Állhatatosság a szenvedésben.
12 Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. Tekintsünk föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül. Gondoljatok csak őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellentmondást viselt el, hogy el ne lankadjatok és bensőtökben el ne csüggedjetek. A bűn ellen vívott harcotokban még nem álltatok ellen véretek ontásáig, és megfeledkeztetek a vigasztalásról,mely hozzátok, mint fiakhoz szól:
„Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését,
s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret,
s megostorozza minden fiát, akit befogad.” A fenyítések közt is maradjatok állhatatosak. Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene? Ha fenyítés nélkül maradtok, amiben pedig mindenki részesül, akkor fattyak vagytok, nem fiak. Testi atyáink is megfenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy éljünk? Azok néhanapján kényükre-kedvükre fenyítettek meg minket, ő viszont javunkra, hogy szentségének részeseivé legyünk. A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igaz élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte. Ezért feszítsétek meg a lankadt karokat és roggyant térdeket, a görbe utakon pedig járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon.
Óvás az elpártolástól.
Törekedjetek békességben élni mindenkivel, törekedjetek az igaz életre. Enélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy Isten kegyelmét senki el ne hanyagolja, hogy valami mérges gyökér föl ne szökkenjen, kárt ne okozzon és senkit meg ne fertőzzön. Senki se legyen parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségét. Hiszen tudjátok, hogy mikor később szerette volna az áldást, elutasításban volt része, s nem sikerült az elhatározáson változtatnia, noha könnyek közt kísérelte meg. Ti nem járultatok kézzelfogható hegyhez, lobogó tűzhöz, homályhoz, sötétséghez vagy förgeteghez, sem harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz, melynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ne szóljon hozzájuk tovább a szó. Nem tudták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, kövezzék meg.” Oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: „Rémület és reszketés fog el.” Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, akik föl vannak jegyezve a mennyben, mindenek bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, mely hathatósabban kiált, mint Ábelé. Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a hozzátok szólót. Ha ugyanis nem menekültek meg azok, akik a földön szólót elutasították, mennyivel kevésbé mi, akik a mennyből szólótól fordulunk el. Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig azt ígéri: „Még egyszer, s akkor nemcsak a földet, hanem az eget is megrendítem.” Ez a „még egyszer” jelzi a változékony dolgoknak, vagyis a teremtményeknek átalakulását, hogy megmaradjon, ami változtathatatlan. Mivel tehát változtathatatlan országot nyertünk, legyünk hálásak és szolgáljunk Istennek tetszően, tisztelettel teljes félelemmel. A mi Istenünk ugyanis emésztő tűz.Különböző erkölcsi intelmek.
13 Maradjon meg (köztetek) a testvéri szeretet. El ne hanyagoljátok a vendégszeretetet: amikor némelyek ezt gyakorolták, tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül. Gondoljatok a foglyokra, mintha magatok is foglyok volnátok, az üldözést szenvedőkre, mint akik magatok is testben éltek. A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, a házasélet pedig legyen szeplőtelen. A paráznát és a házasságtörőt megítéli az Isten. Éljetek kapzsiság nélkül, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő mondta: „Nem hagylak el, és nem hagylak cserben.” Ezért bizalommal mondhatjuk:„Az Úr velem van, nincs bennem félelem:
ember mit árthat énnekem?” Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek. Gondoljatok földi vándorlásuk végére és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok félrevezetni magatokat mindenféle különös tanításoktól! Jobb a szívet kegyelemmel erősíteni, mint olyan étellel, amely mit sem használ azoknak, akik élnek velük. Olyan oltárunk van, melyről nem ehetik az, aki a sátornál teljesít szolgálatot. Az állatok testét ugyanis, melyeknek vérét a főpap a bűn engesztelésére beviszi a szentélybe, a táboron kívül égetik el. Ezért Jézus is, hogy tulajdon vérével szentelje meg a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül, és hordozzuk gyalázatát. Hiszen itt nincs maradandó hazánk, inkább az eljövendő után vágyódunk. Mutassuk be általa Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: nevének ajkunkon fakadó magasztalását. A jótékonyságról és adakozásról meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozat kedves Istennek.
Befejezés
Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak rátok, s nekik kell számot adniuk lelketekről. Így majd örömmel teszik, nem pedig sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra. Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyan győződve, hogy tiszta a lelkiismeretünk, hiszen minden tekintetben helyes életre törekszünk. Annál inkább kérlek erre titeket, hogy így mielőbb visszakerüljek hozzátok. A békesség Istene, aki Urunkat Jézus (Krisztust), a juhok nagy pásztorát, az örök szövetség vére által föltámasztotta a halálból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja ő bennünk, ami kedves előtte, Jézus Krisztus által, dicsőség neki mindörökkön-örökké. Amen. Kérlek testvérek, vegyétek jó néven az intő szót. Hiszen csak röviden írtam nektek. Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Mihelyt megérkezik, vele együtt meglátogatlak titeket. Köszöntsétek valamennyi elöljárótokat és az összes szenteket. Üdvözölnek az itáliai testvérek. Kegyelem mindnyájatokkal! Amen.Mennyei bölcsesség
Címzés.
1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.Öröm a megpróbáltatásokban.
Nagy örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle megpróbáltatás ér. Hiszen tudjátok, hogy hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez, az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet. Így lesztek minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek. Ha pedig valamelyiketek bölcsességre szorul, kérjen Istentől, aki mindenkinek bőven, szemrehányó szavak nélkül ad, és meg is kapja, csak bizalommal kérjen és csöppet se kételkedjék. Aki ugyanis kételkedik, hasonlít a tengerhez, amit fölver a szél és hullámait ide-oda hányja. Ne gondolja hát az ilyen tétova ember, aki minden tettében határozatlan, hogy bármit is kap az Úrtól.Elfordulás a világtól.
Az alacsony sorú dicsekedjék méltóságával, a gazdag ezzel szemben nyomorúságával, hiszen elmúlik, amint a mező virága. Fölkel ugyanis a nap, és perzselő hevével elszárítja a virágot: szirma lehull és színpompája odavész. Így enyészik el majd a gazdag is minden vállalkozásával. Boldog az az ember, aki kiállja a megpróbáltatást, mert ha hűnek bizonyul, elnyeri az élet koronáját, melyet Isten azoknak ígért meg, akik szeretik őt. Senki se mondja a kísértés idején: az Isten kísért engem. Isten nem kísérthető a rosszra, de maga sem kísért senkit. Mindenki úgy esik kísértésbe, hogy saját kívánsága vonzza és csábítja. A kívánság azután, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha végrehajtják, halált okoz. Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim. Felülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Nála nincsen változás, sem árnyéka a változandóságnak. Szabad akaratából hívott minket életre az igazság igéjével, hogy zsengéje legyünk teremtményeinek.Tettekben megnyilvánuló hit.
Értsétek meg, szeretett testvéreim: legyen minden ember készséges a hallgatásra, de beszédjében meggondolt és nehezen haragvó. Haragjában ugyanis nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos. Ezért vessetek el minden romlottságot és mindenféle gonoszságot, s fogadjátok szelíd készséggel a belétek oltott igét, mely meg tudja menteni lelketeket. Legyetek megvalósítói az igének s ne csak hallgatói, különben önmagatokat csaljátok meg. Aki ugyanis csak hallgatja az igét, de nem valósítja meg, hasonlít ahhoz az emberhez, aki tükörben szemléli természetes külsejét. Magára pillant ugyan, de továbbmegy s menten elfelejti, milyen is volt. Aki azonban figyelmesen beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, sőt el is mélyül benne, és nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tetteiben. Aki pedig vallásosnak tartja magát, de nem fékezi nyelvét, hanem önmagát áltatja, annak mit sem ér a vallásossága. Isten, a mi Atyánk szemében ez a tiszta és igazi vallásosság: viseld gondját a nyomorgó árvának és özvegynek s őrizd magadat tisztán e világtól.Őrizkedjetek a személyválogatástól.
2 Testvéreim! Ha hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban, ne legyetek személyválogatók. Például gyülekezetetekbe belép egy aranygyűrűs, fényes öltözetű férfi, s bemegy egy kopott ruhájú szegény is. Ti a fényes öltözetűre figyeltek és azt mondjátok neki: foglalj kényelmesen helyet itt! A szegényre viszont rászóltok: te állj oda! Vagy pedig: ülj a zsámolyra, lábam elé! Ugye különbséget tesztek magatokban és igazságtalan gondolkozású bírák vagytok? Halljátok csak, szeretett testvéreim, ugye az Isten éppen azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy gazdagokká tegye őket a hitben, sőt örököseivé is annak az országnak, melyet az őt szeretőknek ígért? Ti pedig lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok nyomnak el titeket erőszakkal s hurcolnak a törvény elé? Nem ők becsmérlik azt a jó nevet, amelyről elneveztek titeket? Ha ellenben az Íráshoz híven teljesítitek a királyi törvényt: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” – helyesen teszitek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, s a törvény mint törvényszegőket elmarasztal. Aki az egész törvényt megtartja, de egy dologban vét, az egész ellen vétkezik. Aki ugyanis azt mondta: „Ne paráználkodjál”, azt is megparancsolta: „Ne ölj.” Ha tehát nem paráználkodol, ellenben ölsz, törvényszegővé lettél. Úgy beszéljetek s úgy cselekedjetek, mint akik a szabadság törvényének felelősek. Irgalom nélkül sújtja az ítélet azt, aki nem gyakorolt irgalmasságot. Az irgalmasság azonban győzelmet arat az ítéleten.A jócselekedetek gyakorlása.
Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei azonban nincsenek? Vajon üdvözítheti őt a hit? Mondjuk, hogy egy testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a mindennapi élelemben szükséget szenved. Ha mármost egyiktek azt mondja: „Menjetekbékével! Melegedjetek! Lakjatok jól!” – de nem adja meg nekik, amire életük fönntartására szükségük van, ugyan mit használ az nekik? Ugyanígy van a hittel is: ha nincsenek cselekedetei, önmagában holt. De valaki azt mondhatná: neked hited van, nekem pedig cselekedeteim. Mutasd meg nekem tettek nélküli hitedet, akkor én tetteimből bizonyítom hitemet. Te hiszed, hogy egy az Isten? Jól teszed. Ezt azonban az ördögök is hiszik – és mégis rettegnek. Meg akarsz győződni, te oktalan ember, hogy tettek nélkül meddő a hit? Vajon Ábrahám atyánk nem tettei alapján igazult-e meg, mivel fiát, Izsákot föláldozta az oltáron? Ebből láthatod, hogy a hit közreműködött ugyan tetteivel, de csak a tettek által vált tökéletessé. Így teljesedett be az Írás szava: „Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulására szolgált” és ezért „Isten barátjának” nevezték. Látjátok tehát, hogy tettek által igazul meg az ember, s nem csupán a hit által. Ugye a parázna Rácháb is a tettek által igazult meg, mert befogadta a kémeket, s aztán más úton bocsátotta el őket? Amint a test lélek nélkül halott, úgy a hit is halott tettek nélkül.