1211 Ezért mi is, akiket ekkora sereg hitvalló vesz körül, vessünk el minden terhet, különösen a csábító bűnt, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. 22 Tekintsünk föl a hit szerzőjére és beteljesítőjére, Jézusra, aki a fölkínált öröm helyett a kereszthalált szenvedte el, anélkül hogy a gyalázattal törődött volna, s most Isten trónjának jobbján ül. 33 Gondoljatok csak őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellentmondást viselt el, hogy el ne lankadjatok és bensőtökben el ne csüggedjetek. 44 A bűn ellen vívott harcotokban még nem álltatok ellen véretek ontásáig, 55 és megfeledkeztetek a vigasztalásról, mely hozzátok, mint fiakhoz szól: „Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. 66 Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostorozza minden fiát, akit befogad.” 77 A fenyítések közt is maradjatok állhatatosak. Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Melyik az a fiú, akit atyja meg ne fenyítene? 88 Ha fenyítés nélkül maradtok, amiben pedig mindenki részesül, akkor fattyak vagytok, nem fiak. 99 Testi atyáink is megfenyítettek bennünket, mégis tiszteltük őket. Nem kell sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy éljünk? 1010 Azok néhanapján kényükre-kedvükre fenyítettek meg minket, ő viszont javunkra, hogy szentségének részeseivé legyünk. 1111 A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igaz élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte. 1212 Ezért feszítsétek meg a lankadt karokat és roggyant térdeket, 1313 a görbe utakon pedig járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon.
Óvás az elpártolástól.
1414 Törekedjetek békességben élni mindenkivel, törekedjetek az igaz életre. Enélkül senki sem látja meg az Urat. 1515 Ügyeljetek arra, hogy Isten kegyelmét senki el ne hanyagolja, hogy valami mérges gyökér föl ne szökkenjen, kárt ne okozzon és senkit meg ne fertőzzön. 1616 Senki se legyen parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egy tál ételért eladta elsőszülöttségét. 1717 Hiszen tudjátok, hogy mikor később szerette volna az áldást, elutasításban volt része, s nem sikerült az elhatározáson változtatnia, noha könnyek közt kísérelte meg. 1818 Ti nem járultatok kézzelfogható hegyhez, lobogó tűzhöz, homályhoz, sötétséghez vagy förgeteghez, 1919 sem harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz, melynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ne szóljon hozzájuk tovább a szó. 2020 Nem tudták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, kövezzék meg.” 2121 Oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: „Rémület és reszketés fog el.” 2222 Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, 2323 az elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, akik föl vannak jegyezve a mennyben, mindenek bírájához, Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, 2424 az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, mely hathatósabban kiált, mint Ábelé. 2525 Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok a hozzátok szólót. Ha ugyanis nem menekültek meg azok, akik a földön szólót elutasították, mennyivel kevésbé mi, akik a mennyből szólótól fordulunk el. 2626 Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig azt ígéri: „Még egyszer, s akkor nemcsak a földet, hanem az eget is megrendítem.” 2727 Ez a „még egyszer” jelzi a változékony dolgoknak, vagyis a teremtményeknek átalakulását, hogy megmaradjon, ami változtathatatlan. 2828 Mivel tehát változtathatatlan országot nyertünk, legyünk hálásak és szolgáljunk Istennek tetszően, tisztelettel teljes félelemmel. 2929 A mi Istenünk ugyanis emésztő tűz.