Jáfet fiai: Gómer, Magóg, Madáj, Jáván, Tubál, Mesek és Tírász. – Gómer fiai pedig: Askenáz, Rifát és Togorma. – Jáván fiai pedig: Elisa, Tarzis, Kittím és Rodáním. Ezekből különültek el a nemzetek szigetei, országaik szerint, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzete szerint.
6Kám fiai pedig: Kús, Micrajim, Pút és Kánaán. – Kús fiai: Sába, Havila, Szabáta, Regma és Szabátáka. – Regma fiai: Sába és Dedán. – Kús nemzette még Nimródot: ő volt az első uralkodó a földön. Erős vadász is volt az Úr előtt, azért vált közmondássá: »Mint Nimród, olyan erős vadász az Úr előtt.« Birodalmának kezdete volt: Babilon, Erek, Akkád és Kálne, Sineár földjén. Erről a földről kiment Asszúrba, és megépítette Ninivét, Rehobót-Írt, Kálét és Reszent – Ninive és Kále között –, vagyis a nagy várost. Micrajim nemzette: a luditákat, az anamitákat, a lahabitákat, a neftuitákat, a fetruszitákat, a kaszluitákat és a kaftoriakat – ezek közül vonultak ki a filiszteusok. Kánaán pedig nemzette: Szidont, az elsőszülöttét, valamint a hetitákat, a jebuzitákat, az amoritákat, a girgasitákat, a hivvitákat, az arákitákat, a színitákat, az arvaditákat, a zemaritákat és a hamatitákat. Miután a kánaániak nemzetségei szétszéledtek, a kánaániak területe Szidontól, ha Gerár felé megyünk, Gázáig, ha Szodoma, Gomorra, Adáma és Ceboim felé megyünk, Lesáig terjedt. Ezek Kám fiai, nemzetségeik, nyelveik, utódaik, országaik és nemzeteik szerint.
21Szemtől, Héber valamennyi fiának atyjától, Jáfet bátyjától is születtek fiak. Szem fiai: Élám, Asszúr, Arfaxád, Lúd és Arám. – Arám fiai: Úc, Húl, Geter és Mes. Arfaxád Selahot nemzette, ettől Héber származott, Hébernek meg két fia született: az egyiknek a neve Peleg – azért, mert az ő napjaiban került felosztásra a föld –, a testvérének neve pedig Joktán. Ez a Joktán nemzette Elmodádot, Sálefet, Hacármótot, Járét, Hadorámot, Uzált, Deklát, Ebált, Abimaélt, Sábát, Ofírt, Havilát és Jobábot; ezek mind Joktán fiai. Lakóhelyük Mésából haladva Szefárig, a keleti hegységig terjedt.
Ezek Szem fiai, nemzetségeik, nyelveik, országaik és nemzeteik szerint.
Ezek Noé fiainak nemzetségei, népeik és nemzeteik szerint; ezekből különültek el a nemzetek a földön a vízözön után.
A bábeli torony 11 A föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű volt. 2Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek. Azt mondták egymásnak: »Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!« Aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak, és azt mondták: »Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!«
5Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai, és azt mondta az Úr: »Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel. Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!« Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését. Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.
Az Ősatyák: 11,10-36,43
Ábrahám ősei 10Szem nemzetsége a következő: Szem százesztendős volt, amikor Arfaxádot nemzette, két esztendővel a vízözön után. Szem azután, hogy Arfaxádot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.Amikor aztán Arfaxád harmincöt esztendős lett, nemzette Selahot. Arfaxád azután, hogy Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Amikor aztán Selah harmincesztendős volt, nemzette Hébert. Selah azután, hogy Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Amikor aztán Héber harmincnégy esztendős volt, nemzette Peleget. Héber azután, hogy Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Amikor aztán Peleg harmincesztendős volt, nemzette Reut. Peleg azután, hogy Reut nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Amikor aztán Reu harminckét esztendős volt, nemzette Szerugot. Reu azután, hogy Szerugot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Amikor aztán Szerug harmincesztendős volt, nemzette Náchort. Szerug azután, hogy Náchort nemzette, kétszáz esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Amikor aztán Náchor huszonkilenc éves volt, nemzette Terahot. Náchor az után, hogy Terahot nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és nemzett még fiakat meg leányokat.
Amikor aztán Terah hetvenesztendős volt, nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt.
Terah nemzetsége pedig a következő. Terah nemzette Ábrámot, Náchort és Háránt, Hárán pedig nemzette Lótot. De Hárán meghalt apja, Terah színe előtt a szülőföldjén, a káldeai Úrban. Ábrám és Náchor pedig feleséget vettek maguknak: Ábrám feleségének a neve Sárai volt, Náchor feleségének a neve pedig Melka. Ez Háránnak, Melka apjának és Jeszka apjának volt a lánya. Sárai azonban meddő volt, s így nem volt gyermeke. Terah azután fogta Ábrámot, a fiát, és Lótot, Háránnak, a fiának a fiát, valamint Sárait, a menyét, fiának, Ábrámnak a feleségét, és kivezette őket a káldeai Úrból, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Háránig, és ott megtelepedtek. És Terah kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.
Jegyzetek
10,1 A nemzetségtábla a világ (akkor ismert) összes népét tartalmazza és csoportosítja.
10,6 Az itt kezdődő lista nép- és városneveket tartalmaz vegyesen.
10,21 Héber fiai az izraeliták.
11,2 Sineár Mezopotámia, Bábel pedig Babilon, az ókor talán leghatalmasabb városa égig érő templomaival (Zikkurat), amelyek Bábel hatalmának tanúi is voltak.
11,5 A mértéktelen uralomra törés következménye: a népek nem értik többé egymás nyelvét, egymás ellenségeivé válnak.
11,10 Az emberek életkora csökken. Ez jelzi a bűn terjedését, amelynek következménye az eredeti életerő megfogyatkozása.
Az Úr és Felkentje
2
1 Miért dühöngenek a nemzetek,
terveznek hiúságokat a népek?
Fölkelnek a föld királyai,
egybegyűlnek mind a fejedelmek
az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen:
»Szakítsuk széjjel láncukat,
igájukat rázzuk le magunkról!«
A mennyekben lakó kineveti őket,
az Úr kigúnyolja őket.
Haragjában így szól majd hozzájuk,
bosszúságában szétzavarja őket:
»Fölkentem királyomat a Sionon,
az én szent hegyemen!«
7 Hirdetem az Úr rendeletét.
Mert így szólt hozzám az Úr: »Fiam vagy te,
a mai napon nemzettelek téged.
Kérd tőlem, és odaadom neked
a nemzeteket örökségedül,
s osztályrészedül a föld határait.
Kormányozd őket vasvesszővel,
cserépedényként törd össze őket.«
Nos hát, királyok, okuljatok,
tanuljatok, ti földi bírák!
Szolgáljátok az Urat félelemmel,
ujjongjatok előtte remegve.
Tanuljatok fegyelmet,
hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja,
s az igaz útról el ne vesszetek,
amikor haragja hirtelen fellobban.
Boldogok mindazok, akik benne bíznak!
Jegyzetek
2,1 Ez az ének az első királyok idejében keletkezett. Később átdolgozták, és ebben a formájában került bele a jeruzsálemi királyi ünnepségek szertartásába.
2,7 A „fiam vagy te” kifejezést abból az okiratból idézi, amelyet beiktatáskor adtak át a királynak. Ekkor jelentik ki róla, hogy ő Jahvénak, az Úrnak fia (vö. 2 Sám 7,14). Ez az örökbefogadás érthetővé teszi a király sajátos kiválasztottságát: a fölkenés pillanatától a fölkent Istennek fogadott fia. Az ÚSz ezt a fiúságot szó szerint értelmezi és Krisztusra vonatkoztatja: vö. Mt 3,17; Csel 13,33; Zsid 1,5.