És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.
És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.
Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.
És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.
És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.
Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.
Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.
Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.
Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.
(Józs 24,3; Nehem 9,7; Csel 7,4)
Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.
2
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
(Csel 4,25-27)
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
(2Sám 5,17.22;8,12;Máté 26,3.4)
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
(Jer 10,20)
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
(Zsolt 37,13;59,9)
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
(Zsolt 46,7)
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
(1Sám 13,14;16,1.13; Mik 4,7)
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
(Zsolt 89,28; Csel 13,32.33; Zsid 1,4.5;5,5)
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
(Zsolt 82,8;22,28)
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
(Zsolt 18,38.39; Jel 2,26.27;19,15)
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
(Jób 14,5)
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
(Zsolt,2 2.)
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
(Zsolt,2 6. 7. Zsolt. 34,9. Luk. 9,35. Róm. 9,33.)