12
Ezért tehát mi is, akiket a tanúknak ekkora sokasága vesz körül, tegyünk le minden terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatosan fussuk meg az előttünk levő pályát!
Szegezzük tekintetünket Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett a gyalázattal nem törődve szenvedte el a keresztet, és helyet foglalt Isten trónjának jobbján.
Gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ilyen ellenségeskedést viselt el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!
A bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen véretek ontásáig. Elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbe az Úr fegyelmezését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfegyelmezi, és megbünteti minden fiát, akit elfogad.
Amit elviseltek, fegyelmeteket szolgálja: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fegyelmez az apja? Ha pedig fegyelmezés nélkül maradtok – amelyben mindenki részesül –, akkor fattyak vagytok, nem fiak. Továbbá test szerinti atyáink fegyelmeztek bennünket, és mi tiszteletben tartottuk őket. Nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Ők néhány napig a saját elgondolásuk szerint fegyelmeztek, ő pedig a javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Amikor arra kerül a sor, semmiféle fegyelmezés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság és a béke gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket! Egyenes ösvényeken járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon!
A békét keressétek mindenki iránt, valamint a megszentelődést, ami nélkül senki sem látja meg az Urat! Ügyeljetek arra, hogy senki se legyen híján Isten kegyelmének, nehogy valami keserű gyökér felnövekedve kárt okozzon, és sokakat megfertőzzön! Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát! Hiszen tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és már lehetetlen volt helyrehoznia a dolgot, noha könnyek között könyörgött.
Ti nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. Nem bírták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!” És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: Félelem fogott el, és remegek. Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok tízezreihez, a mennyben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hathatósabban beszél, mint Ábelé.
Vigyázzatok, el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott figyelmeztetést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Akkor hangja csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem a mennyet is. A „még egyszer” pedig azok pusztulását jelenti, amik mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Bennünk tehát, akik egy rendíthetetlen országot kaptunk, legyen hála, és ezzel szolgáljunk Istennek tetsző módon, tiszteletteljes félelemmel. Istenünk ugyanis emésztő tűz.
13 Maradjatok meg a testvéri szeretetben! Ne hanyagoljátok el a vendégszeretetet, mert ezáltal egyesek tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül! Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a meggyötörtekről, mintha titeket gyötörtek volna meg! Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet tiszta! A paráznákra és a házasságtörőkre ugyanis Isten ítélete vár. Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, hiszen ő maga mondta: Bizony nem maradok el tőled, és téged el nem hagylak. Ezért bizakodva mondjuk: Az Úr a segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem?
Emlékezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek! Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni különféle idegen tanításoktól! Az a jó ugyanis, ha a kegyelemtől erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik a rájuk vonatkozó előírásokat követik. Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Azoknak az állatoknak a testét, amelyek vérét a főpap a szentélybe viszi a bűnért, elégetik a táboron kívül. Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki hát hozzá a táboron kívülre hordozva gyalázatát! Ugyanis nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Általa vigyük mindenkor Isten elé a dicsőítés áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét! Ne feledkezzetek meg a kölcsönös jótékonyságról és a közösség építéséről! Isten előtt ugyanis az ilyen áldozatok kedvesek. Engedelmeskedjetek vezetőiteknek, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre tudván, hogy erről számot kell majd adniuk. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra!
Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Arra buzdítalak benneteket, hogy főként azért imádkozzatok, hogy mielőbb visszajussak hozzátok.
A békesség Istene, aki az örök szövetség vére által visszahozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát! Munkálja bennünk azt, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön[-örökké]! Ámen.
Kérlek benneteket, testvérek, fogadjátok meg e buzdító szót, hiszen csak röviden írtam nektek!
Tudjátok, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és amennyiben hamarosan megjön, meglátogatlak titeket vele együtt.
Köszöntsétek vezetőiteket és mind a szenteket! Köszöntenek titeket a testvérek Itáliából.
Kegyelem mindnyájatokkal!
A bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen véretek ontásáig. Elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbe az Úr fegyelmezését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfegyelmezi, és megbünteti minden fiát, akit elfogad.
Amit elviseltek, fegyelmeteket szolgálja: Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fegyelmez az apja? Ha pedig fegyelmezés nélkül maradtok – amelyben mindenki részesül –, akkor fattyak vagytok, nem fiak. Továbbá test szerinti atyáink fegyelmeztek bennünket, és mi tiszteletben tartottuk őket. Nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Ők néhány napig a saját elgondolásuk szerint fegyelmeztek, ő pedig a javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Amikor arra kerül a sor, semmiféle fegyelmezés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság és a béke gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa. Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket! Egyenes ösvényeken járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon!
A békét keressétek mindenki iránt, valamint a megszentelődést, ami nélkül senki sem látja meg az Urat! Ügyeljetek arra, hogy senki se legyen híján Isten kegyelmének, nehogy valami keserű gyökér felnövekedve kárt okozzon, és sokakat megfertőzzön! Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát! Hiszen tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és már lehetetlen volt helyrehoznia a dolgot, noha könnyek között könyörgött.
Ti nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. Nem bírták ugyanis elviselni a parancsot: „Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!” És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: Félelem fogott el, és remegek. Ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok tízezreihez, a mennyben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez, az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hathatósabban beszél, mint Ábelé.
Vigyázzatok, el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott figyelmeztetést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk. Akkor hangja csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem a mennyet is. A „még egyszer” pedig azok pusztulását jelenti, amik mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. Bennünk tehát, akik egy rendíthetetlen országot kaptunk, legyen hála, és ezzel szolgáljunk Istennek tetsző módon, tiszteletteljes félelemmel. Istenünk ugyanis emésztő tűz.
13 Maradjatok meg a testvéri szeretetben! Ne hanyagoljátok el a vendégszeretetet, mert ezáltal egyesek tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül! Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok; a meggyötörtekről, mintha titeket gyötörtek volna meg! Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet tiszta! A paráznákra és a házasságtörőkre ugyanis Isten ítélete vár. Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, hiszen ő maga mondta: Bizony nem maradok el tőled, és téged el nem hagylak. Ezért bizakodva mondjuk: Az Úr a segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem?
Emlékezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek! Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni különféle idegen tanításoktól! Az a jó ugyanis, ha a kegyelemtől erősödik meg a szív, nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik a rájuk vonatkozó előírásokat követik. Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak. Azoknak az állatoknak a testét, amelyek vérét a főpap a szentélybe viszi a bűnért, elégetik a táboron kívül. Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki hát hozzá a táboron kívülre hordozva gyalázatát! Ugyanis nincs itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Általa vigyük mindenkor Isten elé a dicsőítés áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét! Ne feledkezzetek meg a kölcsönös jótékonyságról és a közösség építéséről! Isten előtt ugyanis az ilyen áldozatok kedvesek. Engedelmeskedjetek vezetőiteknek, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre tudván, hogy erről számot kell majd adniuk. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra!
Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Arra buzdítalak benneteket, hogy főként azért imádkozzatok, hogy mielőbb visszajussak hozzátok.
A békesség Istene, aki az örök szövetség vére által visszahozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát! Munkálja bennünk azt, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön[-örökké]! Ámen.
Kérlek benneteket, testvérek, fogadjátok meg e buzdító szót, hiszen csak röviden írtam nektek!
Tudjátok, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult, és amennyiben hamarosan megjön, meglátogatlak titeket vele együtt.
Köszöntsétek vezetőiteket és mind a szenteket! Köszöntenek titeket a testvérek Itáliából.
Kegyelem mindnyájatokkal!
1
Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.
Kizárólag örömnek oka legyen, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez! Az állhatatosság pedig legyen maradéktalan, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül!
Ha valakinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki készséggel és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, kételkedés nélkül! Aki ugyanis kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amit a szél felkorbácsol és ide-oda sodor. Ne gondolja az ilyen lelkében megosztott és minden útján állhatatlan ember, hogy bármit is kaphat az Úrtól!
A szegény sorsú testvér legyen büszke méltóságára; a gazdag viszont megalázott voltára, mert elmúlik, mint a mező virága! Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet. A virága lehullik, és szépsége oda. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
Boldog ember az, aki a kísértést kiállja, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amit Isten az őt szeretőknek ígért.
Senki se mondja, amikor kísértésbe esik, hogy „az Isten kísért engem”. Istent ugyanis nem kísértheti a gonosz, és ő maga sem kísért senkit. Mindenki a saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfogan és bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fény s árnyék váltakozása. Akarata szerint nemzett minket az igazság igéje által, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a meghallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem váltja valóra Isten igazságát. Ezért megszabadulva minden szennytől és a gonoszság maradványától szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket.
De legyetek az igének megtartói, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat! Mert ha valaki csak hallgatja az igét, de nem váltja valóra, az olyan, mint az ember, aki a tükörben figyeli arcát. Figyeli ugyan magát, de aztán elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. Aki viszont elmélyed a szabadság tökéletes törvényében, és kitart mellette – azaz nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója –, az boldog lesz, midőn tettekre váltja.
Ha valaki vallásosnak gondolja magát, de nem fékezi a nyelvét, még önmagát is becsapja, s vallásossága hiábavaló. Ez a tiszta és romlatlan vallásosság Istenünk és Atyánk előtt: gondját viselni az árváknak és az özvegyeknek nyomorúságukban, és tisztán megőrizni magunkat a világtól.
2 Testvéreim, dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek ne legyen személyválogató! Ha például belép hozzátok a gyülekezetbe egy pompás ruhába öltözött, aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép piszkos ruhában, és ti arra figyeltek, aki a pompás ruhát viseli, és ezt mondjátok: „Te ülj ide kényelmesen!”, a szegényhez meg így szóltok: „Te állj meg!”, vagy „Ülj ide a lábam zsámolyához!”; ugye részrehajlóvá, romlott bíróvá lettetek? Ide hallgassatok, szeretett testvéreim, vajon Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örökül kapják azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért? Ti pedig megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak rajtatok? Nem ők hurcolnak titeket törvényszék elé? Nem ők káromolják azt a szép nevet, amelyről neveteket kaptátok?
Ha azonban teljesítitek a király törvényét az Írás szerint: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! – akkor helyesen cselekedtek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a Törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. Aki ugyanis az egész Törvényt megtartja, de akár csak egyetlen rendelkezés ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett. Mert aki azt mondta: Ne törj házasságot! – azt is mondta: Ne ölj! Ha pedig nem törsz házasságot, de ölsz, törvényszegő vagy.
Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél majd meg! Mert könyörtelen az ítélet ahhoz, aki nem volt könyörületes, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.
Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti őt egyedül a hit? Ha egy fivérünknek vagy nővérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig közületek ezt mondja nekik:
„Menjetek békével, melegedjetek meg, és lakjatok jól!” – de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ? Ugyanígy a hit is: ha nem fakadnak belőle tettek, önmagában halott.
De valaki esetleg azt mondja: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Mutasd meg nekem a hited tettek nélkül, én is meg fogom neked mutatni hitemet tetteim alapján. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. De a démonok is hiszik, és reszketnek.
Nem látod be, te ostoba ember, hogy a hit tettek nélkül meddő? Ugye Ábrahám, a mi atyánk, tettek alapján igazult meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Láthatod, hogy hite együttműködött tetteivel, és tettei által lett teljessé a hite, és így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: Ábrahám hitt az Úrnak, és ez megigazulására szolgált, és az „Isten barátja” nevet kapta. Látjátok tehát, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. Hasonlóképpen Ráháb, a szajha is, ugye tettek által igazult meg, amikor befogadta a küldötteket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogy a test halott a lélek nélkül, úgy a hit is halott a tettek nélkül.
Kizárólag örömnek oka legyen, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez! Az állhatatosság pedig legyen maradéktalan, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül!
Ha valakinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki készséggel és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, kételkedés nélkül! Aki ugyanis kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amit a szél felkorbácsol és ide-oda sodor. Ne gondolja az ilyen lelkében megosztott és minden útján állhatatlan ember, hogy bármit is kaphat az Úrtól!
A szegény sorsú testvér legyen büszke méltóságára; a gazdag viszont megalázott voltára, mert elmúlik, mint a mező virága! Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet. A virága lehullik, és szépsége oda. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
Boldog ember az, aki a kísértést kiállja, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amit Isten az őt szeretőknek ígért.
Senki se mondja, amikor kísértésbe esik, hogy „az Isten kísért engem”. Istent ugyanis nem kísértheti a gonosz, és ő maga sem kísért senkit. Mindenki a saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfogan és bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fény s árnyék váltakozása. Akarata szerint nemzett minket az igazság igéje által, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a meghallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem váltja valóra Isten igazságát. Ezért megszabadulva minden szennytől és a gonoszság maradványától szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket.
De legyetek az igének megtartói, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat! Mert ha valaki csak hallgatja az igét, de nem váltja valóra, az olyan, mint az ember, aki a tükörben figyeli arcát. Figyeli ugyan magát, de aztán elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. Aki viszont elmélyed a szabadság tökéletes törvényében, és kitart mellette – azaz nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója –, az boldog lesz, midőn tettekre váltja.
Ha valaki vallásosnak gondolja magát, de nem fékezi a nyelvét, még önmagát is becsapja, s vallásossága hiábavaló. Ez a tiszta és romlatlan vallásosság Istenünk és Atyánk előtt: gondját viselni az árváknak és az özvegyeknek nyomorúságukban, és tisztán megőrizni magunkat a világtól.
2 Testvéreim, dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek ne legyen személyválogató! Ha például belép hozzátok a gyülekezetbe egy pompás ruhába öltözött, aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép piszkos ruhában, és ti arra figyeltek, aki a pompás ruhát viseli, és ezt mondjátok: „Te ülj ide kényelmesen!”, a szegényhez meg így szóltok: „Te állj meg!”, vagy „Ülj ide a lábam zsámolyához!”; ugye részrehajlóvá, romlott bíróvá lettetek? Ide hallgassatok, szeretett testvéreim, vajon Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örökül kapják azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért? Ti pedig megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak rajtatok? Nem ők hurcolnak titeket törvényszék elé? Nem ők káromolják azt a szép nevet, amelyről neveteket kaptátok?
Ha azonban teljesítitek a király törvényét az Írás szerint: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! – akkor helyesen cselekedtek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a Törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. Aki ugyanis az egész Törvényt megtartja, de akár csak egyetlen rendelkezés ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett. Mert aki azt mondta: Ne törj házasságot! – azt is mondta: Ne ölj! Ha pedig nem törsz házasságot, de ölsz, törvényszegő vagy.
Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél majd meg! Mert könyörtelen az ítélet ahhoz, aki nem volt könyörületes, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.
Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti őt egyedül a hit? Ha egy fivérünknek vagy nővérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig közületek ezt mondja nekik:
„Menjetek békével, melegedjetek meg, és lakjatok jól!” – de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ? Ugyanígy a hit is: ha nem fakadnak belőle tettek, önmagában halott.
De valaki esetleg azt mondja: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Mutasd meg nekem a hited tettek nélkül, én is meg fogom neked mutatni hitemet tetteim alapján. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. De a démonok is hiszik, és reszketnek.
Nem látod be, te ostoba ember, hogy a hit tettek nélkül meddő? Ugye Ábrahám, a mi atyánk, tettek alapján igazult meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Láthatod, hogy hite együttműködött tetteivel, és tettei által lett teljessé a hite, és így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: Ábrahám hitt az Úrnak, és ez megigazulására szolgált, és az „Isten barátja” nevet kapta. Látjátok tehát, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. Hasonlóképpen Ráháb, a szajha is, ugye tettek által igazult meg, amikor befogadta a küldötteket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogy a test halott a lélek nélkül, úgy a hit is halott a tettek nélkül.